Ennek értelmében, a Balatoni Hajózási Zrt vitorlás kikötőhely bérleti szerződéssel rendelkező partnerei, az árbocra felragasztott BH Zrt-s háromszög matricával igazoltan - havonta maximum két alkalommal 1 - 1 napot díjmentesen vesztegelhetnek a TVSK valamennyi vitorláskikötőjében. A túrázók tehát az árbocra felhelyezett háromszöggel Ábrahámhegy, Alsóörs, Balatonalmádi, illetve kis merülésű vitorlás hajók számára a fonyódi Port Lacaj TVSK által üzemeltetett vitorláskikötőiben egy napot ingyenesen vesztegelhetnek.
Ez ugye annyit jelent, hogy a keleti medence is körbe túrázható lett, nem csak Siófok az egyetlen viharvédett kikötőnk.

Én ennek nagyon - nagyon örülök! Még annál is jobban. És elsősorban nem azért, mert lett még három túracélpont. Inkább, a pozitív üzenete örvendeztet meg az ügynek. Mert eddig mi volt? Lett egy második kikötőlánc. Hurrá! Itt a lehetőség, hogy összefogva, együttműködve segítsük a túrázást. Egy frászt !!!! A kib@szósdi vette kezdetét. Az egyik fél viharmenedéket kérő hajóktól vasalja be az éjszakázás költségét (jogszabályt súrolva). A másik megvonja az „egy éjszaka ingyenes” kedvezményt az egyik bérlőitől. A „harmadik” meg egyikhez sem tud csatlakozni. Brávó, ez derék!
Aztán jön a kábítás. Keszthelyt ugyan elvesztettük, de lett helyette Csopak. Lett a sz@rt! Van ugyanis szép rendezett parkocska, zátonyocskák, romantikus szigetecskék fákkal – bokrokkal (fészkel rajtuk örvös galambpár), elektromos csatlakozó, két tökéletes, kártyás zuhanyozó – Wc, kedves, segítőkész, vendégszerető kikötőmester, aki mindent rendben és tisztán tart. Viszont vendéghely az egy szál sincs.

Trottyant deszka kramanc belépőkön lóg vagy tíz hajó, bójákhoz, klocnikhoz, vékonyka vascölöpökhöz far rögzítve. (Én is egy horgász csónak és egy Rebell közé paszíroztam be magam pufikkal. Más megoldás lehetett volna, ha a menetrendszerű beszállóhoz oldalazom, amit 16:30 és másnap 11:10 között meg is tehettem volna, mert nem jön hajó. Persze előzetes telefonérdeklődést követően.

Ráadásul, délkeletről teljesen nyitott az egész. Szóval gyakorlatilag használhatatlan. A vitorláskikötők felsorolása alapján nagyon másra számítottam. Na mindegy, most nem erről van szó, hanem a remek megállapodásról.
Egy, a nagyságából adódóan néha nehézkes, haszon orientált cég, valamint egy sportegyesület, vette a bátorságot, hogy félretéve a rossz beidegződéseket, lépni merjen. És mindenki jól járt. Teljesen egybevág azzal az irányvonallal, amit én is minduntalan taglalok írásaimban, és szeretett újságunk is képvisel. És pont azok a csodálatos, látnivalókban, műemlékekben, borospincékben gazdag partszakaszok váltak elérhetővé számunkra, amelyek eddig megközelíthetetlenek voltak. „Mondá az Úr: Jól vagyon ez így”. Több mint csodálatos!
Nem szebb ilyennel foglalkozni, mint azzal, miként törjünk borsot egymás orra alá, hogy most elhaladt–e más kikötő előtt viharban, mielőtt itt kér menedéket, vagy menjen a fenébe a saját bérlői közé?!

Nagyon kérlek, ne értsetek félre kedves olvasók, de valamit szeretnék leszögezni. Én a barátaimat, nem olyan szempont szerint válogatom, hogy éppen a szegfű, a narancs vagy más növény a kedvence, uram bocsáss, esetleg turultojásból kelt ki Árpádsávos zászlót lengetve. Így az sem szempont, hogy melyik kikötő szervezetnél tanyázik. Mi, akik vízre szállunk, alapjaiban egyek vagyunk. Természet, víz, szél, csavargás, túrázás szeretetünk és tiszteletünk mindenképpen közös. Érdekeink is. Tudunk egy irányba menni?

Hiszem, hogy igen! És errefelé fogunk menni! Igyunk rá mielébb, mi „Bahartos” csavargók, egy szép csendes alkonyatot bámulva, valamelyik „kikötőláncos” kocsmában, illetve bármiféle fűzfői, révfülöpi, mit bánom én miféle csapat, mondjuk „Bágláron” a Palettában smooth jazz bazseválást hallgatva!
Egészségetekre!
Merlin!