A parti program „sportzakós” fogadásához nem mindenki tudott megfelelően felöltözni, de nem gondolom, hogy ez csökkentette a borkóstolóval egybekötött igazán ízletes vacsora fényét. Tuss Miklós és Dulin Jenő vitorlás érdemei kiapadhatatlan forrást adnának a szakmai és szellemi beszélgetésre, de érzésem szerint ezt most nem sikerült teljesen kiaknázni.
A beszélgetés után cigányzenét hallgattunk, ami ugye ízlés kérdése. Vitathatatlan, hogy a Roma Hungaricum Művészegyüttes hibátlanul és profin húzta el a nótánkat. Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott a társaságok egy része az asztaloktól a kokpitokba települt át, így lettünk mi is vendégei a Parti Szél fedélzetén Fináczy Györgynek. Itt tudtuk meg, hogy nem a versenyzés az igazán fontos, hanem hogy ki ellen versenyzik az ember. Nehéz ezzel vitába szállni. A sok egymás mellé kötött gyönyörű vitorlás látványával nem lehet betelni. Ettől lesz ennek a versenynek olyan a hangulata amilyen.
Ha már a versenyzésnél tartunk, akkor meg kell jegyeznünk, hogy a Klasszikus Kupa egy pályaverseny. Márpedig amikor a 75ös, 70es cirkálók egymástól néhány méterre veszik a bóját, majd robbantják ki a több száz négyzetméteres hátszélvitorláikat, annak azért van romantikája. Főleg akkor különös ez, amikor az ember közéjük szorul mondjuk egy folkboattal, és kicsit úgy érzi magát mintha hátrafelé gyalogolna egy igazán pici cipőben.
Az időjárás persze hagyott kívánnivalót maga után, mert az első nap teljes szélcsendjét a második nap szakadó esője váltotta. Amikor volt szél, akkor is úgy forgott mint a búgócsiga, aztán pedig le is állt. Végül azért négy érvényes futamot sikerült megrendezni, bár a vitorlázók elhivatottsága nem volt minden futamon egyöntetű.
Biztos vagyok benne, hogy jövőre még több klasszikus képviselteti magát a versenyen, ahol reményeim szerint folkboatból is egyre több lesz.
Köszönjük a lehetőséget és a remek hangulatot!
Eredménylista ITT.
További fotók ITT.
