Amikor a Kalóz Bajnokságra szóló meghívást elfogadtam - mint sokan mások -, azt reméltem, hogy fel tudok nőni a feladathoz és nem okozok magamnak csalódást. Bár az évtizedes kihagyás, az ismeretlen kölcsönhajó és a gyakorlás teljes hiánya sok jóval nem kecsegtetett, reméltem, hogy egy-két látványos megmozdulásra azért futja az erőmből. Nem így történt. Egyáltalán nem voltam béna, de arra nem számítottam, hogy a Kalóz mezőny ennyire kemény. Volt szerencsém néhány one design osztályban versenyezni, pontosan fel tudom mérni egy flotta erejét. A jelek árulkodóak. Ha jellemzően futamról – futamra széthúzódik a mezőny, netán mindig ugyanazok végeznek az élen, vagy feltűnő a hajók közötti sebességkülönbség akkor a flottának van még hová fejlődni. A kalózos mezőny igen szoros. A Velencei-tó közismerten változékony szélviszonyai sem zilálták szét a mezőnyt, bár a keresztbeverések sokesélyessé tették a bajnokságot. Legalább 10 hajónak volt lehetősége a győzelemre, de a dobogóra csak a legjobbak jutottak fel.
Miben más a Kalóz mezőny mint a sokkal ismertebb nagyhajós osztályoké?
Leginkább a szerény külsőségek a megnyerőek. Az osztály nem kötődik kikötőhöz, tréleren vándorolnak bárhová, ahol kellemes verseny ígérkezik. A helyszín meghatározó eszköze a sólya, ami sajnos egyre kevesebb helyen áll rendelkezésre. Pl.: a BHZrt kikötőinek jelentős részéből kiirtották a sólyákat, esélyt sem adva a kishajós versenyzésnek. Nyilván több bevétel és kevesebb gond van a jólfizető nagyhajósokkal. Más kérdés, hogy a családos nagyhajótulajdonosok örömmel vennék, ha a gyereknek is lenne értelmes elfoglaltsága de ezt most nem taglalnám.
Agárd kitűnő helyszín. A leharcolt infrastruktúra jól köthető a Kalóz retrós imidzséhez. A résztvevők az ország minden részéről érkeznek, szó sincs Balaton központúságról. A soproniak legalább olyan szinten nyomják, mint a Mályi-tavi, az orfűi vagy akár a balatoni menők. A felszerelés, a beállítások eléggé egyöntetűek, nincs titkolózás, mindenki rendkívül segítőkész. Bárhol felütheti a fejét egy Kalóz verseny, csak elhatározás és sólya kérdése. A szezon hosszát nem a naptárhoz igazítják. Még Mikulás környékén is hallani Kalóz versenyekről valamilyen egzotikus bányató feszített víztükrén.
De mitől olyan jók? Büszkén állíthatnám, hogy ez valami hungarikum, de nem az. A nyílt bajnokságot egy cseh versenyző nyerte, nyilván kistavi rutinnal. A csehek felszerelése elég sajátos. A hajóik is részben valamelyik helyi műhely produktumai. Saját maguk gyártanak vitorlát, de nem ismert márkák hű másolataként, hanem láthatóan maguk fejlesztik. Legalább is nekem így jött át. A mezőny színvonalát a sok verseny, a folyamatos technikai fejlesztések biztosítják. Azt gondolnám, hogy 1934 óta jelentős változások tartják életben az osztályt, de ez nem így van. Igen apró lépésekkel őrzik az osztály one design jellegét. 30 éves hajók kitűnő eséllyel indulhatnak a legújabb fejlesztésekkel szemben. Nekem 20 év kihagyás után a traveller kocsi gigantikus állítható magasságú tornya szúrt szemet, ami nagyon jó lehet kis szélben, ha a baumot középen, a hátsó élet lazán szeretnénk tartani. Azért az élemedett korúaknak már az is könnyebbség, ha leeből kászálódva mint foggantyú hasznosul. A korszerű drága anyagokat nem engedik be, nehogy az így sem olcsó hajó túlzottan megdráguljon.
Kik versenyeznek Kalózban? Míg korábban ifjúsági nevelő osztályként definiálták önmagukat, ma már ez értelmetlen lenne. Nem is látni fiatal utánpótlás korú versenyzőket, mert nekik itt semmi keresnivalójuk. Ebben az osztályban nincs szükség akrobatikus készségre, arra ott a 49-es. Nem kell inaszakadtáig csimpaszkodni benne mint a Finnben, nem érzékeny a legénység súlyára, nem trapézolható, nincsenek nagy erők, nem repül a víz felett. Mégis ideális versenyhajó az olyanoknak, akik unják az állandó létszámhiányt, akik csupán versenyezni szeretnének minden kötöttség nélkül. Talán azt is ki merem jelenteni, hogy minden vitorlázóban ott bújik egy potenciális Kalózos.
A világban 6000 db-ra becsülik a legyártott hajók számát. Németországban a ranglistán több mint 300 hajó szerez pontot. Magyarországon is több száz Kalózról tudunk. Korábban százas mezőnyök versenyeztek, de ma is könnyen összeverődik 50 hajó egy-egy nagyobb versenyen. Kalózozni ma még – vagy ma már? -nem igazán trendi, mégis a tradíció és az értelem az egyik legnépesebb osztályként tartja életben.
Azt hiszem a jövőben magam is beszállok, hátha némi gyakorlással tisztességes eredményt is elérhetek.
