Hogy mi a folke sikerének a titka? Ezt a mai napig nem nagyon tudjuk.
Talán az egyedül is jól vitorlázható, de 2-3 ember számára pont megfelelő méret, a szép formájú hajótest, a biztonságos viharálló kialakítás, az időtálló minőségi anyagok miatt ilyen kedvelt a típus. Az biztos, hogy a mai napig több ezer folke szeli a vizeket, de a Balatonon is 20 hajó van már. Csak idén eddig három új international folkeboot és egy nordic folkeboot került a tóra, egy másik nordic pedig gazdát cserélt és éppen felújítják. Én azt hiszem, hogy ennek egy részéről maga a hajó tehet, de legalább ilyen fontos a köré szerveződő társaság egy húron pendülése.
Tavaly Fűzfőn volt a találkozó, amire a keszthelyiek joggal mondhatták, hogy „kicsit odébb van”. Megoldották. Szabadságot vettek ki, és összekötötték a találkozót egy jó kis túrázással. Ezt annyira megirigyeltük, hogy még akkor eldöntöttük: idén Máriafürdőn és Keszthelyen legyen a találkozó, és majd mi túrázunk!
Csütörtök délelőtt indult el az eleje Fűzfőről Földvárra, ahol bevártunk egymást. Innen másnap már közösen vitorláztunk át Balatonmáriafürdőre, ahol a Bodvica látott minket vendégül. Meg kell mondjam, az előző mondat nem írja le pontosan a tejben vajban fürösztésnek ezt a szintjét.
A hajókat úgy rendezték, hogy az összes folke egymás mellé köthessen. Minden hajó matricát kapott az V. találkozó alkalmából, és a hideg fröccs mellé frissen fogott és sütött keszeget, pontyot szolgáltak fel nekünk klubházban. A Balatonmária Túravitorlás Egyesület elnöke, Joó Tamás mondott köszöntőt, ami után vadkanból készült pörköltet ettünk vacsorára.
A meglepetés program sem maradhatott el, ami Tamás saját találmányának a „csoszi”-nak a kipróbálását jelentette. A csoszit úgy kell elképzelni, mint egy kis katamaránt, aminek a vázát mi magunk adjuk. Gyakorlatilag fel kell húzni a két talpat és csoszogó mozgással haladásra bírni. Ez gyakorlat híján inkább kevésbé, mint jobban sikerült, de minden esetre igen jól szórakoztunk.
A csoszogás után körbesétáltunk a kikötőt és elfogyasztottunk némi pálinkát Tamás, Slocum -féle egyedi építésű Spray 28-as vashajóján, aminek többek között az az érdekessége, hogy elsőre nem látszik merre is megy, hiszen a kormányállás elöl, míg a kabin hátul van.
Másnap a gazdag tojásrántotta után a TV2 kamerái jelentek meg, hogy az esti Tények-ben beszámoljanak a jeles eseményről. Bárczi Tamás vendéglátónk, Ágostházy Imre osztálykapitányunk és Kövendi Dénes is a kamerák elé állt. Az osztály a nyilvánosságra lép!
Ezután a vízen, szervezett időmérő edzés kezdődött, amin a máriafürdői kikötő apraja nagyja részt vett. Ennek annyi a lényege, hogy 9-10 óra között bármikor rajtolva a futott időket hasonlítják össze, a hajókat három csoportra bontva, nélkülözve mindenféle előny vagy egyéb szám alkalmazását. Ilyen egy igazi klubverseny. Teljesen mindegy, hogy ki nyer, csak vitorlázzunk és érezzük jól magunkat! Az esemény komolyságát jól jellemezte, hogy a célhajóról 2-3 horgászbot lógott a vízbe, nem volt érdemes túl szorosan ráhajózni. Hogy emlékezzünk az eseményre, minden hajó kapott egy fakorongot, melybe beleégették az V. Folkeboot Találkozó feliratot.
Ebéd után Keszthely felé vettük az irányt, ahol a Karakán vendéglátását élvezhettük. Vacsorára pincepörkölthöz terítettek nekünk, ami mellé megint csak jól esett a fröccs. A meglepetés itt sem maradt el, hiszen a Natalie 50 éves évfordulója alkalmából pezsgővel és tortával kedveskedett a flottának. A Karakánon a felolvasó szék már a tavalyi találkozón is a figyelem középpontjába került, de idén a működését és bemutatták nekünk. János estimesét olvasott fel Bernard Moitessier: A hosszú út c. könyvéből, amivel majdnem sikerült is minket álomba ringatnia. A mese után a mólón körbeültük a (többé kevésbé alkohol tartalmú) üvegeket és éjszakába nyúlóan folyt a szakmai egyeztetés „az élet a világmindenség meg minden” témakörökben.
A meglepetések vasárnapra sem fogytak el. A folkés háziverseny szabályait azzal fűszerezte János és Kata hogy minden hajó kapott 2db lufit a saját nevével. A hajóknak hajópárt sorsoltak, és a pároknak 1-1 lufit a felső bójánál ki kellet cserélniük, tehát be kellett várniuk egymást. A befutó is párosan számított, tehát az a csapat nyert, amelynek mindkét tagja elsőnek haladt át a képzeletbeli célvonalon.
Innen sem távoztunk üres kézzel, hiszen a Karakántól kézzel készített emléklapot kaptunk, a már ismert Moitessier idézettel.
Hazafele aztán elkapott minket egy kis zivatar, így Szigligeten többen újra találkoztunk, hogy megbeszéljük, ezzel a találkozóval igen magasra került a mérce. Fantasztikus társaság, remek programok, ízletes ételek, jó borok és még valami más is.
Vendéglátóink Máriafürdőn és Keszthelyen nem csak egyszerűen megszervezték a programokat, ennél sokkal többet tettek. Szívvel lélekkel láttak minket vendégül, és ez áthatotta a találkozót. Mindenkire hatással volt az az energia amit a Bodvica és a Karakán csapata megmozgatott az összejövetel érdekében. Köszönjük!
Hogy miért lett ez a V. és miért lesz jövőre a IV.? Ennek egyszerűen az az oka, hogy mire rájöttünk a sorszámok kezelésében esett hiányosságra, addigra minden anyag elkészült (matricák, molinó, emléktábla). Így aztán nem volt mit tenni. Elhatároztuk, hogy az idei találkozó lesz az V., aztán majd jövőre megtartjuk a IV-et is.
Így már most alig várjuk a jövőre 5. alkalommal megrendezésre kerülő IV. Folkeboot találkozót!
A TV2 Tények című műsora:
Fazekas János videója a Máriafürdői időmérő edzésről:
További képek a galériában!
Bárczi Kata képei és Bárczi Tamás cikke a Marcaliportálon: Folkeboot flotta Balatonmáriafürdőn
Érdekelnek a flokék? Több infó itt: www.folkeboot.hu
Régebbiek:
Az első találkozó beszámolója: A Póstás a 7-es és a folkeboot találkozó
A második találkozó beszámolója: Amikor a Folkeboot-ok találkoznak
A harmadik találkozó beszámolója: A rendőri szigor, és a Folkeboot találkozó.
