Már löknénk el a partot, amikor szólnak, hogy egy Predátor (ragadozó) nevű hajó némi anyagi kárt okozott sajátos kikötői manőverezése során. Valóban, szép teak zászlórudunk és lobogónk megtörve-tépve lóg. A sporttárs úgy ítélte meg, hogy a farúd kellő támaszt jelent egy elfuserált forduló korrigálására. Tévedett, de ez azért nem ok, hogy némi megbánást ne tanúsítson. Mondjuk kifizethetné a kárt. Végül is hálás vagyok, hogy nem szakította ki a veretet, nem tépte le a korlátunkat, és nem használta a fogkefémet...

A rajtok gyönyörűek. A klasszikusok elegánsan, egymás hajóját tisztelettel óvva haladnak át a rajtvonalon. Azonban a húszcsomós szél sem rettenti el a szépséges hajók tulajdonosait a spinnakerek használatától. Az Alkotmány kupa népes mezőnye kevésbé óvatos. A rajt után több hajó is olyan közel kerül egymáshoz, hogy csúnya üvöltözéssel próbálják pozíciójukat stabilizálni. A hátszeles rajttal az a gond, hogy a rajthajó felől érkező egységeknek – a megszokott rutin szerint - nincs útjoguk, de ezt későn érzékelik, fordulni nincs hely, a halz macerás, jön a kitöréspánik, szóval tényleg indokolt a méltatlan hangoskodás.
A Granini Code 8 is balcsapáson érkezik, de tudja a dolgát, a rajtlövésre a backboardosok elé halzol és hatalmas lendülettel vágódik a mezőny elé.
A Raffica nyomasztó sebességfölénye tudatában késleltetve, de tisztán rajtol, azonban nem sokat vitorlázik, néhány perccel a rajt után megfürdenek a Balcsi selymes vizében. 

Elindulok, mint lelkes katasztrófaturista, hogy kárörvendő olvasóink számára szép képeket készíthessek, amikor hívnak a Graniniről, hogy kormánytöréssel bajba kerültek, elkélne némi asszisztencia. Ijesztő a hír: az átvágódó baum fejbe csapta az egyik fiút, jó lenne orvosi segítség. Sietek a helyszínre, közben hívogatom a kikötőt, hogy készüljenek fel a sérült ellátására. Újabb telefon: a baj nem nagy, csak a vérzés miatt ijesztő, így nem a BFYC-be, hanem a – daru miatt - a KMP-be húzom a kacsázva vontatható hajót.

A kedélyek lenyugszanak, vissza az eredeti koncepció: nézzük meg a szörfösöket! Az önálló szövetséggel működő szörfösök bajnoksága három osztályban bonyolódik. Meglep milyen kevesen vannak. Próbálok a rajtvonal alatt elhelyezkedni, hogy még véletlenül se zavarjak, amikor jő egy nagy vörös RIB és határozottan fölém áll, nehogy véletlenül is bezavarjak a küzdelmekbe. Óvatosságuk érthető, de annyira barátságtalanok, hogy még egy félénk szemkontaktust sem tudok összehozni, nyilván egy suta „helló”-ért már fizetnem kéne. Vesszük az üzenetet, távozunk, pedig szívesen kísértem volna el a legtöbb olimpiai részvétellel büszkélkedő Gádorfalvi Áront, vagy a vele együtt rajtoló édesapját a hetedik X-et taposó Charlie-t, hiszen magam is éveket töltöttem közöttük.
Időközben beérkeznek a klasszikus cirkálók. Kedvencem, a gyönyörű Sirocco jön elől, őt követi a Lillafüred, majd a szokott sorrend Nemere II, Stefánia és felérnek a félórával később rajtoló Yardsickesek vezető hajói is.

Mi is befutunk a kikötőnkbe. Még reménykedem, hogy meglátogat, vagy legalább felhív egy bűnbánó Predátoros, de belátom, a sportág itthon még nem jutott el arra a morális szintre aminek globális megítélését köszönheti.

További képek a galériában!