Nem jártam itt, amikor még négyszázas mezőnyök rajtoltak, de el tudom képzelni a nyüzsgést. Azt viszont nehezen, hogy miként fértek el a parányi bogliacói kikötőben.
Nem tudom milyen lehetett a nagy, népes Centók hangulata, világa. De az biztos, hogy a mostani lehet a helyhez méretezett. Béke, nyugalom, sehol egy ideges ember, egy kapkodó rendező, feszült versenyző.
Megérkezünk. Dél van, és Luca, a darus mindent előkészítve természetesen elmegy ebédelni. Vannak még vízreszállást váró hajók, de senki nem idegeskedik.
Addig is benevezünk. A nevezési iroda negyven-ötven négyzetméter, de lézengünk benne. A fizetés kivételével minden megtörtént előre interneten. Igaz, olaszos lazasággal nem jeleztek vissza, hogy kaptak tőlünk papírokat, de most kiderül, hogy megérkezett, aminek kellett. A hajó besorolásával nem sokat pepecselnek. Örülnek az ORC papírnak, segít, de nem zavarja őket, hogy nincs meg mindhárom hajóé. Hiszen egyformák nem? – mondják mosolyogva. A biztosításaink rendben, mehetünk a versenypólókért a boltba, ahol többen még költenek más cuccokra is.
Az nem nagyon érdekli őket, hogy kikből áll a legénység és hányan vannak. A nevezési díj hajóra szól, nem egyénekre. A létszámot maximum azért kérdik, hogy hány kupont adjanak a versenypólókhoz. Sajtó nincs, fogadás, buli, büfé nincs. Szponzorokat sem látni, sehol egy zászló, csak a hajókra kerül egy nagy matrica, valami helyi szálláshelyet reklámozva.

Nincs izgalom. A centomiglia.it honlapon semmi sincs, de az is csak olaszul. Az eredményeket folyamatosan számolják, de közlésre csak másnap kerül, és ember legyen a talpán, aki pár percen belül megtalálja. Szerintem egyetlen felháborodott e-mailt sem kapnak ezért... Mindenki kedves, senki sem túlhajszolt. Zajlik az élet, csak éppen most verseny van. Ennyi.
Biztos, hogy olyan nagy eredmény, ha sokszázan vannak a tókerülőn?
Ja, és ez a 126 hajó, ez versenyző! Nincs bóklászó bödön, muslicafelhővel kísért bulicsapat, és nincs egy fia kezdő, botorkálva vitorlázó sem. Aki ide jön, tudja mire vállalkozott, és a verseny a lényeg, nem a buli. Tizenhét hajó kivételével mindenki befut a célba.
A rajt hivatalosan kapurajt, de a rendezőhajó, amely mögött el kell vitorlázni, magasan a vonal fölött olyan tempóban száguld el, hogy figyelni sem érdemes, esélye sincs senkinek a közelébe kerülni. A vonalon normálisan kell rajtolni, a hajó csak kvázi nyitja a pályát.

Csapatok, mezőny
8 óra 30 perckor volt a rajt, az előző heti Gorlán megszokottaknak megfelelően sebességi kategóriák szerint három részre osztott rajtvonalon. Egy órával később indulhattak a többtestűek és a nyílt osztályba sorolt három Libera: a ClanCrok (Clan Des Team) , a Grifo és a mi Rafficánk. Király Zsolték hajóján a magyar legénység idén meglehetősen átalakult, de a 2011. évi győztes menetükhöz hasonlóan ismét Roberto Benamati volt a navigátor. Roberto malcesinei lakos, a Garda-tó egyik lenevesebb vitorlázója, többszörös Cento győztes, egykori kiváló finnes, majd Starban volt világbajnok is.
A CODE8 hajókkal nagyon különböző csapatok vitorláztak. Az Innov8! fedélzetén Fazekas Gáborék már jól ismerik egymást, aránylag sokat vitorláztak együtt. Plusz itt voltak a Gorlán, és az azóta eltelt pár napon is edzettek a tavon.
A másik két hajón „újoncok” ültek. A Code8 kormányát jórészt a hajótípus svájci forgalmazója Jan Loens fogta. Társai, Serge Vittet, Luigi Bozzato és Aleksandar Bacic jövendő tulajdonosok (egyikük hajója rövidesen elkészül) és érdeklődők. Őket segítette Daniela Puntel, aki hosszú évekig dolgozott a Clan Des Team Libera csapat mellett és jól ismeri a tavat. Sajnos – nekem sajnos – az előzetesen ígértekhez képest túl sokan jöttek, így én Simon Tamással és a Trofeo Gorlán mancsaftoló Tóth Mónival motorosba szorultunk, és kívülről szemléltük a versenyt.
Az utolsó pillanatban kihozott Granini kormányosa Gömbös Lóránd lett, aki az aktuális Dragon és ORC bajnok. Az ő társai, Németh Ákos és Rédling Balázs is érdeklődők, a hajótípusra, és persze a Centomigliára kiváncsi, a Balatonon más hajókkal vitorlázók. Kovács Éva , vagyis Vica pedig a hajóhoz értő mancsaftként volt jelen. Feltehetően betegre is dolgozta magát a versenyen, hiszen egy tökéletességre törekvő, elkötelezett versenyző. Szükség is volt a tudására, már csak azért is, mert a hajót Sárközi András, alias Maugli már rendesen átszerelte a TBS Nagydíyj egykezes balatoni tókerülőn való részvételhez. Vagyis még egy-két szokatlan megoldás is színezte az életüket, a hajó kezelését.
A CODE8 hajókat a rendezők az ORC Minialtura osztályba sorolták. Ez alkotta a mezőny nagy részét, hiszen 49 egység tartozott ide.

A verseny
A rajtnál 10-15 csomós, vagyis Beaufort hármas-négyes északi szél fújt. Sajnos a három Code8 csapat mindegyike rosszul választott az első pár kilométeren.
Fazekas Gáborék tisztán rajtoltak, és röviddel ezután lehetőségük lett volna balcsapásra fordulva keletre igazítani, de a pillanatot elszalasztva tovább húztak a nyugati partok felé. Lassan el is nyelte őket a part felőli oldalról induló gyorsabb hajók tömege, majd azok is elléptek tőlük, akik keletre nyitva frissebb szélbe jutottak.

A másik két Code8 fedélzetén vitorlázó csapat első perceit töltötte a hajóban, és ez meg is látszott rajtuk, az ekkoriban 12-15 csomós északi szélben. A svájciak még nem találták meg az erre a szélre alkalmas vitorláaállításokat, és túlzottan dőlve messze voltak még az elérhető ideális sebességtől. Gömbös Lórándék a Granini fedélzetén pedig még rosszabbul álltak. Reffelniük kellett volna, de a közelgő balatoni egykezes szólóvitorlás versenyre átszerelt hajón sokáig nem tudtak ezt végrehajtanii, és rövidesen a mezőny hátsó traktusába csúszva vergődtek
Az Innov8! első reffre húzott grósszal jól haladt, csak a kezdeti taktikai hiba nyűgét cipelték a pálya kedvezőtlenebbek bizonyuló oldalán A svájciak fokozatosan magukra találva reffelés nélkül is felzárkóztak melléjük, és a két CODE8-as a mezőny közepén kergette egymást Navene, az első bója felé.
A Centomiglián a kisebb hajók, az ORC Minialtura 49 hajós mezőnye, valamint a Protagonist, az UFO 22 és a Dolphin 81 osztályok első szakasza csak Navenéig tartott. Ott, a keleti parti Malcesinétől kicsit északabbra kellett dél felé fordulniuk, míg a nagyobbak tíz kilométerrel tovább, egészen Torboléig cirkáltak. A rövidebb pálya összesen 84 hajót érintett, vagyis a mezőny kétharmadát.
Navenénél az Innov8! harmincadikként vette a bóját, a svájciak száz méterrel mögöttük, míg a Granini hozzájuk képest is jelentős hátránnyal ért ide. Mi tagadás, előzetesen előrébb vártuk mindannyiukat! Saját osztályukban az ORC Minialturában is csak 13., 15. és 20. helyen álltak ekkor.
Eddig tehát rosszul alakultak a dolgaink, ám ezután, a következő nyolcvan kilométeren már mindhármuknak jól ment a versenyzés!
A CODE8 bőszélben megmutathatta, hogy mit tud. Idáig a Garda-tavi cirkálásra optimálisabb típusok uralták a pályát, de most jött el a mi időnk!

Az Innov8! ekkor Keller Andris kormányzásával ideális szögeken raumolva lehengerlően rontott előre. Bár a svájciak által vitorlázott CODE8 is jött előre a mezőnyben, de ekkor maradt le tőlük jelentősen, mert nem érezték még meg, hogy mennyire kell élesedniük az ideális sebesség eléréséhez. Gömbösék pedig messzi hátulról megkezdték a felzárkózást.
A magyar hajók ekkor 8-10 csomós sebességgel előzgették ellenfeleiket. Nagyszerű látvány volt, ahogy az Innov8! felkiáltójeles, a Code8 élénk türkiz színű, és a Granini piros feliratos gennakere és piros grósza egyre előrébb látszott a mezőnyben!

Bogliaco felé kezdett komolyan elfogyni az északi szél. De nem a szokásos garda-tavi módon, nem az érkező déli szél szorította ki, hanem egy szépen hízó csaknem szélcsendes lavór várta a mezőnyt a bójánál.
Délután negyed kettőkor Bogliaconál az Innov8! osztályában már 6. helyen, abszolút tizenegyedikként vitorlázott, és a másik két hajó is felzárkózott.
Az egy órával később rajtolt Liberák még nem értek ide, de a Raffica sajnos nem sokáig bírta a tempót a fiatalabb ClanCrokkal. Csak a nagyobb katamaránok haladtak el a rövidebb pályán vitorlázók mellett, a Liberák még messze jártak. Őket itt – éppen a szélcsendes részen – még egy extra betétkör is várta. A Torboléban is járt gyors nagyhajók közül csak az ORC Regatta osztály menője a svájci Sonnenkönig, egy 11 méteres Bruce Farr tervezésű darab érte utol eddigre az Innov8!-et.

Bogliaco után a szélhelyzet az éllovasoknak kedvezően alakult. Míg a nagy és egyre hízó bogliacói lavór megfogta a mezőnyt, addig a tó déli felén, a szélesebb részén olyan keleti szél épült fel, amely sosem terjedt át az északi részre. Vagyis a beleérkező hajók élesen gennakerezve egyenként elrohantak a vergődő tömeg elől.
Szerencsére Fazekas Gáborék eddig még legyűrtek két-három ellenfelet és abszolút nyolcadikként szabadultak a szélcsendes vergődésből. Háromnegyed ötkor fordultak a tó déli végében Desenzanónál. Ekkor már se előttük, se utánuk félórás körzetben nem volt ellenfél. Az elejét elfújta korábban a keleti, és ők is messze távolodtak a riválisoktól. Jó tempóban húztak a cél felé hatalmas CodeZerójukkal, és az alá húzott orrvitorlával.
Gömbi és csapata nagyot alakított Navenetől Desenzanóig. A világ végéről hozták fel a Graninit az abszolút 18. helyre.
A svájciak rosszul jöttek ki a szélcsendes részről, és kicsit savanyúan bólogattak a 20. helyen, ekkor bő félórával a Granini mögött vitorlázva.
A Raffica Desenzano után előzte meg az Innov8!-et. Náluk is széthúzta a mezőnyt a szél, már csak végig kellett vitorlázniuk a hátralévő kilométereket, osztályukban a második helyen.
Fazekas Gábor és csapata – Keller András, Gyapjas Balázs, Gyapjas Zsombor, Major Zoltán – már sötétben, 20 óra 19 perckor, osztályukban a 4. helyen értek a célba. A már parton lévő Raffica-csapat harsány ünneplése kísérte utolsó métereiket. Megérdemelték, nagyszerűen vitorláztak.

Bogliaconál a célvonal egy bója és egy parton álló árboc között húzódik, így a közönség és a már befutottak szinte tribünről nézhetik az érkezőket. Hát, a másik két Code8-as adott is némi izgalmat a nézőknek.
Este tíz óra után Gömbösék a Graninivel a tó közepe felől bőszélben érkeztek a célvonalra. A „szél” és az „érkeztek” szó enyhe túlzás, inkább úgy helyes, hogy kelet felől közeledve, ráengedett vitorlákkal küszködtek. Eközben a svájciak Jan Loens kormányzásával a nyugati part felől éles menetben érkeztek a reflektorral jól kivilágított célvonalhoz. Nagy hátrányból jöttek, viszont 1,5-2 csomóval vitorláztak. Gömbiék eközben szinte álltak.
Végül talán a Raffica-csapat harsány „pumpáljatok, pumpáljatok” kórusa segített, vagy egy kósza vízáramlat, ahogy Gömbi mesélte, mindenestre a Granini úgy harminc centivel előbb dugta be a célba az orrsudarát, mint a tempósan érkező CODE8.
A végére ők is nagyszerűen feljöttek. Az ORC Minialtura osztályban 5. és 6. helyen végeztek.
A CODE8-asok megmutatták a bennük rejlő potenciált. Így, hogy a mezőnyben aránylag hátul kezdtek, alaposan megmutatták magukat a többieknek. Biztos sokan emlékeznek majd a Garda-tavon furcsa formájú gyors hajókra, ahogy elhúztak mellettük. Ehhez persze kellettek a jó vitorlázók is, akik leküzdötték az ismeretleneket. A hajó újdonságát, a tó és szélviszonyainak trükkjeit, vagy akár azt, hogy egy új hajóban sosem próbált társakkal vitorláztak egy százkilométeres veresenyen.

Én pedig nagyon szeretnék jövőre versenyzőként visszatérni a Centomigliára, akármennyire sorvad is, vagy fogy a mezőny.
Jó eséllyel jövőre megszülethet a négy nagy tókerülő, a Kékszalag, a Cento, a Rund um és a Bol d’Or kupasorozata. Legalábbis Holczhauser András MVSZ főtitkár a verseny idején erről is tárgyalt a helyszínen az olasz vitorlázókkal.