2012-ben érkezett egy megkeresés, az egyik hajótól, így elkezdtük hát a közös munkát. Az alapvető koncepció az volt, hogy a meglévő csapatot hozzuk formába, és tanulva versenyezzünk. Ennek megfelelően még tavasszal a csapat többsége részt vett a Rauschenberger Vitorlásversenyző-képző akadémia kurzusán, ami megadta a közös nyelvet a vízi edzésekre.Korán kezdtük az évet, az edzések és a versenyek meghozták az eredményt, a csapat 2012-ben Flottabajnoki címet nyert. A megkezdett munka és az egyre jobb eredményekjól összehozták a csapatot, azóta is töretlenül együtt vitorlázunk.
Idén a Bajnokság előtt több társunk is jelezte, hogy egyéb elkötelezettségeik miatt sajnos nem tudnak részt venni, így ki kellett egészíteni a csapatunkat.Kézenfekvő volt, hogy házon belülről oldjuk meg a feladatot, azaz a Quantum berkeiből. Az orrdeckre eljött Pécsváradi Ákos, a Quantum Loftból, aki amúgy a Sirocco-n is ezen a poszton működik. Arra gondoltam, ha megbirkózik a Sirocco nagy vitorláival, nem fog neki gondot okozni az egy fock, egy spinnaker kombináció sem, amit az osztály engedélyez.
Akárhogy is törtem a fejem, a piten /zongora/ és egy a pit előtti, árboc mögötti poszton még hiányosak voltunk. Ez a poszt nagyon fontos szerepet tölt be a hajón, mert minden manőverben, és információ közvetítésben fontos része van, emellett a taktikus 3. szeme, aki jobban lát bőszélben, de cirkáló szakaszban is elkél a segítsége, hogy mást ne említsek, a szél és az ellenfelek figyelésében.Két ember neve merült fel, megkérdeztem őket, volna-e kedvük.
Volt!
Így lépett a csapatba Farkas Péter, korábbi optimistes, 420-as és 470-es válogatott versenyző, valamint Tompa Tamás, alias, Sajt, aki Melges24 és J24-en kívül ült már szinte minden hajón.

A felkészülés
Szombaton kezdődött a verseny, kedden pedig megérkeztek a Doxy Új Quantum vitorlái. Péntekre edzést terveztünk, amit azonban a természet - és egy felforrt hajómotor - kis híjánmeghiúsított. Pont annyi szél volt, hogy egyszer fel tudtuk húzni a vitorlákat /spinnaker kivételével/, és be tudtuk állítani az árbocot.
Az x35 osztályban láttam már tuning guide-ot, de eddig a Quantumé a legprecizebb, és talán a leg erősebb is. Olyan mértékben kell meghúzni a hosszúvantnikat, amire azt hittem nem lehet, de a Holland partner - aki mellesleg a vitorla egyik fő tesztelője, és többszörös Holland Bajnok X-es – megnyugtatott, nem lesz semminek semmi baja, ha ráhúzunk még.
Igaza lett!

1. nap – Szombat
Szombaton az időjárás egy futamot engedélyezett számunkra, azt is ÉK-i szélben, ami sajnos el is fogyott.Sajnos elidegeskedtük a rajtot, így a vonal mögé visszatérve nekivágtunk újra, immáron a mezőny mögül a nem túl nagy up and down pályának.Az első cirkálószakasz végén 3-ak voltunk, de bőszélben közeledtünk ellenfeleinkre, és tőlük kicsit eltávolodva a második kreuz végére feljöttünk a 2. helyre, amit már meg is tartottunk.Éreztük, jó lehet a sebesség, ha ilyen egyenletes, kicsiket flengő szélben is ekkorát tudtunk hozni az élbolyon.

2. nap – Vasárnap
Másnap reggeltől a mezőny a parton várakozott, a szél pedig nem kegyelmezett, és az olaj víz olaj maradt, így ez a nap futam nélkül telt.

3. nap – Hétfő
Hétfő reggel 9-re volt kiírva a rajt, és a tavalyi Bajnok Admiral-X-re megérkezett a szokásos taktikusuk, akivel már történelmünk van, így mindenki sejtette, nem lesz eseménymentes a nap.
Délelőtt kimentünk, és egy gyenge szeles futamot követően Igali Csilla a szél elállása miatt kénytelen volt ismét parti halsztást húzni a rajthajón, így a mezőny elindult a part felé. Az időközben megjött szél miatt Csilla szeretett volna visszamenni a kötelező 1 órás parti várakozás helyett, de a 7 hajó képviselői közül ezt az indítványt csak 6-an támogatták, így a parton elköltöttünk egy finom ebédet, amíg a Délnyugati szél szépen fújt. Amint ez a kényszerpihenő lejárt, azonnal mentünk vissza a vízre.
Megbeszéltük, hogy beleállunk kicsit a rajtokba, mert kényszerpályáról, megszeppenve nem lehet versenyt nyerni, pláne nem Bajnokságot. Ez egy lee rajtot eredményezett, ahol legalsó hajóként kilőve hallottuk az egyéni visszahívás dudaszavát, majd láttuk a zászlójelzést, miközben 2 hajó visszatért javítani. Ezt a futamot megnyertük, azonban jött a kijózanító csend a befutónál, azaz realizáltuk, hogy mi lehettünk az a hajó, aki még kint volt, de nem javított...Később megtudtuk, nem is kicsit voltunk kint, de ez már nem változtat semmin, OCS, azaz Óriási Csalódás...
Amire jó volt ez a futam, hogy kiderült, nagyon megérte vasárnap még finomhangolni az árbocot, mert a sebességünk nagyon jó volt, ami megfelelő élességgel párosult.
Aznapi 3. futam rajtja szintén jól sikerült, a rajt után egyből tudtunk nyitni a pálya jobb oldalára, amit előre megbeszéltünk, hogy húzni kell, ennek megfelelően biztonságos előnnyel vettük elsőnek az első bóját, és ezt az előnyünket megtartva – sőt növelve, magabiztosan hoztuk a futamot. A sebesség mellé az élességet is megtaláltuk.
A 4. futam rajtjánál az Admiral nem akarta, hogy szabadon mehessünk, ezért a rajt előtt alánk ejtett, majd kitérésre szólított fel, aminek megpróbáltunk eleget tenni, de a kormányos túl gyors élesedése miatt a hajó sarka megütötte az övékét, majd a rajtlövés után, hogy kiférjenek, az ő élesedésük miatt összeütközött a két hajó, ennek következtében a mi korláttalpunk felszakadt. Mindketten óvást adtunk be, amit a parton le is folytatott a Zsűri, és minket kizártak abból a futamból.A döntés szempontjait és körülményeit, ugyan lehetne boncolgatni, ettől most inkább eltekintenék. Sajnos az aznapi eredményeinkkel visszaestünk a 4. helyre összetettben, 8 pontra az első mögé.

4. nap - Kedd
Reggel találkozó, majd megbeszélés, amin elhatároztuk, természetesen felvesszük a kesztyűt, és már csak becsületből is kihozzuk a maximumot a napból, már amennyiben ezt a szél is így szeretné, mert szél egyelőre sehol nem volt, a nagy párásság pedig nem sok jóval kecsegtetett.
Csillának azonban lehet valami kapcsolata az Égiekkel, mert egyszer csak lejött a kémlelő helyéről és azt mondta, irány a víz! Sokan sokfélét gondoltunk, de ennek nem hangot adva, fegyelmezetten elindult a mezőny a vízre. Kiérve nagyon gyenge légmozgás fogadott minket, de kb. 30 perc várakozás után megindult a Délnyugati szél, és meg sem állt 7-8 csomóig. Ezért kellett hát időben elindulni. Mire alkalmassá váltak a körülmények futamrendezésre, addigra a pálya állt, és egy percet sem vesztegetve indult az első rajt.
A rajtunk jól sikerült, de a futamon annyira figyeltünk, hogy az élen álló Admiral-x-előtt fussunk be, hogy egy hajót elengedtünk, így a 2.helyen értünk célba.
A 2. futamra úgy gondoltam egy nyugodt balcsapásos rajtot választunk, második hajóként a lee bójától. Aki ezt most elképzelte, az gondolhatja, megőrültünk, de nem. A pályának annyira egyértelműen a jobb oldala volt jó, hogy úgy döntöttünk, minden áron arra megyünk, ha lehetséges egyel kevesebb fordulóval, mint a többiek. Bejött. A rajtnál el kellett engedjünk két hajót, de mire utánunk fordultak, mi már szél alatt, teljes sebességgel robogtunk a preferált oldal felé, ráadásul az előző futamokban tapasztalt sebességfölényünk sem veszett el, viszont élesebbek voltunk, így félpályáig a 40m-es magassági hátrányunkat, amit a rajtnál szereztünk, teljesen ledolgoztuk, és szép előnnyel vettük a bóját, amit meg is őriztünk, sőt második cirkálószakaszban még növeltünk is.
A 3. futam rajtjánál ismét egy balcsapásos rajtot gondoltam előadni, azonban már megérkezett ránk az Admiral-x, és ezt szépen meg is hiúsították, sőt még egy önkéntes társuk is akadt, akivel szendvicsbe zártak, azaz mi voltunk középen. Ki kellett forduljunk, majd a pálya víz felöli oldalára vitorlázva /ami egyértelműen lassabb volt/ szépen végignéztük, hogy 3 hajó előttünk veszi a bóját, majd ezt meg is fejeltük egy borzalmas hátszéltaktikával, és második kreuzzal, végül az 5. helyen futottunk be.
Ekkor már tudtuk, hogy szoros az eleje, nemhiába vittük Fareszt, aki végzettésge szerint programozó matematikus, 7 hajó 8 futameredménye nem okozottt neki problémát, fejben tartotta, kinek, hol kell lennie, hogy jók legyünk.
Egy biztos volt, nekünk nyerni kell!
Ennek megfelelően korai rajtosok is voltunk, majd visszaejtve úgy döntöttünk kimegyünk, a pálya víz felöli oldalára, mert az előző futam 2 hátszelében onnan nagyon feljött a Szélvész, tehát valami lehet ott.Mentünk rendületlenül, az összes ellenfelünk a pálya másik oldalán. Időben és egy széllengésben megfordultunk és elindultunk a bója felé, de alá, és figyeltem, mit csinálnak az ellenfeleink a part mellett, és ekkor pár perc fejforgatás, és szemmeresztgetés után láttam, hogy a partnál felpörög a szél,azaz az történt, amire eddig nem nagyon volt példa amióta ilyen irányú szelekben vitorlázom ezen a tájékon. Mi is megkaptuk, majd az első hajók fordulása után látszott, nem lesz annyira rossz a pozíciónk.Nem láttuk, ki jön veszélyesen a másik oldalról, de a vitorlák színe alapján tudtuk, sem az Admiral, és nem is a Westport, akik előttünk voltakösszetettben.A bóját elsőnek értük el, és innentől már csak arra figyeltünk, hogy az ellenfeleink mögöttünk maradjanak. Mivel a sebességünk megvolt, így ez nem okozott kihívást, így ezt a futamot is megnyertük.
A befutóban nagyon örültünk, mert teljesítettük, amit eldöntöttünk a nap elején, azaz a saját taktikánkat követve fegyelmezetten vitorláztunk.

És a végeredmény
Gyors telefon a rendezőhajóra, ahol tudom, hogy Sabján Vera azonnal szokta készíteni az eredményeket, és ekkor közölte, holtverseny van az első helyen, mindenkinek 16 pontja van. Azt hiszem ez volt az egyik leghosszabb 2 másodperce az életemnek, mire kimondta, hogy mi nyertünk, mégpedig azért, mert háromelső helyünk van, a második helyezett Westportnak kettő, a harmadik Admiral-X-nek pedig csak egy.
Igazán elmondani sem tudom mekkora volt az öröm és a büszkeség a partra vezető úton, hiszen a csapat a padlóról állt fel, és nagyon koncentrált versenyzéssel megnyerte a 2014. évi X-35 Magyar Bajnokságot.
Nekem pedig személyesen még azért is volt külön fontos ez a siker, mert az első garnitúra Quantum X-35-ös vitorlákkal értük el, bebizonyítva, hogy vannak alternatívák a megszokottakon kívül, és nem az a jó vitorla, amelyiket az eladó annak gondolja, hanem az, amivel a tulajdonos jól érzi magát, jó beállításokkal pedig a hajó teljesítménye még növelhető. Én azt hiszem, ez ebben az esetben így történt.
Nagyon nagy Köszönet a CSAPATNAK, Szaxon Róbert kormányosnak, Tóth Matyi Jib és spinnaker trimmernek, Tompa Tamás /Sajt/ pitmannek, Farkas Péter /Faresz/mastman és taktikusnak, Fellegi Béla /Béta/ Midbowmannek, és Pécsváradi Ákos /Siroccos fiú/ Orrdeckesnek a hibátlan manőverekért, és a lehetetlent nem ismerő lelkesedésért, bizalomért.
Mindemellett ne feledkezzünk meg a verseny rendezőjéről, Igali Csilláról, aki kis csapatával mindent megtett, hogy ilyen nehéz időjárási viszonyok közt, idén ritkaság számba menően 10-ből 9 jó futamot megtartson.

Rauschenberger Miklós
Quantum Sails Hungary