Persze, elviseltünk volna egy kicsivel több szelet, hogy hamarabb érjük el a célt, főleg a mezőny lassabb hajói, akiknek leállt az addig kreuzost haladást biztosító hajtóanyag. De amíg odáig eljutottunk, lepergett pár óra. És mindjárt a rajtnál volt izgalom, mert hát legyünk őszinték: szűk egy perccel indulás előtt előbb hátulról magunkba csattintani egy 11m OD-t (sehol egy „bocs!”), majd elegánsan kiforgatni a Sirocco-t, megemeli kissé az adrenalinszintet. A tihanyi cső felé haladva kisimultak a ráncok, elfogyott a tízórai, majd a szűkületbe haladván következett a nemigazhogyfolytonnegatív. Kifelé végre elkaptuk a ritmust, nálunk gyorsabb hajókat előztünk le. Sima menet Zánka magasságáig hosszú balcsapáson, át jobbcsapásra, közelharc egy Melges24-el és egy Nautic370-el (csak, hogy tudd: mi Reginával voltunk), nagy nehezen legyalogolnak, kiigazítás – aztán úgy maradtunk. Pedig becsszóra vissza akartunk állni, de „jó lesz az ott a partnál”. Felpörgött, nem lett jó. Buktunk úgy tíz percet, vagy nyolc hajót, és a Yardstick elsőséget, mint az este kiderült. A győztes 15-ös jolle (gratula, Frucu!) körülbelül fél perccel előttünk ért be. Sebaj, szép az idő, ma is vízen voltunk, délután háromra már Badacsonyban vagyunk – miénk az élet!
Visszafogott élvhajhászok lévén csak egy palack bort nyitottunk az érkezés és a hely tiszteletére, a minőséget abszolút a mennyiség elé helyezve. Mások inkább az utóbbit választva komoly forgalomnövekedést generáltak a kocsmában, ami estére meglátszott a kikötőn. Vagy inkább hallatszott: idén többedszer láttam üvöltő hangszórókkal magányosan árválkodó nagyhajót. Vacsora után a tavalyi verseny díjkiosztója (az „Össztaps!” örök), majd a Helios zenekar csapott a húrok közé, de abból én – holmi alvás miatt - már kimaradtam.
Reggel hétkor köd, látótávolság nagyon maximum 150 méter, szellő sem rezdül. Anyám, mi lesz itt? Ehhez képest...
Mire kimotoroztunk a kikötőből, már csak a Badacsonyt ölelte körül egyfajta tejföl glória, a vízen pedig délnyugati szél csillogott. Igaz, északit ígértek, de ez jobb! Volt is, amíg kitartott. Aztán megjött az északi, de nagyon sokáig Révfülöp közelében maradt. Aki azt az oldalt választotta, hol megindult (basszus, nem lehet igaz!), hol megállt (na, mégiscsak jó döntés volt délen maradni). Ezen a hétvégén, úgy látszik, sokszor kergettünk hiú ábrándokat, még az is megvert, aki csak később ment fel északra az egyébként teljesen halott vízközépről, több száz méter hátrányból. Szerencsénkre Regina nem volt köztük, de egy abszolútban elérhető jó eredmény lehetősége odalett. Maradt az előző napi vigasz „szép az idő, ma is vízen voltunk”, egyre befutottunk Földváron. Felszereltük a motort, de mint kiderült feleslegesen, az őszi Balatontól kapott gyönyörű ajándékként végig széllel haladva jutottunk el Füredre a szikrázó napsütésben.
Soha rosszabbat!
Alibán András, Amitié
Most hétvégén (szeptember 27-28.) Unitef kupa Földváron - az se szokott rossz lenni!
