A télen egyeztetett versenynaptárban ez a hétvége már edzésként szerepelt és a legénység nagy része ehhez tartotta is magát. Aki épp nem versenyzett más osztályban ezen a borongós vasárnap reggelen, az mind ott volt és alaposan kivette a részét a munkából.

Az esős reggelt még borongósabbá tette az, hogy az egész úgy indult, hogy előző este megittunk ezt is meg még mást is, de ez sem a munkakedvet, sem a hatékonyságot nem befolyásolta. Na jó, a munkakedvet egy picit.. Volt aki úgy indult, mint az öreg dízelmotor: dohogott, köhögött, füstölt,de amint felvette a fordulatszámot, akkor nem volt akadály és mindent vitt.

Mire kiértünk a tett helyszínére a hajótest már az orrsudárnál fogva fel volt akasztva, a kereteitől és egyéb csatolt vereteitől megfosztva és arra várt, hogy megfordítsuk. A szokásos téli karbantartáson túl most teljesen megújul a Raffica, bár ez csak a teljesítményben látszik majd - remélhetőleg ott annál inkább. A hajótest ismét ezüst színű lesz, csak a korábbi módosítások és javítások helyei tűnnek el. A fedélzet már átesett a festésen és az új csúszásgátló nagyon íréretes. Az első futamokon még lehet, hogy bánja majd a nadrágülep és a térdplazúr, de aztán megszokjuk.

A helyi adottságok korlátozottak, ezért kis tanakodás után sikerül csak megemelni a hajó farát úgy, hogy manuálisan át tudjuk fordítani, de ettől függetlenül gördülékenyen zajlik a manőver és pár mozdulattal később ismét a bakon pihen a Raffica.

Amint visszatoltuk a műhelybe, mindenki hozzáláthatott a saját részmunkájához. A feladat egszerű, a keretekről először le kell szedni a régi csúszásgátló szalagokat, majd átcsiszolni a festett részeket. Közben a Kapitány a hajótesten észlelt hibákat javítja, de szerencsére alig van meglepetés a majdnem huszonöt éves Rafficán.