Az idei Kékszalag elsősorban a versenyzők türelmét és kitartását tette próbára, hiszen a regatta túlnyomó része alatt kánikula uralkodott a tavon, amely rendkívül gyenge széllel párosult. Ez magyarázza azt is, hogy a versenyt sokan feladták – jelentős részük nem ért volna célba a 48 órás szintidőn belül. A gyenge szél magyarázza azt is, hogy a győztes ideje messze elmaradt a Kékszalag 2014-ben futott rekordjától, amely 7 óra 13 perc 57 másodperc volt.
A 47. Kékszalag ÁRKÁD Nagydíj 540 hajóból álló mezőnye csütörtökön 9 órakor rajtolt el Balatonfüreden, hogy megtegye a verseny légvonalban mintegy 155 kilométeres távját. A verseny első részét a Litkey Farkas vezette Cellum és a svájci Rodolphe Gautier Safram nevű hajójának küzdelme fémjelezte. A siófoki bóját a Safram több mint tíz perc előnnyel vette, de Tihany előtt Litkeyék ismét beérték a svájci egységet.
Csütörtök délután a két hajót utolérte egy üldöző boly, s ekkor még legalább tíz hajó látszott esélyesnek a győzelemre. A verseny a Keszthelyi-öböl bejáratánál dőlt el, amelyet a Safram északról, Balatongyörök felől gyorsabban közelített meg, mint a délen vitorlázó Cellum. A svájci hajó itt tudott véglegesen az élre állni, és előnyét egyre növelni tudta a célig.
A gyenge szelekre optimalizált svájci hajó pénteken hajnalban 2 óra 6 perckor futott be a balatonfüredi célba, időeredménye 17 óra 6 perc 22 másodperc. A második helyen a Kékszalag időrekordját tartó Fifty-Fifty nevű 50 lábas magyar katamarán érkezett, 15 perc hátránnyal. A hajó kormányosa Józsa Márton. Harmadik lett a tizenegyszeres Kékszalag-győztes Litkey Farkas, aki ezúttal egy Decision 35 típusú, Cellum névre keresztelt kéttestű hajóval vágott neki a versenynek. Hátránya az első hajóhoz képest 38 perc volt.
A legjobb egytestű hajó az egytestű rekordot tartó Raffica lett Király Zsolt kormányzásával, amely az utolsó pillanatig késhegyig menő küzdelmet folytatott a Principessával. Tizennyolc és fél óra idegőrlő gyengeszeles vitorlázás után a két „rohanógép” között a célban mindössze 15 másodperc különbséget regisztráltak.
A győztes svájci csapat már sok kiváló eredményt ért el. Nemrégiben megnyerték a Genfi-tavon a Genf-Rolle-Genf versenyt. Mint Gautier a verseny utáni interjúban elmondta, „régről ismert ellenfeleink a DC 35-ök, ám sokkal jobban tartottunk az 50 lábas, kétárbocos Fifty-Fiftytől, mert ilyen csapatok ellen nem szoktunk versenyezni”. Rodolphe Gautier csapata tapasztalt, összeszokott versenyzőkből áll, s hajójuk, a Ventilo M1-es különösen a gyenge, változékony szelekben igen gyors, és a Balatonon éppen ilyen szél fújt. A győztes csapat: Christophe Péclard kormányos, Rodolphe Gautier szkipper, Fabian Racloz, Yves Guntern, Pénzes Attila és Fabien Froesch.
A mezőny derékhada számára a küzdelem ekkor még messze nem ért véget. Amikor a Ventilo nyugatról behajózott a Tihanyi-szorosba, hogy negyed óra múlva célba fusson Balatonfüreden, sokan még a táv első harmadát sem teljesítették, és Siófok környékén vártak a szélre. Péntek éjszaka érkezett egy északkeleti irányú frissülés, amely sok hajót egészen Badacsonyig repített. Ezzel a széllel végül sokan teljesíteni tudták a távot, ám nap közben és éjszaka ismét gyengébb lett a szél, nehezítve a versenyzők dolgát.
