Szokásos módon a hetet péntek délután hagytunk magunk mögött Budapesten. Ilyenkor még le kell vergődni a csúcsforgalomban Balatonra, ki/be kell pakolni a hajót, majd át kell érni a verseny helyszínére, adott esetben Csopakra.

Ha nincs szél (mint ahogy ez a nyári estéken sokszor előfordul), ebben a műveletben gépi erőre kell hagyatkozni, ha az ember a reggeli rajtig még szeretne aludni valamicskét, na meg nevezni is illik a versenyirodában.

Hozzávetőleg 5 perce motoroztunk, mely idő alatt kb. 400 méterre távolodtunk a kikötőtől, amikor ránk kötött a rendőrségi motoros. Az intézkedés nem volt hosszú, hiszen „régi motorosként” üdvözöltek. Nem vagyok büszke erre, de ha valaki megmondja nekem, hogy mi a törvényes útja a versenyre való eljutásnak, ami úgy anyagilag, mint technikailag vállalható, becsszó úgy fogok eljárni.
Itt szögezem le, hogy nekem semmi bajom sincs a vízi rendőrökkel. Ők a munkájukat végzik. Órákon keresztül ülnek a tűző napon vagy éppen a viharban a motorosban, és próbálják betartatni a valóság minden alapját nélkülöző törvényi szabályozást.

Hosszúra húztam, elég az hozzá, hogy „szóbeli figyelmezést kaptam”. Nem volt szívatás a tűzoltókészülékkel és mentőmellény leltározást sem tartottunk. (Bár itt jegyzem meg, hogy a készülékem érvényes, megfelelő számú és felhajtóerejű mellény is van a hajón, ahogy a felszerelési jegyzék többi eleme is megtalálható.)

Az eljáró rendőröknek ezennel is köszönöm a rugalmasságát, a törvényalkotókat pedig ezennel is üdvözlöm a „remek” szabályokért.

Volt dolgunk a hajón a szelet várva is, hiszen fel kellett tenni a versenyvitorlákat a túraszett helyett, és hajó alját is le kellett mosnunk. Ezeket megtettük, de szél továbbra sem jött... Szóval... áhh mindegy is... 21-óráig lehetett nevezni, de mi valamikor 10 óra előtt értünk Csopakra, így a nevezésről lecsúsztunk. Szerencsére a szervezők a verseny reggelén is biztosítottak egy rövid időablakot a nevezésre, így a kényszerpihenő ellenére el tudtunk rajtolni.

Mint a Porthole, motorügyi előadója kérem: történjen már valami!

Hogy maga a verseny milyen volt, arról ITT van jó összefoglaló. Én a magam részéről szeretném megemlíteni az igazán színvonalas parti programokat, melyek kiemelik a Klasszikus Kupát a többi verseny közül. Az első este tartott Császári és Királyi Jachtraj történelmét felelevenítő beszélgetést a fenti okokból nem tudtok meghallgatni. Pedig akik részt vettek Dr. Balogh Tamás előadásán, igen elismerően nyilatkoztak, a témájában érdekes, szakmailag pedig megkérdőjelezhetetlen programról. Mi alternatív beszélgetést tartottunk némi borok és pálinkák felhasználásával.

Szombat este Czittel Lajos és Bruckner Szabolcs hajómesterekkel beszélgetett Borbély Ferenc, amit örömmel hallgatott mindenki. Manapság a Czittel és a Bruckner név is fogalom a hajóépítésben, de az idáig vezető út egészen máshol kezdődött. Míg Bruckneréknél többgenerációs családi hagyomány a fával való foglalkozás, addig Czittel Lajos (Cimbi) ilyen hagyományok nélkül tudta tökélyre fejleszteni tudását és megalapítani műhelyét.
A beszélgetést követő fehér abroszos asztalokra tálalt vacsora, hozzá Myrtill és a Swinguistique Együttes zenéje pedig minden várakozást felülmúlt. Fontos megegyezni, hogy a vacsorához Jásdi, Petrányi, Homola borokat ihattunk, ami szintén nem mindennapos, viszont minden nap igazán finom. Azt hiszem köszönet jár a büfé személyzetének is, hiszen a néhány vendéget kiszolgáló apparátusnak most bő 100 emberrel kellett megbirkóznia a hosszú parti halasztások alatt. Ezzel együtt mindenki megkapta amit kért, sietni pedig igazán nem siettünk sehova.

A mezőny bár népes, van még benne tartalék. Sok cirkáló, Dragon, vagy éppen jolle és Folkboat van még a Balatonon, akik nem tudtak/akartak eljönni idén sem. Bízom benne, hogy jövőre ott lesznek, mert utána minden évben el fognak jönni az tuti.

Köszönjük a lehetőséget!

A bronzérmes csapat: Rápolthy Edit, Horváth Szabolcs, Szutor Ferenc