Hatalmas esélyt kaptál (kaptunk)! Több mint Háromszázmilliárd! Iszonyú pénz! Gyepes agyamat feszítik a sejtések: Tudunk élni vele?! Távol álljon tőlem a károgás. Maradok abszolút pozitív, csak bátorkodom kérdezni:

„Bejárható Magyarország komplex vízi turisztikai és egyéb állomásai” (3,5 Mrd.) . – Lehet közöttük éjszakázásra alkalmas túracélpont, esetleg valami kikötő féleség?

„Komplex szolgáltatásokat nyújtó kikötőfejlesztések” (2,2 Mrd.). - Vékonyka. Fontos, hogy valóban lényeges dolgokra fordítsuk, úgymint hullámtörő mólók, védett hajóhelyek. Ne mindenféle díszburkolat, tündi - bündi fahidacska, kerekes székes vitorlázók tömegének rámpácska legyen belőle.

„e-kikötő fejlesztések” (3,7 Mrd.). - Nem jutottam nyomára (nyilván az én hibám), hogy ez valójában, fizikailag, mi a tök. Méghozzá jobban finanszírozott, mint az előző.

„Kulturális és természeti értékek gazdasági és környezeti fenntartható megőrzése látogathatóvá tétele” (3,4 Mrd.). – Ebből esetleg Csobánc büszke várának is csurran – cseppen? Netán indul majd, mondjuk Badacsonyból valami buszféleség, ami elvisz a hegy tövébe, meg vissza is hoz. Vagy tán Alsóörsön a Török ház nem lesz csontra bezárva a főszezon elején. Lenne még tippem bőven.

„Elektromos hajózással kapcsolatos úszólétesítmények (hajó, úszómű stb...)fejlesztése, ill. gyártási létesítményeinek fejlesztése.” (1 Mrd.) – Ám legyen, ha a villamosok külön beállókat kapnak, és nem az amúgy is szűkös vendéghelyeken tespednek keresztben, rákötve a partra, három, cölöpös helyet is elfoglalva teknőnként, még határozottan örülnék is neki.

„Balatoni borászatok technológiai és telephely fejlesztése” (5,6 Mrd.). - Hű az áldóját! Ez aztán jó vastag. Több mint a duplája a kikötő fejlesztésnek. Igen szomjas lehet valaki. Sejtésem pogány: jut ebből az oxidatív, fahordós – borlopós – zsíros kenyeres pincécskéknek, mint például az Imre Borozó, meg az Ica Mama? Vagy benyelik az ilyen Laposa féle reduktív, acéltartályos varázslók, még inkább kiszorítva a valódiakat?

„Egységes megfigyelő – tájékoztatási és döntéstámogató rendszer fejlesztése – VKI –hoz kapcsolódóan.” (1 Mrd.). - De szép hosszú címe vagyon. Tehát pontosabb, jobban láthatóbb lesz a vihar előrejelzés? Adná az ég. Ehhez viszont kicsit szűkösnek tűnik ez az árvácska egymilliárd.

„Katasztrófa védelmi rendszerek fejlesztése a Balaton régió területén” (2,5 Mrd.). - Akkor nem kell összekoldulni a pénzt a RUPERT üzemeltetéséhez? Netán több is lesz belőle? Remélem.

„A balatoni vízkészlet fenntartható gazdálkodásának, vízhasználatának javítása, a szükséges infrastrukturális feltételek biztosításával” (35 Mrd.). – Nem nyomdahiba? Hihetek a szememnek? Ebbe bőségesen beleférhet a Dr. Tombácz Endre féle „BALATONI VÍZPÓTLÁS LEHETSÉGES MEGOLDÁSAINAK KÖRNYEZETI VIZSGÁLATA” című tanulmányban szereplő: „E) Vízpótlás a Rábából gravitációsan” megoldás szerinti csatorna megépítése, ami úgy huszonhatmilliárdba fájna alaphangon. Jöhetnek aszályos évek, megmenekülhet a Balaton, még ükunokáink számára is! Csodálatos lenne!   

„Sió-csatorna felújítása – természetvédelmi célú beavatkozások, meder – rehabilitáció, Sió – zsilip rekonstrukció.” (12 Mrd.). – Ez elkerülhetetlen az előző bekezdésben foglaltak megvalósulásának esetén. Melléktermékként, végre nem kellene motoros láncfűrész, nagyobb hajócska esetén, a csatornán történő végighajózáshoz. Mesés!

„Badacsony és Fonyód közötti kompjárat” (2 Mrd.). – Ennyibe? Kizárt, hogy beleférjen. Kell ugyanis a közúti csatlakozás, sorállásos várakozási lehetőségek, kompállomások, mólók … stb. Duplája is kevésnek tűnik számomra. Bár én tévednék. Csak nem a jelenlegi kikötővel spekulálnak? Temérdek dolgot kellene feláldozni, minden vitorlázó láthatja, átgondolhatja. Tudom, Fonyódon a kikötőtől nyugatra elterülő rétnél (a rendőrség mellett), a szembe parton pedig Badacsonytomajnál tervezik a felhajtást. Mégis, nyugtalanít ez az alacsony összeg. Meglátjuk.

Van ám még sok minden a tervezetben, de én ezeket tartottam a leginkább minket közvetlenül érintőeknek. Próbálok bízni a megvalósulásban. Nincs illúzióm, kemény harcok lesznek.

És továbbra is, csak ülök az ablakpárkányon. Hideg, sötét világ lett odakint, komoran billegnek a kopasz ágak, amint a könyörtelen szél tépázza őket. Az elkövetkező küzdelmekről agyalok. Mely érdekkörök is állhatnak egymással szemben? Talán három nagy csoportba suvaszthatnám őket. Persze, az alant szereplő helységek és személyek, szigorúan a képzelet művei, bármi féle hasonlóság, általunk ismert településekkel vagy emberekkel, csak a vak véletlen játéka lehet.

Kezdeném az „ellenzőkkel”. Bárhol, bármit akar építeni akárki, valakinek biztosan nem tetszik. Tisztában vagyok vele, miszerint mindennek vannak haszonélvezői és kárvallottjai. Ez az építkezések természetéből eredendően így van. Tegyük fel, csak a példa kedvéért, mondjuk, Balaton-lapos fürdőn kikötő épül. Negatívan érintheti a közvetlen telekszomszédokat, meg azokat, akik az oda vezető, eddig csendes utcácska mellett nyaralnak. Megnő a gépjárműforgalom, folyamatos a jövés – menés, kora tavasszal és késő ősszel az eddig háborítatlan csendet és madárcsicsergést, traktorok berregése, daruk nyikorgása, vízborotvák sistergése, emberek kajabálása, káromkodása szaggatja szét. Nyilván ellene fordulnak, szervezkednek, tiltakoznak. Megfelelő kártérítés – ellentételezés aztán legtöbbjüket leszereli, elállnak az akadályoztatástól. Vagy nem, de ezt még valahol meg is értem. Azt már kevésbé, mint amikor, teszem azt, Révmocsaras – Posványoson, van ugyan hajóállomás, mellette egy olyan öböl, amit a Jóisten is vitorláskikötőnek teremtett, szándék is van, forrás is lett, tervek is rendben elkészültek, az engedélyeztetés mégis húzódik. Bár a környéken közel s távol, jóformán nincsenek nyaralók, valós érdekeket semmilyen tekintetben nem sért, mégis keresztbe fekszenek, ahol csak tudnak. Gyakori, hogy valami önjelölt természet, illetve település védő lép színre. Valótlan dolgok szajkózásával, tényként való feltüntetésével, ha időlegesen is, de maga mellé állít többeket. Esetleg valamilyen helyi érdekvédő (polgári) szervezet vezetőjének státuszában tetszeleg úgy, hogy ez a bizonyos csoportosulás valójában nem is létezik, illetve semmilyen egyéb munkássággal sem dicsekedhet, gyakran semmiféle tömegbázist, még szerény létszámú tagságot sem tudhat maga mögött. Van egy egyesületi elnök – akiről, ugye most szó esik – akad, mondjuk két helyettes, akik közül az egyik az ország másik felében lakik, a másikról még ennyit sem tudni, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. A tagság egy – két fő, akik évekkel ezelőtt ugyan beültek valahova, ahol beszéltek mindenfélét, meg alá is írtak valamit, de már rég elfelejtették, arra sem emlékeznek mi is volt az. Emberünk pedig, elnöki tisztében, a település és az ott lakók jól felfogott érdekeinek képviseletében, felelőssége teljes tudatában, maga mögött tudva és feltüntetve a többség támogatását és egyetértését, mindenféle beadványokkal ostromolja az engedélyező hatóságot. Jogot és az ügyintézések menetét ismerő ember lévén, folyamodványai formailag kifogástalanok. És a hatóság kénytelen foglalkozni vele, megvizsgálni, utánajárni, értékelni, majd jobb esetben elutasítani, máskor pedig a felettes szintnek továbbítani. Tenniük kell ezt akkor is, amikor a tartalom, hát hogy is mondjam …, például, miután lejártak a környezetrombolás, tájidegen, iszapfeltöltődés, vízszennyezés lemezek, jönnek a „vizsgálták – e, hogy a vándormadarak vonulását mennyiben zavarja a kötelek csattogása”, vagy a „békák és egyéb kétéltűek vagy hüllők, párzási rítusát súlyosan károsító nyomdokvíz hullámok keltette örvények”. És így tovább, vége nincs, húzódik az engedély kiadása akár évekig. Mit lehet tenni ilyen esetben? Mivel ezek végeredményben jó szándékú, elveikhez hű (bár ezek a gondolkodás felett győzedelmeskednek) honpolgárok, erőszakosan fellépni velük szemben, szerintem erkölcstelen és morálisan elítélendő. A meggyőzés eredménytelen. Marad a hatóság kapacitálása arra, hogy teszem azt, valamilyen „jogvesztő határidő” megállapításával vessen véget az efféle huzavonának.

Folytatnám a „lenyúlókkal”. Mire is gondolok itt. Felvázolnék egy iskolapéldát: Balatonótvaros – piócásfürdő település, rohamtempóban fejlődik, egekbe szöknek a telkek árai. Van azonban egy hatalmas szabad strand, melynek területe építési tilalom alá esik. Tervbe veszi az önkormányzat, hogy kikötőt épít a part egy darabján. Terveztetés, vitafórumok, újságcikkek. Szerződéskötés, miszerint a terület (teszem azt x összegért) átkerül a kivitelező cég birtokába. Viszont a kikötő megépítéséhez bizony olyan telkek kellenek, melyek „beépíthető” kategóriába tartoznak. Nosza, a megfelelő hatóságok megteszik az átsorolást, a földhivatal bejegyzi. Ezzel a szóban forgó föld értéke négyszeresére emelkedett. A tulajdonos pedig tüstént felparcellázza, a település ellátja közművekkel (máris ötszörös). A kivitelező pedig azonnal eladja, másik társaság megveszi. És a kikötőépítésre hivatott banda, zsebre vágva a hatalmas (négyszeres) hasznot, úgy eltűnik, mint a huzat. És a hajóállomás csodás terve kudarcba fulladt, csicsás nyaralópark épült a helyén. Volt-nincs, fene bánja. Azaz, hogy a lakosság, a nyaralók, a hajótulajdonosok, a túrázók, a horgászok … ja és a Balaton meg az Ország! Szóval, ezt nevezem én „fehéringes, nyakkendős bűnözésnek”. Harcolni ellenük szinte lehetetlen, de szerintem éber figyelemmel, gyanú esetén azonnali jogi útra tereléssel, hovatovább büntető feljelentés megtételével nem reménytelen. Tudnék még tanmeséket, a bevállalt, de csak részlegesen, vagy elenyésző mértékben végrehajtott, viszont teljes mértékben kifizetett beruházásokról, illetve az alapvetően hibás tervek alapján megvalósított létesítményekről. Lehet, hogy még valamikor írok róla egy jó vastag könyvet, de ez hadd ne most legyen.

Nálam, a harmadik csoportot a „megoldók” képezik. Lássunk ismét egy példát: Balatonborókás városa a középszerűségben vegetál. Óne munkalehetőség, nuku fejlődés, elvan, mint befőttben a kukac. Mit kéne tenni? Építsünk kikötőt! És összeáll pár okos, intelligens, magasan képzett, települését szerető, a természetet tisztelő, a Balatonért és a hajózásért tenni akaró, ügyes ember. Ja, és még becsületes is. Csapatot alkotnak, mindenki teszi a dolgát. A polgármester kijárja a pénzt, megszerzi a forrást. Az Egyetemi tanár, Műszaki tudományok kandidátusa tervez, alkot. A tapasztalt hajós és kikötővezető szempontokat álmod meg, a szakács igényeket mérlegel, étlapot tervez … és így tovább. És uram fia, csoda történt! Gőz erővel folyik az építkezés. És csak ekkor lépnek nyilvánosság elé, szerény nyilatkozatokkal, finom reklámszerű utalásokkal. Ennyi!

Engedtessék meg másik példa, hisz olyan jó ilyeneket írni: Képzeljük el, hogy Alsóragyás üdülőtelep tele van látnivalókkal, egymást érik a programok, kikötője ugyan van, de végtelenül lepusztult, elmocsarasodott. Majd száz éve hozzá se nyúltak. Fel kéne újítani, kibővíteni, használhatóvá tenni, befejezni. Lehetne külön is, de jobb összefogni. Kell egy nagyvállalat, momentán akié a jelenlegi, meg egy más, tőkeerős vállalkozás. Fogjunk össze, egymás „oldalvizén” többre megyünk. És akadnak emberek mindkét oldalon, akik ezt felismerve, az ellenségeskedés helyett szinte két kikötőt építenek egymásra, kihasználva a közös előnyöket. És lássunk csodát, ámuljunk és bámuljunk. Nemsokára elkészül!

Most túlozni fogok és teátrális leszek: A harmadik csoportot „ A HŐSÖK” elnevezéssel illetem.

Közelít az éjfél, lehuppanok kedvenc ablakpárkányomról, kiürítem a hamutartót – doszt tele van - , elmosom a fröccsös poharat. Jó párszor kiürült. Sebaj. Abban a hitben heverek „medvebőrömre”, hogy ami temérdek pénzt kapunk, ez utóbbiak kezébe kerül, és nem az előzőek prédájává válik.

Ádvent lévén, búcsúzom a gyertyákkal:

Vegyük előre a béke lángját. Szórjuk a bombát, robbantjuk, gyilkoljuk egymást, ez ugye kihunyt.

A második legyen a hit. Hát ugyan miben hiszünk, ha csak a pénz hatalmában nem. Ez a gyertya sem ég.

Jöjjön a szeretet. Nyírjuk, fúrjuk, meglopjuk, rúgjuk, harapjuk, átverjük, utáljuk egymást. Ez a gyertya is legfeljebb csupán füstöl.

Legyen az utolsó a remény. Ennek égnie kell!

Azért se hagyjuk, hogy őt is kioltsák!

Merlin!