Fehéren virító hullámtörő móló keríti körbe a régi medencét, a közforgalmú beszállóval egyetemben. Méghozzá teljesen, kiküszöbölve Badacsony és Szigliget hibáját. Nocsak, ezt remekül kitalálták. Brávó! Tyúklépésben bemotorozunk. Tábla ugyan óne, de minden világos. A stégek végein van két – két vendéghely. Rákötünk az egyik belsőre.

Két dolog vág orrba. Pro primo: bokáig áll a kacsasz@r. Imádom! Vödör – súrolókefe, nem egész három perc alatt volt, nincs. Még két öblítés: vödör víz a deszkára, kupica Unicum a torkunkra, patyolat tisztaság lett. Pro secundo: ezek az úszómólók sokkal stabilabbak az eddig megszokottaknál – mint utóbb megtudtam, egy új típus került alkalmazásra -. Nem mintha a másikkal bajom lett volna, de itt bőven van valódi, széles – deszkás nyelv, ahova mi is beférünk. Ez már igen! Úgy látszik, nem süket fülekre talált a túrázók vernyákolása. De jó ezt tapasztalni.

    Sétálunk kifelé. Még messze nincs minden készen. Nagy a sürgés – forgás. Temérdek munkás tisztítja a terepet, ássa a virágágyásokat, rakja az útköveket. És még egy gyönyörű pergolát is ácsolnak, a régi partfal mellett születő parkban. Hű de szép lesz! Sőt, stílusos és ízléses is. Illik a Kaáli Nagy Dezső által tervezett ódon kikötőépület feelinghez. Persze a ház, felújítását követően is megőrizte eredeti megjelenését amellett, hogy belső terében helyet ad a vizes blokkoknak, valamint a kikötő irodának és szertárnak. WC és zuhanyozó van bőven, klasszak, célszerűek. Jó, lehet károgni: nincs piperepolc meg fogas, a mosogatónál hiányzik a csöpögtető asztal, sehol a „Bahart tépkedős törölköző” … stb. Könyörgöm! Még nincs kész! Majd lesz, türelem. Fő, hogy már üzemel, és ki tudunk kötni.
    A vízen is folyik a munka. Még ott van pár erőgép, amik valószínűleg egyelőre maradnak, hiszen a hiányzó három úszómóló megépítésénél szerephez jutnak. Ami viszont pillanatnyilag nem kell, húzzák – vonják olyan helyre, ahol nincs szem előtt, nem zavar senkit.

    A kikötőmester fáradhatatlanul lót-fut, intézkedik. Egyik lába itt, a másik ott, egyik pillanatban a pontonon tutajozik, míg a következő minutumban már a muskátlikat ülteti és locsolja. No, igen, rengeteg olyan dolog adódik, melyeknek közös sajátja, hogy „magad uram, ha szolgád nincsen”, vagy „akinek nincs kutyája maga ugat este”. Iszonyú sokat dolgozik, ez egy dolog. De lerí róla, a „sajátját” építi – szépíti, nem parancsra vagy kényszerből. És ez visszaköszön minden fűszálból, virágból, kavicsból a frissen gereblyézett úton, az egész létesítmény levegőjéből. Mert itt a szeretet, az odafigyelés, a hivatástudat „illata terjeng”. Hálás köszönetünk érte úgy a BHZRT. főnökségének, mint a kikötő vezetőjének és munkatársainak. Légyen így, megéheztünk a sok szép látványtól, irány a Bakter krimó. Kedvenc alsóörsi kajahelyünk ( http://porthole.hu/cikk/10114-es-a-masik-dolog-mukodik-e ). De jaj, keddi nap van és „műszaki okok miatt zárva”. Nesze neked, jó volna tudni, hogy ez tipikus, vagy csak egyszeri alkalom. Nem jövünk rá, gyorsan vadászunk a büfésoron „kényszerleszállópályát”. És nem halunk éhen, találtunk, nem is akármilyet.
    Úgy hívják, hogy Balaton Büfé. Családi vállalkozás, kedvesek, gyors a kiszolgálás, ízletes a kaja, jók a borok, szolidak az árak. Nagyon pozitív benyomást tettek ránk, nyugodtan kipróbálhatjátok. Javaslom a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! címre. http://www.sailing.hu/forum-topik/turazoknak-ajanlott/80818  Persze a Bakter adagjaival és árával nem tud versenyezni.

    Jóllakva sétálunk fel a főutcán. Virág – virág hátán. Az egész település nagyon szép, tiszta, rendezett, karbantartott, kezelt. A Törökház nyitva, hangulatos festménykiállítás látható jelenleg. A Csopaki Képzőművészeti Egyesület tagjainak alkotásai. És némelyik kimondottan művészi erényeket csillogtat, nekem legalábbis jó pár „totál átjött”.

    Nem messze található a református templom. Bemenni ugyan nem lehet, de a különlegessége úgyis abban áll, hogy a freskók a külső falán találhatóak. Felfedezhető középen az ősi „nap” motívum, mint a sámánista hit egyik alappillére. A bal alsó sarokban pedig a „dudás” alakja látható, amint egy valódi magyar birkabőrből készült dudát fúj (nem összekeverendő a skót kecskebőr hangszerrel). Ez egyébként igen ritka, hogy bármely istentiszteleti célokat szolgáló épületen a képeket külső téren helyezzék el, kitéve az időjárás viszontagságainak, beleértve a napfény fakító, szín kiszívó hatását.

Azután fel lehet sétálni a Somlyó-hegyi kilátóhoz (a temetőn keresztül vezet a rövidebb út), majd át az amfiteátrumhoz. Persze nem tikkasztó hőségben. Úgy másfél órás kirándulást jelent.

http://www.alsoors.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=34&Itemid=4 linken érhetitek el a község látnivalóinak hivatalos listáját, illetve bővebb leírását. Ez az oldal egész használható, hiszen „statikus”, viszont az aktuális programok…, hát hogy is mondjam, június közepén, az utolsó esemény márciusra vonatkozott. Mellesleg említem meg, hogy pont ott tartózkodásunk alatt volt a nemzetközi Harley-Davidson motoros találkozó, több mint húszezer jármű részvételével (mivel a felvonulást Füreden láttuk, így az arról szóló írásomban számolok be róla).

    Ha kellőképpen kikutyagoltuk magunkat, szinte kötelező betérni a híres műemlék kocsmába. Kitűnő a bor – sör - pálinka, ez ugye alap. Viszont előfordul, hogy a különteremben rendeznek valami kiállítást, most éppen nem volt, de sebaj, a söntésben látható a lényeg. Rengeteg régi használati tárgyat gyűjtött össze a csapláros és a csaplárné (úgy mellesleg, civilben mindketten tanárok). És még moziznak is: http://kulturaonline.hu/majusban_nyit_a_kocsmamozi_a_balatonon_2640 .

Visszaereszkedünk a kikötőbe. Lassan leszáll az alkony. Még sétálok kicsit, megkerülöm az öblöt. Visszaidézem a régi világot, ami még tavaly tavaszig tartotta itt magát. Hát igen, ez mindig is kétmólós kikötőnek indult. És több mint száz év alatt (1912 óta) nem sikerült befejezni. De most igen! A betyár mindenit, hát nem megcsinálták?! Példa értékű összefogás eredménye, ami mindenkinek jó, de a túrázóknak a legjobb. És milyen jó látni, hogy valamit építenek, ami nem csak látszat „sufnituning”, hanem valódi, időtálló, a legfontosabb hajózási feltételeket, szinte maradéktalanul biztosító létesítmény. Szeretném hinni, hogy ez lehet egy tendencia kezdete, illetve folytatása. Ismét épülnek ideális túracélpontnak alkalmas helyek. Akkor Hajrá!
    

Reggel induljunk tovább, irány „szembe a nappal”!

Merlin!