Felkészülés

Kékszalagra talán még nem érkeztünk ilyen felkészülten. Mondom (írom?) ezt úgy is, hogy az idei csapat két újonccal állt fel. Szokásosnak mondható három edzésnappal készültünk a versenyre. De milyenekkel!

Első edzésnapon mindjárt „belecsöppentünk” a földvári Raiffeisen kupába, ahol megmutattuk magunkat későbbi versenytársainknak. Szerintem onnantól nem nagyon aludtak úgy készültek, hogy a kékszalagon le tudjanak győzni bennünket (de legalábbis ki tudjanak kerülni akkor is, ha nekik van elsőbbségük..). Szombati futamokon mentünk mi. Szerencsénk volt, kifejezetten erős szél volt. Sőt délutánra olyan erős szél jött be (6 Bft körüli), amiben még nem vitorláztam (sőt megkockáztatom már szörffel is kijöttem volna), de megoldottuk természetesen, és még a legénység kedve sem ment el a vitorlázástól, sőt! Amúgy is mindegy, mondtam, hogy ilyen erős szél nagyon ritkán van a Balatonon nyáron, kékszalagon nem kell ettől tartani. Hmm..

Igazából első futamot vettük komolyan (ha lehet ilyet mondani úgy, hogy többieknek a rajtszám felragasztásakor tudatosult, hogy versenyre megyünk, és kimenetelkor még azt magyaráztam, hogy melyik a grószvitorla). De erőfeszítéseink (és a komoly elméleti felkészítés a versenyt megelőző hetekben) meghozták a várt eredményt, hiszen 8 indulóból 4-ek lettünk! (Azt nem kell hozzátenni, hogy a korai futamra még csak 5 hajó ért ki. Ráadásul volt még egy hátrányunk, mégpedig, hogy arra is figyelni kellett, hogy egy hajót magunk előtt tartsunk, mert miután nagy nehezen legalább a starthelyet megtaláltuk, fogalmunk sem volt a pálya rajzáról.)

Második futam előtt rengeteg tanácsot kaptam újdonsült szakértőnktől (Zoltán), hogy merre is kéne menni a mihamarabbi célba érkezés érdekében, úgyhogy átadtam a kormányzást. A lényeg, hogy itt is célba értünk. Harmadik futam már a tesztelések jegyében zajlott (pl. érdemes-e blisztert húzni ilyen erős szélben és rövid távra úgy, hogy azt sem tudjuk hogyan van előkészítve -> nem érdemes, de erre szerencsére rá is jöttünk), úgyhogy az eredmény csak másodlagos volt. (Célvonalat azért, ha nem is elsőre, de megtaláltuk.)

Második edzésnap ennyire nem volt izgalmas, mivel ott nem volt se verseny, se szél. Így legalább végre megtanulhattuk az alapokat (beleértve a bliszter használatát) is. És élvezhettük kicsit a Balaton vízét is.

Harmadik edzésnap: ez hagyományosan a rajt előtti szerdán van, ilyenkor csináljuk a finomhangolást (sportorvost és nevezést). Már tudtuk, hogy elképesztően erős szelet mondanak a versenyre, úgyhogy ennek megfelelően gyakoroltuk a vitorlacseréket és reffeléseket. Nap végére minden olajozottan ment. Kvázi szélcsendben (de erről majd később)…

Előkészületek

Idei kékszalagra is bekevertük, lehűtöttük a szokásos mennyiségű fröccseinket (nem tudom miért nem terveztük újra..), megtettük a szükséges előkészületeket, és az erős szélre való tekintettel elolvastam a következő cikket (remélem sokáig elérhető lesz még): http://porthole.hu/cikk/10919-48-kekszalag---kicsit-ulj-le-es-gondolkozz. Minden szava egy kincs. Két dolgot emelnék ki:

1. „Tudom tudom, már azt számolgatod, hogy mennyi ital kerüljön a hajóba…” -> pont ezt csináltuk, úgyhogy tudtam, ez a cikk nekem szól!
2. Horgony! -> mivel bérelt a hajó, eddig ezzel nem foglalkoztam. Most megtudtam, hogy hol van, elő lett készítve, hogy baj esetén hamar elő lehessen venni.

+1 jótanács (by Gönczöl Zoli – hajótulaj) -> Tegyünk a kinti rekeszekbe szendvicset és innivalót. Nagy szélben elég esélytelen lemenni a hajótérbe összeszedni ezeket..

Megnézve az aktuális időjárás-jelentéseket, beérkezési időnket pénteken hajnali 2 órára tettem.

Rajt:

Rajt előtt még (?) telve voltunk energiával. Kétségeink nem voltak, hiszen gyerekek és család készített nekünk névre szóló szerencsepólókat, azzal pedig semmi baj nem érhet minket!

Hajnalban a rendezőség figyelmeztetett mindenkit, hogy rajtnál viharos szél várható. Így nagyon nem kellett gondolkodni honnan is akarunk indulni, minél északabbról terveztem, hogy jobb szögben lehessen elérni Kenesét. Időben ki is hajóztunk. A sors pikantériája, hogy gyenge szél volt, ami ráadásul 9 órakor volt a leggyengébb, szint szélcsend. Mivel nekem továbbra sem komfortos a rajtvonalon tülekedni, ez nekünk elvileg nem szerencsés, mert sokáig tart mire kikeveredünk a szél és a mi hajónk között álló hajók közül.

Gyakorlatilag nagyon kicsi hiányzott, hogy jól kapjuk el a rajtot. Repülőrajt szerűen mentünk neki a rajtvonalnak, amit pont el is értünk volna 9:00:00-ra. Ha nem éppen akkor gyengül be még jobban a szél. Így persze hátrébb ragadtunk, és meg kellett kezdenünk a szokásos felzárkózást. De kárhoztatni nem tudom magamat, mert ha meg marad a szél, vagy erősödik, akkor meg pont jó lett volna (vagy még így is sok).

Nyomvonalon látszódik, hogy gyakorlatilag egyenesen tudtunk Kenese felé haladni, és a sebességen látszódik, hogy Palóznak magasságában kezdett beerősödni a szél.

Első kaland:

Piros hajóként vagyunk jelölve a mellettünk lévő ábrán. A mezőny kétfelé szakadt. Gyors hajók az első bolyban széthúzódva, mögöttük a mezőny, aminek viszont mi az elejére törtünk köszönhetően Andrisnak, aki a gyenge szélre való tekintettel átvette a kormányzást és hozta magát!!

Ezt tartottuk is egész addig, míg a szél annyira beerősödött, hogy a hajó gyakran irányíthatatlanná vált, és felluvolt. Sajnos csak a nap későbbi részében jöttünk rá, hogy mi a szerencsés vitorla felállás a hajónkon ilyen erős szélben, így itt – és még egy ideig – próbálkoztunk vitorlacserékkel, reffelésekkel.

Végül sikerült bereffelni a grószt, és talán a viharfokot is felhúztuk, de addig a mezőny azért hozott rajtunk. Visszakerültünk az üldöző boly közepére (lsd ábra). Addig is amíg ez nem sikerült, gyakran mondogattam a bal oldalon lévő hajóknak, hogy tartsanak távolságot, mert egy pöffnél esetleg átugrunk a hajójukra egy kis röviditalért..

A kenesei forduló jól sikerült. Mindenkinek. Jó volt látni, ahogy megérkeznek a hajók a bójához közvetlenül egymás után hármasával, és a begyengülő szélnél sokszor csak 10 centiket hagyva fordulgatnak egymás mellett szinkronban.

Második (nagy) kaland:

Siófok felé megint egyenes irány vitt. A gyenge szél miatt gondolom visszarakhattuk a teljes vitorlázatot. Nem kellett volna, mert ez okozta a legrosszabb élményünket a szalagon. Az ismét beerősödő szél miatt újra reffelnünk kellett, amit a nagyvitorlánál csak szembeállással lehet megtenni. De fél-háromnegyed szélnél ez mit is jelent? Szembe kell fordulni a széllel, azaz a mezőnnyel! Szuper volt. Nem kicsit néztek hülyének minket. Nehéz volt kerülgetni a hajókat. Reffelni. És elviselni, hogy hány hajó megy el mellettünk.

Az egész nem tartott tovább 6 percnél (gyakorlásoknál ez nem volt több fél perc – percnél), de nekünk óráknak tűnt. A kwindoo alapján vagy 40 hajó hagyott minket. Mivel ott kb a fele/harmada volt regisztrálva, ez akár 100 hajót is jelenthetett.

Szörnyű érzés volt mindenkinek, de ez van. A reffelést meg kellett csinálni, ha már visszahúztuk a grószt. Később vontuk le azt a tanulságot, hogy a versenyen reffelt grósszal és nagyrészt viharfokkal kellett volna végigmenni ilyen szélben. (Fokot azért könnyebb cserélni, illetve fel le húzogatni, de grószt hagyni kellett volna.) Egy-két óra kellett azért míg összeszedtük magunkat.

Keszthelyig és vissza: 

Utunk viszonylag nyugisan folytatódott. Eredmény miatt már úgysem kellett aggódnunk. Rámentünk az abszolút rekordunk megdöntésére, illetve közvetlen vetélytársak megelőzésére, néhányan ugyanis azért voltak még körülöttünk ;-) Tihany felé haladva gyengülgetett a szél, és majdnem szemből fújt, cirkálni kellett. Fő célunkat sikerült teljesíteni! Nagyon odafigyeltünk, és nem (ismétlem NEM!) feneklettünk meg Szántód előtt!

Kora délután 14.20-kor mentünk át a csövön. Ez is már kb 3 órás rekord a korábbi évekhez képest, azaz haladtunk újdonsült célkitűzésünk elérése felé. Tihany után újra megélénkült a szél (emlékeim szerint 5-6 Bft-s szél), ekkor ismét reffelt vitorlákkal haladtunk. Kezdtünk is fáradni. Kivéve persze Zoltánt, ő még várt egy kis erősödést.

15.20 felé újra gyengülés jött, úgy nézett ki, hogy pihenhetünk egy picit. Fél 4 körül úgy döntöttünk megebédelünk, épp itt az ideje. El is kezdtük, de Zoli – aki időközben átvette a kormányzást – nagyon türelmetlen volt a lassú haladás miatt, és addig nyaggatott minket (minden falat között), hogy húzzunk már vitorlát, hogy beadtam a derekamat, csak hadd ehessük már meg az ebédet nyugiban, és felhúztuk a vitorlákat teljesen! Jó ötlet volt.. Művelet végrehajtását követő harmadik falat után visszajött a szél, úgyhogy az evés újra a lehetetlen kategóriába tartozott. Szuper. 

Innentől kemény menet jött, ami elég sokáig tartott. Szigligeti öbölnél érdemes ilyenkor vigyázni, ott hihetetlen erős befújások vannak! (Szerintem kaphattunk 7-8-as Bft-s szelet is, szenvedett is mindenki, körülöttünk lévő hajók is.) Közben ráadásul elindult a „fésű”, azaz egyre több hajó jött szembe, és nagyon oda kellett figyelni a keresztezésekre az erős szélben. Ezt még sosem éltem meg világosban. Azért így látva is valamit, nyilván jóval könnyebb volt.

Keszthelyi bóját elég nehezen találtuk meg (megszoktam már, hogy a fényeit kell keresnem..). Követtük az előttünk lévő hajókat, de valószínűleg ők sem látták hol van, így elég nagy kerülővel fordultunk rá, ami a szélirány miatt okozott azért némi időveszteséget.

Azt azért meg kell említeni, hogy ellentétben a korábbi évekkel, a hibáink nem többszörösen hatottak vissza az időnkre, ugyanis most nem az volt, hogy nem használtunk ki mondjuk másfél órányi szelet (aminél aztán azt a távot szélcsendben kell megtennünk), hanem pont az élmezőny kapott szélcsendet a keszthelyi öbölben. A mezőny meg rá tudott így futni, mire mi odaértünk, már ott is erős szél volt.

Visszafelé Szigliget előtt volt egy jó húzásunk. Talán a legjobb az egész versenyen. Látva a többi hajó szerencsétlenkedését az öbölben (talán most volt a legerősebb a szél), öböl előtt lehúzattam a fokot, és csak reffelt grósszal mentünk bele. Tökéletes időzítés volt, minden gond nélkül át is mentünk az öblön, sebességvesztés nélkül. (Megfigyeltük, hogy a hajónknak nagyjából 7,5 csomónál van egy olyan sebesség határa, amit nem igen tud felülütni (láttunk persze majdnem 9-et is, de az nem jellemző), ezt a sebességet viszont egy grósszal is hoztuk, viszont a hajó kezes maradt.)

Hárman már hullák voltunk, Zoltán természetesen még ereje teljében. Kitartóan vitte is a hajót, és elégedetlenkedett, ha a szélsebesség véletlenül 15-18 csomó alá esett. Azt meg kell jegyeznem, hogy Andris úgy csinálta végig a futamot, hogy végig csurom víz volt, mert ő volt az az önfeláldozó, aki a fokcseréknél, és fel-le húzásoknál elöl volt, és így közvetlenül terítették be a hullámok! Péter meg húzgálta fel-le, feszítette a vitorlákat, és folyamatosan kezelte mindkét shot kötelet!

Szigliget után elkezdett fokozatosan gyengülni a szél (volt honnan..), Zánka előtt még egy erősödés, aztán Akalitól kezdődően lenyugodott. Én elég sokáig kitartottam, hogy ne húzzuk vissza a fokot (kellett egy kis nyugi, sajnálom), még egy 5 perces szabályt is bevezettem (amíg nincs olyan 5 perc, hogy a sebességünk egyszer sem éri el a 6 (vagy 6,5?) csomós sebességet, nem húzunk fokot), mivel már nem hittem a szélben, hogy nem fog újra visszaerősödni. Aztán végül már tényleg begyengült annyira, hogy fel kellett húzni.

„Célegyenes”:

Tihanyi cső előtt visszavettem a kormányzást, elég erőt gyűjtöttem a befejezéshez. Csőbe nagyon jó lendülettel értünk, parthoz közel sok hajó mellett elmentünk, mielőtt leállt teljesen a szél. Aztán az erősödés persze középről érkezett, de sikerült viszonylag hamar kievickélni, nem buktunk vissza mindent. Innen nagyon gyenge szélben kellett füredre menni. A szél mintha a célvonalon álló hajóból fújt volna, szóval borzasztó nehéz volt közeledni hozzá. Ahogy a nyomvonalon is látszódik, eltávolodtunk a félszigettől egy ponton, ez valószínűleg jó húzás volt, érzésünk szerint sok hajót megelőztünk így. (Ezt megerősíti kwindoo elemzésem is, a 88. pozícióban értünk a csőbe(akármit is jelent ez..) és a 66.-ban voltunk a célban, azaz 20-30 hajót alsó becsléssel is megelőztünk a csőben és utána). Ez is elég nehéz menet volt, itt is volt „minifésű” a sok cirkálás miatt, nagyon kellett figyelni. És itt már sötét volt.

A befejezés persze nehogymár könnyű legyen! A szél a vége előtt 20-30 perccel erősödött vissza. Nem kicsit. Valahogy tartottuk magunkat, de a cél előtt úgy döntöttem, hogy lehúzzuk a fokot. Egyszerűen féltem attól, hogy a rengeteg egyszerre célba eső hajónál már nem tudjuk megfogni biztonsággal a hajót, különösen, ha még erősödik a szél (el kéne már engednem ezeket a parázásokat, mert mindig az eredmény rovására megy).

Ez remek ötlet volt (a jövőre nézve..). Megtanultam még egy aranyszabályt. Csak grósszal a hajó nem irányítható erős szélben! De legalábbis szélből kifordulni szinte lehetetlen. Úgyhogy megszenvedtük mire kifordultunk a szélből, meg ahogy utána becirkáltunk a célba (ami pedig már nem volt messzebb a lehúzás pillanatában, mint 200-300 méter).

Itt is gondunk volt, hogy pontosan mi is a célvonal. (Itt meg az volt a baj, hogy még sötétben sosem kellett keresnem..) A villogó bóját láttuk, de a hajó nem volt egyértelmű nekünk, úgyhogy köröztünk még párat, biztos, ami biztos. (Nagyon profi a beérkezési nyomvonalunk, nem? Szerintem Litkey már keresi a telefonszámomat, hogy ellássam tanácsokkal.) De ahogy megnéztük az eredményeket, szerencsére az első célhoz érésünket már elfogadta a rendezőség, úgyhogy a többit már csak saját „örömünkre” tettük.

Eredmény:

Megvan a rekordidő!! 1:59:36-kor értünk célba, azaz 16 óra 59 perc 36 mp-es időt mentünk! Várhatóan a következő 20 évben nem fogjuk megközelíteni ezt az eredményt. Kivéve persze, ha Litkey tényleg meghív a hajójára.

Sőt, másik célunkat is teljesítettük, a hajóosztályban sikerült megelőznünk versenyben is egy hajót, így a 8 beérkezett hajóból 7.-ek lettünk! (Sőt végülis 10 nevezett, szóval még jobb az eredmény.)

Az összetett pozíciónk persze nem valami fényes (de azért voltak mögöttünk még hajók!), de én úgy számolom, hogy 600 indulóból 330.-ak lettünk, azaz majdnem beférünk az első felébe. Valójában persze csak 479 nevező volt, de én úgy veszem, hogy azt a 120 hajót is megelőztük, akik a viharos szél miatt nem mertek elindulni.

Irány haza!

Na amikor már azt gondolnánk, hogy vége, jött még egy kis „élmény” a végére. Rakjuk csak össze mink van: bazi erős szél; motor elöl a hajótestben; csak grósz; sötét. Igen, jól gondolod. Nem volt sétagalopp, míg srácok hátraegyensúlyozták a motor, miközben én próbáltam (inkább kevesebb sikerrel) szélben tartani a hajót (vicces, hogy most meg ez nem sikerült, míg 20 perccel korábban meg szélből nem tudtam kijönni). Nagy nehezen sikerült. Motort beindítani sem volt könnyű, nem szereti annyira a fekvő helyzetet a sok hullámmal. Sokszor le is fulladt, ami nem egy élmény sötétben, kikötés közben. Mire feltettük egy motort, már azt sem tudtuk hol vagyunk. (Azon sem lepődtem volna meg, ha csopakig sodródtunk volna, de megnéztem a nyomvonalat, csak az Esterházy strandig mentünk.) Kikötőnket sem kerestük még éjjel.

De természetesen végül ezt is gond nélkül abszolváltuk. Szilárd talajt megpusziltuk, gyors pakolás, indulás haza. Nem szokott kékszalag élmény volt, az éjszakát ágyikóban tölteni.

Másnap Andrissal még rendberaktuk a hajót (120-150 liter víz kimerése a hajótérből)

Tanulságok

Álljon itt néhány tanulság, leginkább saját magunknak, hogy legközelebb mire kell figyelnünk (nem mintha a tavalyit elolvastam volna indulás előtt, pedig most látom csak, hogy nem ártott volna):

• Rajtunk majdnem jól sikerült, de most már tényleg meg kell kockáztatni, hogy ráállunk a rajtvonalra. Illetve olyan helyet (teret) kéne keresni, hogy a szelet ne fogják ki előlünk a meglóduló hajók.
• Az ellátmány tervezésénél bátran figyelembe kell venni az időjárást. Minden évben elég pontosra sikeredik a beérkezési idő becslése, így most pl. a 24 palack üdítő helyett elég lett volna 6 is (abból is csak hármat vagy négyet tudtunk meginni hárman).
• A bóják elhelyezését pontosabban meg kell jegyeznem, és megnézni, hogy hol lehetnek, mert most nagyon megzavart, hogy Keszthelyre világosban, Füredre sötétben értünk. (Bár mivel most már minden kombinációt láttam, elvileg már nem lehet probléma)
• Azt hiszem egy örökérvényű tanulságot is sikerült megfogalmaznom, amit valószínűleg jövőre már Litkey is idézni fog: „Erős szélre gyenge szélben felkészülni nem lehet!” -> nem mintha ez ellen sokat tudnánk tenni..
• Elliott 770 hajónkkal végig reffelt normál grósszal és viharfokkal kellett volna menni (sajnos verseny előtt nem ismertük meg a hajót ilyen erős szélben). Reffet nem szabadot volna kiengedni, csak a fokkal kellett volna játszani.
• Többet kell kockáztatni. Hamarabb visszahúzni a fokot (adott esetben blisztert), ha van rá lehetőség. Fáradtságot (és nyugalomra való hajlandóságot) ki kell zárni a döntésből.

Pozitívumok

• Bebizonyítottuk, hogy megy nekünk a hajózás extrém erős szélben is! Szép teljesítmény volt! (Igazából már csak egy körülményben nem voltunk kinn vízen, abban a viharban, ami a kékszalagot megelőző éjjel volt. Ha az egy nappal később jött volna a Balatonra, és elkap minket, nem tudom mi lett volna. Dehogynem tudom! Megoldottuk volna azt is!)
• Szigliget előtti foklehúzás nagyon jó döntésnek bizonyult. (Más kérdés, hogy öböl után rögtön vissza kellett volna húzni)
• Jól sikerült a felkészülés, a versenyre (és a versenyen) kialakultak a szerepek, amit mindenki maximális hatékonysággal el tudott látni. A legénység minden tagja kitett magáért! Andris továbbra is jó gyenge szeles kormányzásban, és nagyon önfeláldozó a vitorlákon való ügyködéseknél. Péter nagyon jól be tudott segíteni mindenhova, jól kezelte a felhúzó és shot köteleket (enélkül a kormányzás is sokkal nehezebb lett volna). Zoltán nagyon jól beletanult az erős szeles kormányzásba, anélkül nagyon embertpróbáló dolgom lett volna.
• Ja, majdnem elfelejtettem. Nem feneklettünk meg! Ez nálunk nem kis szó!

2016. július

Glatt Andor