Tizenkettedik éve, hogy a vitorlázás, a vízi sportok és a Tisza szerelmesei már az újév első napján hódolnak szenvedélyüknek, és vitorlásba, kajakba, kenuba, sárkányhajóba ülnek.

… szendereg a város, melyről mind tudjuk jól, Tápéval határos. Azaz, mit is mondok, csak szendergett volna, ha arra nem téved pár kóbor poéta. Marie Marel sorai jutnak eszembe, amint nagy nehezen, mindenféle építkezések és útlezárások közepette végre betekergek a Vitorláskikötőbe.

„… jól vigyázz a szívedre, ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre! Odajár a szegedi lány valahány, ott ragad rá a boszorkány tudomány.” Bölcs tanács, az szent! Ennek figyelembe vételével, vízitúránk folyamán, azért kockáztassuk meg Szeged városában a megállást. De hogyan, miféle lehetőségünk kínálkozik arra, hogy itt töltsünk pár napot?

Tizennegyedik éve, hogy a vitorlázás, a vízi sportok és a Tisza szerelmesei már az újév első napján hódolnak szenvedélyüknek, és vitorlásba, kajakba, kenuba, sárkányhajóba ültek, vízisieltek.