A H13 Diák – és Vállalkozásfejlesztési Központban már a kapunyitás előtt gyülekeztek a sport szerelmesei. Szép számmal jelentek meg sportolók, edzők és pszichológushallgatók egyaránt.
A beszélgetést Kovács Kristóf, a Mindset Sportpszichológia szakújságírója moderálta, aki először a mentális felkészülés fontosságáról kérdezte a kerekasztal tagjait.
Dr. Kalamár Hajnalka, az UTE szakpszichológusa szerint elengedhetetlen a mentális felkészülés. Egy továbbképzésen hallott statisztika szerint a vizsgaidőszak illetve a sportszezon vége felé van a legtöbb szuicid kísérlet. Ennek egyik legjelentősebb oka az egyénben felgyülemlett stressz, mely összeadódik és akár ilyen súlyos következményhez is vezethet. A stresszel való nem megfelelő megküzdés mindenképp jelez számunkra: a mentális felkészülés nem megfelelő, legyen szó akár kisgyerekről vagy felnőtt sportolókról – fejtette ki Kalamár.
Cserba Brigitta, egykori műugró úgy látja, hogy egyre nagyobb a sportolókon a teher, ezért a mentális felkészülés szerepe is nő, bár szerinte ez korosztályonként változik. Hais Dorottya korosztályos magyar bajnok számára például a mentális felkészülést az edzője és a szülői támogatás jelenti, míg Csere Gáspár, hosszútávfutó saját maga tudatosabban készül egy-egy versenyre. Úgy gondolja, a mentális és fizikai felkészülés kéz a kézben jár – nemcsak testünket, de idegrendszerünket is érik terhelések, melyeket folyamatosan karban kell tartani.
Kovács Kristóf a következő kérdést vetette fel a résztvevőknek:
VAJON A PSZICHOLÓGUS JELENLÉTE EGY ÚJABB KONFLIKTUS FORRÁS LENNE?
Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a sportoló-szülő-edző háromszög kiegészül egy negyedik taggal, a sportpszichológussal.
Megosztó a vélemény hazánkban arról, mennyire gördülékeny és sikeres a sportpszichológussal való közös munka. Egyáltalán mennyire van szükség rájuk? Csere szerint az élsportban igenis szükséges sportpszichológus jelenléte, aki szakemberként „tükröt tart”, megnyugtat, és akár karrier-tanácsadásban is tud segíteni. Jelenleg ezt a szerepet nála mentorai és edzője tölti be, azonban ahhoz, hogy magasabb szintre tudjon lépni, érdemesnek tartja egy szakember segítségét. Míg Hais Dorottya edzője, Cserba Brigitta kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy esetleg a sportpszichológus és edző között nem alakul ki olyan kapcsolat, amelyben nyíltan tudnak a problémákról beszélni és közös megoldást találni rá.
Dr. Kalamár Hajnalka igyekezett eloszlatni a kételyeket és tévhiteket a sportpszichológusokkal kapcsolatban: elsődleges feladatuk a bizalom kialakítása a sportolóval, edzővel és szülővel egyaránt. Egy olyan közös munkára van szükség, ahol az edző és a sportpszichológus tisztában van, miben tudnak egymásnak segíteni. Tény, hogy a pszichológust köti a titoktartás, ami miatt nem mondhatja el, hogy konkrétan mi zajlott a beszélgetés alatt, de a problémát és annak lehetséges megoldását nemcsak lehetősége, de kötelessége is megosztani az edzővel – véli Kalamár.
Tűzoltás vagy preventív segítségnyújtás?
Sportpszichológusra nemcsak krízishelyzet esetén, de prevenció céljából is szükség lehet – emelte ki Dr. Kalamár Hajnalka. Szerinte Magyarországon még inkább ott tartunk, hogy az edző kollégák nagy része
AKKOR KÜLD EL VALAKIT SPORTPSZICHOLÓGUSHOZ, HA GÁZ VAN.
Ilyenkor mindig sokkal nehezebb a segítségnyújtás. Ahhoz viszont, hogy ne tűzoltás, hanem preventív funkciója legyen, folyamatban kell dolgozni, ahol a változáshoz minimum 10-12 alkalom szükséges.
Korhatáros-e a sportpszichológiai segítségnyújtás?
A résztvevők egyhangúan úgy gondolták, hogy visszavonulás esetén kifejezetten hasznos egy szakember segítsége. Cserba Brigitta például örült volna, ha visszavonulása támogatva lett volna egy pszichológus által, és szebben tudta volna lezárni sportolói korszakát. Arra a kérdésre, hogy mikor érdemes elkezdeni a sportpszichológussal való munkát, Dr. Kalamár Hajnalkától kaptuk meg a választ: valójában
NEM AZ ÉLETKOR SZÁMÍT, HANEM A PSZICHOLÓGIAI ESZKÖZ.
Például egy 5 éves kisgyermek inkább rajzban, játékokkal fogja kifejezni magát, de a traumája pont ugyanannyira erős, mint egy felnőttnek. A gyerekek még nem állnak olyan kognitív szinten, hogy egy döntést egyedül meghozzanak, rájuk inkább az érzelmi döntéshozás jellemző, ezért náluk sok esetben a pszichológus elsősorban a szülőkkel dolgozik együtt – de ez nem azt jelenti, hogy nincs munka a gyerekekkel. A fiatalabbaknál inkább erőforrásaik előhívása, aktivizálása történik, ami által képesek továbblendülni a nehézségeken.
Fontos téma volt az életszakaszokhoz kapcsolódó nehézségek feltérképezése. A kerekasztal pszichológusától megtudtuk, hogy vannak különböző életszakaszokhoz kapcsolható elakadások, melyeken érdemes túllendülni. Hais Dorottya és Csere Gáspár is küzd például a sport és magánélet egyensúlyának megtalálásával. Hais szeretne jobban priorizálni, mire mennyi figyelmet fordítson. Fiatalon nagy a teher, hiszen az iskolát, a sportot, a barátokat, a sok utazást, a versenyeket és a szerepléseket kell összeegyeztetnie. „Nem szeretnék semmiről lemondani” – tette hozzá. Dr. Kalamár Hajnalka gyerekkorban ezeket még a szülők túlzó óvásával és/vagy magas elvárásaival egészíti ki, amik ugyancsak stresszfaktorként jelennek meg.
Csere Gáspár hasonló problémákkal küzd annyi különbséggel, hogy őt jelenleg a családról való leválás, saját háztartás kialakítása állítja új kihívások elé. A profi sport számos járulékos teendővel is jár: a sok szereplés és ezek menedzselése idő- és energiaigényes. Számára az is feladat, hogy a hírnév és média ne hasson negatívan belső motivációjára. Tudatosan figyelnie kell arra, hogy a belülről jövő drive, a futás iránti szeretet hajtsa őt.
Dr. Kalmár Hajnalka felhívta a figyelmet arra, hogy személyfüggő, ki milyen nehézségekkel küzd, ezért is érdemes az edzőknek jól ismerniük sportolóikat és személyre szabni az edzői stílust. Két típusú sportolót említ meg Kalamár:
VANNAK KUDARCKERÜLŐK ÉS SIKERKERESŐK.
A kudarckerülők óvatosak a megmérettetésben, el akarják kerülni a versenyhelyzetet, túl akarnak lenni rajta. Náluk más edzői módszert érdemes alkalmazni, például kis lépésekben sok megerősítéssel kell dolgozni – állítja a szakpszichológus.
Vajon érdemes edzőt váltani egy sportoló karrierjében?
Csere Gáspár úgy gondolja, hogy az edzővel való munka nem más, mint egy stratégiai együttműködés, aminek érdemes időt hagyni, hogy kiforrjon. Szerinte egy sportoló életében 2-3 edző váltás még belefér.
Dr. Kalamár Hajnalka szerint a gyerekeknél 8-10 éves korig az edző személye a döntő, amit érdemes figyelembe venni. Inkább válasszunk olyan edzőt, aki megtalálja az összhangot a gyermekkel. Ez csapatsportok esetén nehezebben kivitelezhető, hiszen ott általában egyesületet választanak a szülők.
Ezek mellett az edzők közötti kommunikáció és összhang elengedhetetlen a sikeres együttműködés érdekében. „Fontos, hogy az edzők kommunikáljanak egymással. Legyen meg egy akadémiai szintű szellemiség, közös koncepció. Ha van közös szemléletük, meg lehet előzni a töréseket, amelyeket az edzőváltások okozhatnak” – mondta Kalamár.
Hogyan lehet sikeres mentális felkészülés?
A beszélgetés végén kaptunk néhány jó tanácsot, milyen módszereket lehet a mentális tréningbe beilleszteni. Ilyen például a mentális térkép, légzőtechnikák vagy figyelem összpontosítása. Csere Gáspár elárulta nekünk, hogy ő futás közben saját légzésére koncentrál. A figyelmét a mozgásra irányítja, figyeli a lépéshosszt, a törzstartását, a karmunkát és ezek összhangját. A környezeti ingereket pedig lekorlátozza a szükséges információkra, mint például a versenytársak térbeli elhelyezkedésére. Egy olyan állapotot teremt meg ezzel, amivel a jelenre tud koncentrálni:
„BENNE VAGYOK A FLOW-BAN.
Ha megkérdezik, milyen a berlini maraton, azt válaszolom, fogalmam sincs, mert nem láttam” – mondta. Szerinte már a verseny előtt eldől, hogy sikerül-e azt a mentális állapotot elérni és a verseny folyamán végig tartani.
Az érdeklődők a sok izgalmas élmény és tapasztalat mellett olyan gyakorlati tanácsokat is kaptak útravalóként, melyeket saját sportolói vagy edzői munkájuk során is tudnak majd hasznosítani, kiegészítve ezzel a fizikai és taktikai felkészülést.
A beszámoló forrása: Mindset Sportpszichológia