A Szpari a magyar vitorlás sport egyik legfontosabb fellegvára. A története és fennmaradása is kuriózum. Számtalan gazdasági, politikai és társadalmi krízist vészelt át úgy, hogy mindvégig a vitorlás sportot szolgálta és szolgálja ma is, miközben a hozzá hasonlók java eltűnt a süllyesztőben, vagy a felismerhetetlenségig, arcát vesztve átalakult.

Az Opel Finn Gold Cup rendezésére készülve a Spartacus klubház és a telep az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Magyar Vitorlás Szövetségtől kapott támogatásoknak köszönhetően gyönyörűen megújult. Támogatásból, de az egylet tagjainak értékes egyéni hozzájárulásaival, kreativitásával és lelkesedésével. Ahogy az itt vitorlázók, ide kötődők mindig odatették magukat, ha veszélybe került, vagy ha bármilyen odafigyelésre szorult a telep.

Az felújított klubház nagytermében a Spartacus olimpián, világ-, és Európa-bajnokságokon dobogós helyen végzett sportolóinak fotói kaptak helyet, míg a szomszédos teremben a jövő reménységei, a legjobb ifjúsági sportolók képei kerültek a falakra.

Szpari történet

A mai Spartacus Vitorlás Egylet, a nagy elődök mai méltó utódja, 1990-ben született, amikor sikerült a megszüntetéstől megmenteniük kedves telepüket. Az ott vitorlázók ekkor nem először küzdöttek meg szeretett klubjukért.

A telep 1936-37-ben keletkezett, a földvári kikötő kotrásakor hozták létre ezt a 7400 négyzetméteres mesterséges szigetet, amelyen 1939-ben épült fel a klubház a Királyi Magyar Yacht Club számára Dr. Tóth Kálmán, a szeretett Káli bácsi tervei alapján.

A második világháború után a balatonföldvári vitorlás sport elsősorban Haán István tevékenységének köszönhetően éledt újjá, amikor sikerült az Elhagyott Javak Kormánybiztosságától versenysport célra megkapni a KMYC egykori telepét és klubházát. 1947-ben alakult meg a Honvéd Vitorlás Egylet, amely 1950-ben lett a Budapesti Honvéd Vitorlás Szakosztálya. A KMYC egykori épülete szinte változatlan formában azóta is klubház, iroda. A hajdani Honvéd területen felépült és rengeteg változáson átesett épület a szállás, raktár, műhely, étterem, gondnoki lakás, szociális blokk helye.

Kezdetben Ötvenes cirkálón tanították a kezdőket – BYC-ből érkezett Krivátsy Szüts Ádám és Zombory Moldován Ákos voltak az első edzők –, majd elkészültek az első Kalózok is. 1948-ban jött a telepre dolgozni, majd 1950-től ott is lakott Kiszeli Pál hajóépítő asztalos. Általa kezdett komolyan gyarapodni a vitorlás flotta.

1950 őszén kezdődött a legendás Dolesch-korszak. Ekkor kérte fel Szentkuty Tibor őrnagy, szakosztályvezető a BHSE síedzőjét, Dolesch Ivánt arra, hogy főállásban legyen az egyesület vitorlás szakmai vezetője. Iván gyorsan megteremtette egy modern versenyegyesület alapjait. Télen fizikai edzéseket vezetett és elméleti oktatásokat is szervezett a versenyszabályokról, aerodinamikáról, taktikáról. Kalóz osztályba női és ifjúsági versenyzőket toborzott, akik 1951-ben már bajnokságokat nyertek és helyezéseket értek el. A telepen igazi versenyistálló hangulatot teremtett és versenyzők egymással rivalizálva értek el a jobbnál jobb eredményeket.

Már nem látni, de az ötvenes években egy technikai kuriózum is született a kikötőben, a nevezetes csillaghajót billentő sólyakocsi. A balatonföldvári sztárosoknak örök gondot jelentett, hogy a telep keleti oldalán a mólóra vezető híd miatt nem szállhattak vízre, illetve a nyugati nyitott oldal a hullámaival akadályozta, hogy a hajókat naponta kiemelve két edzés vagy verseny között szárazon tartsák. Ezért Berecz Tibor megalkotta a Csillaghajó döntőgépet, amellyel egy sínen futó és elbillenthető sólyakocsin a híd alatt is árbocostul lehetett a vízből kiemelve a telepre behúzni a Sztárokat. A 2002-ig létezett szerkezetnek mindenki csodájára járt.

1957-ben a Budapesti Honvéd meg akarta szüntetni a vitorlás szakosztályt úgy, hogy a telepet a továbbiakban üdültetésre használhassa. Dolesch Iván vezetésével néhány magas beosztású versenyzőnek sikerült elérnie, hogy az akkori Sporthivatal három hónapra kezelésbe vegye a területet. Sporthivatal a Budapesti Építők sportköréhez utalta a telepet, a hajókat és javakat és a klub ismét jól, eredményesen működhetett. Ekkoriban épült a hangár, a konyha, a műhely, a hajóépítő és a gondnok lakása.

1958-ban jött a második krízis. Az Építők a versenyzőket Balatonalmádiba kívánta telepíteni, üdülőteleppé silányítva a klub területét. A telepet védőknek ismét lépniük kellett. Egy 1947-es határozatra hivatkozva ismét a Sporthivatal vette át három hónapra telepet.

1959 tavaszától a Művész SE. vitorlás szakosztályaként működtek tovább, de a következő négy évben egyre szaporodott az ide nyaralni érkező művészek száma, és a sporttelepi státusz veszélybe került.

1962-ben Kutas István segítségével a szakosztály otthonra lelt a Kisiparosok Országos Szövetsége (OKISZ) által üzemeltetett Budapesti Spartacus SE-ben. Ez után hosszú éveken keresztül biztos háttérrel magas szintű versenyeztetés folyt a balatonföldvári telepen. Az olimpia osztályok közül elsősorban Sztárban és Repülő Hollandiban domináltak a „szparisok“. A klub a magyar vitorlássport egyik legeredményesebb egyesületévé, vezetője Dolesch Iván legendává vált.

1988. novemberében a Spartacus szakosztály-vezetősége Pazár Sándor elnökkel az élén váratlanul úgy döntött, hogy megszűnteti a vitorlás szakosztályt. Bezárták a vitorlás telepet úgy, hogy a versenyzőket még a saját holmijaikért sem engedték belépni.

Ám a szparisok mindig mindent megtettek szeretett telepük érdekében. A tagság néhány vezéregyéniség mögé sorakozva egységesen, hatásosan lépett fel. Úgy találták, hogy fegyverük a nyilvánosság lehet. Járták a fórumokat – APV Rt., Mahart, Sportminisztérium stb. – , tüntettek, bemutatták igazukat a médiumokban. Ennek hatására a teljes bezárástól Pazár Sándor visszalépett, de az utánpótlás-nevelés kizárólagosságának álcája alatt igyekezett leépíteni a klubot. Megkezdődött a versenyhajók, a Sztárok, Repülő Hollandik értékesítése.

1989-ben a sztárosok segítségére sietett Doktor Jenő és a Budapesti Elektromos Művek vitorlás szakosztálya. Hajóikkal és edzőjükkel Erdélyi Bélával Alsóőrsre kerültek. Más versenyzők a szomszédos Mélyépítők SE színeiben folytatták a versenyzést.

1989-ben a Magyar Köztársaság megalakulásával politikailag új világ kezdődött. A szparisok úgy gondolták érdemes még egyszer nekifutni az ügyüknek. Karlovits János, Gereben Gábor, Toronyi András és mindenki aki bármit is tehet, minden követ megmozgatott. Számukra is némileg váratlanul 1989 decemberében az Állami Ifjúsági és Sporthivatal vezetője úgy döntött, hogy ha új klub alakul, az megkaphatja a telep használati jogát.

1990 március 13-án Balatonföldváron öt OKISZ vállalat és tizenöt vitorlázó révén megalakult a Spartacus Vitorlás Egylet. Rövidesen a klub a Balatonon egyedülálló módon mintegy száz tag tulajdonába került. A résztvevők azonos mértékben szálltak be, így közösen alakíthatták saját jövőjüket.

Gereben Gábor mondta egy nyilatkozatában: „A mai Spartacus önfenntartó, saját lábon álló gazdálkodó egység. Fejlesztünk, versenyeket rendezünk. Utánpótlásunk, élversenyzőink vannak, és az öregek is maradnak. Ezt legalább olyan fontosnak tartom az életemben, mint az összes eredményemet. Többet ér, mint a Kékszalag, vagy egy olimpiai részvétel! A klasszikus vitorlástelep talán egyetlenként a régi nagyok közül tovább él, sőt fejlődik. Helytálltunk.“

Az Opel Finn Gold Cupra megújult klubházat Dr. Horváth István, a Spartacus Vitorlás Egylet elnöke avatta fel 2017. augusztus 19-én. Beszédében kiemelte a közösség teremtő erejének jelentőségét, hiszen a műszaki ellenőrzés, a villamos tervezés és ellenőrzés, a belső építészeti munkák, valamint a hűtés-fűtés rendszer mind klubtagjaink önkéntes munkájának köszönhetően újult meg. Köszönetet mondott a tagságnak, hogy nyáridőben elviselték az építéssel járó kellemetlenségeket.

Köszönetet a támogatásért az Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Magyar Vitorlás Szövetségnek.
Köszönet a tervezőnek, Gereben Péternek és  kivitelező Buszer Zrt-nek (Szontág László vezérigazgató úrnak és Tóth Tamás építésvezető úrnak).

A műszaki ellenőri feladatokat Gereben Gábor látta el. A gépészeti műszaki ellenőrzést Palócz Miklós.
A tetőszerkezet műszaki ellenőre Szentiványi István volt. A villamossági tervezés és ellenőrzés Ujhelyi-Gáspár Miklós munkája. A belső építészeti megoldások Pataky Dóra és Czeizel Balázs nevéhez fűződnek. Káli bácsi horgonyát felújította: Ponti és Osváth Péter. A projektort Pfenningberger Ottó ajánlotta fel. A hűtés-fűtés rendszer Németh Ivánhoz fűződik. A kandalló párkányát Baka Attila készítette.

Fotó: Cserta Gábor