A kellemes, svédasztalos vacsora és a rövid megnyitó alkalmával megismerhettük a szervezőket, és a rendezvény főtámogatóit. Lukács Jánosnak, Kúcs Gyulának és a Mádi Borháznak köszönhetően rendkívüli magyar borokat fogyaszthattak a résztvevők. A desszert után pazar, tollas ruhába öltözött táncosok pezsdítették fel a hangulatot majd a táncosabb lábú résztvevőkkel az este egy őrült samba partyvá változott.
A program tulajdonképpen másnap kezdődött viszonylag kényelmes 11 órái indulással. Reggeli kávé a kikötőben, gyors kormányosi értekezlet és délre már a flotta utolsó hajója is elhagyta a kikötőt.
Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy jó-e nekem, hogy a zsűri hajóra kerültem, de ez a csapat megismerése után gyorsan kiderült. Olyan kedves emberek társaságába kerültem, mint a verseny horvát bírója, a rutinos Davor, a verseny lebonyolításában segítő Andrew, a Snewisport versenykövetéssel foglalkozó cég tulajdonosa Balázs, aki mellett mindig lehetett tudni, hogy ki nyeri a futamot, és a mindig jókedvű Márton, aki horvátul is perfektül beszél.
A verseny helyszíne Solta és Drvenik szigete közötti zajlott, egy up and down pályán, ami körül-belül másfél órás hajó útra esett a kikötőtől.
A két futam eredményei alapján a 7-es rajtszámú Amber, Füzesi Tibor vezetésével nyerte az első futamot, aki nem mellesleg az egész rendezvény szülőatyja.
A verseny után a hajók Solta szigetén a Maslinica kikötőben kötöttek ki, és a csapatok ebben, az ékszerdoboz szépségű pici öbölben töltötték az éjszakát.
Aki járt már a német tulajdonban lévő a Martinis Marchi étteremben, annak nem okozott meglepetést a pazar svédasztal és a felszolgált finom borok. Nekem, aki először jár a szigetvilágban, kissé meghökkentő látvány a környéken nem igazán őshonos pálmasor, kontraszt a modern épített színfalak mögötti hamisíthatatlan olajfaligetes táj, és a helyi kocsmák. Azért a hatalmas csillogó jachtok mögött megtaláljuk a halászok viharvert hajóit is.
Folytatás következik…
