Hiába ment le sírva-nevetve-tapsolva már hetekkel ezelőtt a díjátadó, a Jukebox sokrétű, keserű szájízű óvási esete az idei J24 EB-n egyrészt mind a személyes sérelmeken, mind a bajnoki cím esélyének elvesztésén jóval túlmutat, másrészt a vitorlássport versenyszabályzata szempontjából még a tapasztaltabb versenyvitorlázók számára is magyarázatra szorulhat, ezért érdemes néhány hét távlatából a tények bemutatása mellett egyéb szemszögekből is körbejárni az aznap történteket.

A tényeket a Porthole tényfeltáró cikke részletesen bemutatta. A minél tárgyilagosabb véleményformáláshoz jó lett volna hallani, olvasni a motorosban jelenlevők, az óvási bizottság elnöke vagy egy szabályismereti szakértő véleményét is, de mivel a Porthole megkeresését különböző okokra hivatkozva visszautasították, így az általam személyesen is jól ismert Rausch Miki és a csapat többi tagjának szavai, valamint a Miki által megosztott óvási jegyzőkönyv mellett alapnak a versenyen résztvevő, mind a környezetet, mind a résztvevőket évtizedek óta ismerő, nagyjából tucatnyi magyar olimpikon-bajnok-ranglista vezető-edző-versenyrendezővel akkor és azóta több felvonásban folytatott beszélgetésem marad.

A sikeres vitorlázáshoz – akár hobbi, akár verseny - a technikai adottságok (hajó, vitorla) mellett elengedhetetlen az emberi természet minél alaposabb ismerete (legyen szó akár magunkról, akár a minket körülvevőkről), a környezeti tényezők között pedig a természet, időjárás mellett a szabályrendszer is fontos szerepet kap. A versenyvitorlázó fejlődési folyamatában jellemzően először a technikai feladatvégzést fejlesztjük, az emberre leginkább a csapat kontextusában koncentrálunk, miközben elméleti ismeretszerzésünk fókusza leginkább a meteorológia és a taktika.

Ahogyan minden vitorlázó számára kötelező a hajózási szabályzat ismerete, a versenypályát (is) választóknak legalább alapszinten tisztában kell(ene) lenni a vitorlázás szabálykönyvének (Racing Rules of Sailing) tartalmával – és érdemes lenne minél átfogóbb tudásra törekedniük a többi összetevő mellett ezen a téren is. Ami tény, hogy kevésbé izgalmas a többinél, és nem azonnali, könnyen értékelhető befektetés, mivel a RRS száraz, jog-szagú szöveg, ráadásul üti egy közepes hosszúságú regény terjedelmét. A hiányos szabályismeret azonban nemcsak megfoszt attól a lehetőségtől, hogy hasznunkra fordítsuk adott helyzetekben, de ön- és közveszélyes is lehet.

A J24 EB-n Rausch Miki – aki nemcsak tapasztalt versenyző, de rendszeresen rendez is, így a magyar mezőnyben kiemelkedő szabályismerettel bír -, csapatával a technikai felmérő szerint a RRS 49.2 szabályt szegte meg, amely (leegyszerűsítve) az osztály előírásai szerint tiltja, hogy a felsőtestünk túl lógjon a hajó korlátján, ezzel limitálva, hogy a súlyra egyébként igen érzékeny hajót jó ütemű és erejű dönt(öget)éssel gyorsítsuk. Ugyan az elmúlt években több hajó osztályban (a Finn mellett pl. a 470-ben is) sikeres lobby folyt a sokak által idejétmúltnak tartott hasonló szabályok modernizálásáért, a J24 jelenleg - a pumpálással együtt - nem engedélyezi ezeket a technikákat, hiába tartjuk sokan a sport pozitív irányú fejlődésének a nagyobb technikai és fizikai felkészültséget igénylő hajókezelési módok használatának lehetőségét.

A tény a Jukebox esetében tehát az, hogy a látni vélt szabálytalanság kapcsán a technikai felmérő a hajót megközelítve szóban jelezte, hogy problémája van. Miki reakcióját bemutattuk előző cikkünkben: saját elmondása szerint nem értette pontosan a felszólítást, a RRS 41-es szabályra hivatkozva nem is akarta tisztázni, ezt a "you cannot talk to me" mondattal jelezte, sértő szándék nélkül. Ám a technikai felmérő válaszul a "then I will protest against you" mondat után távozott, majd a futam után a parton beadta az óvást, amiről Miki akkor értesült, amikor megkereste, hogy tisztázzák a történteket.

Találkoztam már olyan véleménnyel, amely szerint az óvás olyan, mint a színház, ám mivel a RRS célja a vitorlás sport szabályozási környezetének biztosítása, így – feltételezve, hogy színpadi szerepek eljátszása helyett a konfliktusok valós megoldását kívánjuk a szabályozással elérni - a szabályok használatának és a vitás esetek elbírálásának módja is inkább a jog alkalmazásával vonható párhuzamba. A jó ügyvéd egyrészt ismeri a lehetőségeket, másrészt az érintettek és döntéshozók lehetséges reakcióival számolva, értelmileg és érzelmileg intelligensen alkalmazza azokat.

 A tükörponty olyan hajó, amely tizedekkel hálálja meg a noszogatást, ezért döntögetjük, hintáztatjuk, lógjuk, rángatjuk és pumpáljuk – a legjobbak már-már művészi finomsággal. A felmérő a verseny alatt nem csak a Jukebox-ot közelítette meg figyelmeztetési szándékkal, de Miki a szabálysértés elismerése helyett úgy döntött, alkalmaz ellene egy másik – a külső segítségnyújtásra vonatkozó – szabályt, ám ezt sajnos egy tartalmilag hiányos (pl. a hivatkozó szabályt nem említő), tiltó hangnemű, leegyszerűsített angol mondatban közölte vele, a stresszhelyzetben elképzelhető, hogy olyan megfogalmazásban, hangsúllyal vagy –színnel, amit a fogadó fél sértőnek érezhetett. Kétségtelen, hogy a Jukebox csapatán kívül még rengetegen súroljuk a szabályosság határait, de ha eltaláljuk a rendezők és felmérők tolerancia szintjét - vagy ha mégsem, akkor a felszólításra egy intéssel, bólintással, sajnálommal, mosollyal reagálunk -, valószínűleg nem csak gyorsabban és szebben, de jobb eredménnyel is vitorlázhatunk.

Az emberi interakciók során feltételezhetően mindkét oldalról alapvetően jóhiszemű – hiszen a felmérő nem óvni ment a Jukebox-ot, hanem figyelmeztetni, Miki pedig nem sértegetni akarta -, ám mégis félrecsúszó kommunikáció mindennapos életpélda, aminek eredménye ezúttal egy beadott óvás lett. Az „igazságtétel” ezután az óvási bizottság feladata, amely az előírtak szerint meg is hallgatta a feleket, és beidézte tanúként a motorosban ülő másik felmérőt. Az elsőkörös tárgyalás jegyzőkönyve alapján annak ellenére, hogy Miki szerint a tárgyaláson a tanú vallomása ellentmondásos - sőt, az óvó felmérőétől eltérő – volt, a bizottság úgy döntött, hogy a Jukebox megsértette a szóban forgó szabályt, a büntetés pedig – egy olyan versenyen, ahol amúgy minden egyéb büntetést a százalékos rendszer alapján vetettek ki - a lehető legsúlyosabb (DSQ).

Az esetet este a rendező, másnap reggel Miki kérésére újra próbálták tárgyaltatni: ebben a jegyzőkönyvben a bizottság további észrevételei között szerepel a DSQ 10%-ra történő csökkentésének lehetősége, az óvó fél és tanújának története közötti ellentmondás, a csapattagok lehetséges viselkedésének oka és a felmérő közbeavatkozásának elfogadhatatlansága (a szabály pontos megjelölése nélkül), azzal a végső döntéssel, hogy mivel nem született korábban hibás döntés és nem áll rendelkezésre új bizonyíték, a tárgyalást nem nyitják újra. Akármennyire is meglepő, ezután a szabályok értelmében jogorvoslatra nincs lehetőség.

Kinek utópisztikusnak, kinek közhelyesen hangozhat, mégis üdvös lenne a vitorlás sportban (is) az objektív és alapos feladat végzés: az emberi természet sajátja – így a pályán is mindkét fél oldaláról elkerülhetetlen – az érzelmi befolyásoltság, a hibázás, ám törekednünk kellene arra, hogy akár verseny, akár parti helyzetben higgadtan, megfelelő tisztelettel és empátiával viselkedjünk egymás iránt. Azonban azt is elvárjuk, hogy amikor mégis külső segítség nélkül feloldhatatlan konfliktus helyzetbe kerülünk, az óvási helyzetek felelősséggel felruházott döntéshozói figyelmesen, alaposan, az ellentmondásos részleteket kizárva járjanak el, precízen dokumentálva az esetet. Szintén alapkövetelmény a felelősség mind azonnali, mind utólagos vállalása az emberi hibákért versenyzői és rendezői, technikai, zsűri oldalon egyaránt.

Az EB szabályozási szempontból legnagyobb figyelmet kiváltó esete a Jukebox-é, de a verseny minden más szempontból színvonalas rendezése mellett számomra pozitív tapasztalat az is, hogy a nagy létszámú, nemzetközi mezőnyben egyértelműen mélyebb tudással, a szabályokat figyelmesebben követve vitorlázott a csapatok túlnyomó része. Alig akadt rajtnál olyan hajó, aki a felszólításra nem ment rögtön feljebb, és nem is sűrűn ütköztek a versenyzők - örülnénk, ha a magyar mezőny is tartaná a jövőben legalább ugyanezt a minőségi szintet.

Nem az idei EB tanulsága, ám a témához szorosan kapcsolódik: elsőre talán furcsán hangozhat, de nagyon jó lenne az óvást a hazai versenyeken többet gyakorolni, mert kulturált körülmények között zajló véleménycsereként remekül fejlesztheti mindannyiunk szabályismeretét. A szabálysértési és óvási folyamat során emberi – leginkább stresszkezelési és kommunikációs – képességeink mellett tesztelhetjük a szabályokra vonatkozó elméleti felkészültségünket is: lehetne a hajókezelés és a csapat mellett a szabálykönyv is egyre többünk eszköze.

Persze annak is sokan örülnénk, ha egyszerűbb, átláthatóbb, egyértelműbb lenne a struktúra - ha az RRS-ben foglaltakra gyakorolt hatásunk esetleg kívül is esik a körön, az osztály előírásban szereplőkre vagy pl. a magyarországi versenyzéshez előírt ex-kék könyv és sportorvosi előírás rendszerre hátha lehetne. Az átláthatóságot biztosan javítaná – és az egyéni beszámolók szubjektív természetét tompítaná – ha nyilvánosan hozzáférhetőek lennének a jegyzőkönyvek, hogy bárki érdeklődő esettanulmányként használhassa azokat, illetve ha a hasonló esetekre – kérésre mindenképp, de akár önként – konstruktívan reagálnának a döntéshozók, hozzáértők.

Mindezek hiányában elmarad az ismeretépítés - a vitás esetekből az átlagos vitorlázó így nemhogy nem tud tanulni, de nem is feltétlenül érti meg -, ezért nem fejlődik a versenyzők vélemény csere és vita kezelési kultúrája, sem a sporthoz kapcsolódó értékrendszerünk. Mindemellett a bonyolult, helyenként homályos rendszer, a megkérdőjelezhető döntések, a passzivitás leminősítik a vitorlázás szabályozási környezetét és a döntéshozók megítélését is, az eredménylistákban pedig nem kívánt mértékű teret nyerhet a szubjektivitás.

Tények és vélemények után könnyed zárásként hadd gratuláljak a 2017-es J24 Európa Bajnokoknak: tiszta, konfliktusmentes, kiegyensúlyozott vitorlázással a versenyt az FGF Sailing Team nyerte büntető százalék és betűmentes összeredménnyel. A Melges24 Európa Kupa Sorozat két állomása között a J24 kontinens versenyre beugró srácok sikerének alapja a rutin, a precíz csapat munka és a nemzetközi versenytapasztalat – a pontyból saját osztályukba visszaülve gyorsan meg is nyerték ráadásként az idei utolsó versenyt, az éves sorozatot összesítettben ezüsttel zárva.

Szezonon kívüli olvasgatásra érdemes: RRS, Play RRS, RRS magyarul (a 2017-2020 verzió magyarul sajnos elektronikus formában nem elérhető), J24 osztály előírás, J24 EB verseny kiírás, J24 EB verseny utasítás, Jurylife blog.

Kovács Vica – a Just a Big Dinghy J24 boldog társtulajdonosa, ugyan első EB-ző, de néhány éve azért már gyakorinak mondható balatoni versenylátogató