Mindenkinek egységesen a Tóth Matyi ihlette kérdéseket tettem fel: figyelnek -e gyenge pontjaikra az edzés program kialakításakor? Edzővel dolgoznak -e? Milyen gyakran edzenek, milyen programmal, mennyire vitorlázás specifikusan? Mi az edzésük központi célja? Változott -e az elmúlt években, hogy mennyit vannak vízen? Éreznek -e változást a teljesítő képességükben? Milyen a sport hátterük?

Válaszaik megerősítették, hogy a vitorlázás – és így az arra való fizikai felkészülés is - alapvetően kortalan sport: egyrészt ahogyan telnek az évek, van lehetőség hajó osztályt és/vagy posztot váltani, technikát, rutint fejleszteni, másrészt a sport összetettsége miatt megfelelő hozzáállással és kitartással szinte bármilyen korban minőségi szintet ugorhatunk akár túra vitorlázásból lépve át versenyzésbe, akár a mezőnyön belül fejlődve. Az alábbi példákból nyilvánvaló, hogy akinek jók az alapjai, annak könnyebb dolga van az évek múlásával, viszont bárkit bármikor érhet pozitív esetben olyan felkérés, vagy szerencsétlen eseményként egy sérülés, ami miatt újra kell gondolnia a viszonyát a fizikai mozgáshoz. Az is egyértelmű, hogy a sikerekhez nagyban hozzájárulhat a tudatosság, a rendszeresség és a rugalmas reagálás a változásokra.

Oroszlán Gábor (Manó) az elmúlt években egyre több – tavaly legalább 5-6 - hajó osztályban, különböző posztokon is vitorlázik, ezért számára nem annyira a specifikus, inkább a funkcionális izomzaton keresztül a megfelelő erőnlét, az általános állóképesség és a koordináció a fontos. 10 éves korában kezdődött kishajós múltja mellett 5 és 18 éves kora között versenyszerűen cselgáncsozott, ami bőven elég fizikai felkészülés volt a vitorlázáshoz, és tökéletes alapot biztosított későbbi kondíciójához is. A judo edzéseket Manó a Principessa libera csapat tagjaként az erőnlétük fejlesztését segítő Tóth Zoli tanácsai alapján saját testsúlyos gyakorlatokra és futásra cserélte, majd néhány éve mindezekből a rendszeres hobbi foci maradt. Komolyabb edzésbe másfél éve kezdett újra: még csak idén lesz 30 éves, így teljesítőképességének csökkenését nem érzi, és szerencsére sérülései sem voltak, de az utóbbi évek sűrűbb szezonjai Litkey Farkassal és az egészséges életmódra való törekvés új motivációt adott neki az ismét aktívabb fizikai felkészüléshez.

Cserép Csongor elsősorban a minden szempontból sokat követelő 49eren vitorlázik, ennek megfelelően ő is hosszú évek óta edz - az átlagnál keményebben: évekkel ezelőtt például egy kommandós egység kiképző tréneréhez járt kétnaponta kettlebell és saját testsúlyos edzésre, saját bevallása szerint  'fájdalmas, melós hajtásra'. Néhány éve azonban egy vitorlás baleset következtében a nyaki csigolyái között kiszakadt egy porckorongja, amit meg kellett műteni, és az is kiderült, hogy a gerincoszlopa alapvetően nincs túl jó állapotban, ezért gyógytornázni kezdett. Azóta többféle módszert kipróbált, és a különböző keleti gerinctornák mellett sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a nyújtásra és a labdás egyensúly gyakorlatokra is. Csongi fiatalabb korában évekig shotokan karatézott, amit nemrégiben újrakezdett: edzőjével új alapokra helyezik a felkészülési programját a laza és gyors csípőre koncentrálva, amin keresztül a stabilitását, gyorsaságát, hajlékonyságát, reakcióidejét szeretné fejleszteni. A heti 3-4 alkalmas edzés mellett a 15-30 perces gyógytornát a műtét óta minden nap végzi – akkor is, ha a család és a munka mellett éppen kevesebb ideje marad.

Varjas Sándor (Szuszu) szintén több hajó osztályban versenyez: évek óta a mezőny elejében láthatjuk Kalózban és J24-ben, Solingban pedig nemzetközi versenyekre is jár. Mivel 'civilben' orvos, nem meglepő, hogy szárazföldi edzés programja is tudatosan alakítva, szakmai alapokon nyugszik. Hetente kétszer Mayer Gábor személyi edző irányításával edz - ő állítja neki össze a törzs és egyéb, izomcsoport specifikus erősítő gyakorlatokat -, további két alkalommal 75-90 percet egyénileg kardio edzést végez, ami a súlya szinten tartásához elengedhetetlen. Szuszu a tréner segítségét nagyon  lényegesnek tartja: fejlődése így nemcsak jóval hatékonyabb a korábbinál, de a személyre szabott program előnye az is, hogy az edzés teljesen vitorlázás specifikus. Az alap sport képzettsége egyébként neki is nagyon jó: sporttagozatos általános iskolába járt, így az atlétikától a labda sportokig sok mindent csinált, több sportágban országos szinten is. A rendszeres sportolás végig kísérte az életét: a gimnáziumi és egyetemi lehetőségek lezárultával elkezdett heti 2-3 alkalommal edzőterembe járni. Az évek múlását Szuszu főleg a fáradékonyságban érzi – ezért is koncentrál komolyabban a folyamatos, megalapozottabb fizikai edzésre.

Másik két beszélgető partnerem Bakóczy Róbert és Rauschenberger Miklós volt: 15 év korkülönbség, különböző igényű hajó osztályok, viszont mindketten hazai és nemzetközi versenyek rendszeres résztvevői, egyre javuló vagy évek óta állandóan kimagasló eredményekkel – annak ellenére, hogy a fizikai edzés terén mindketten visszaesésről meséltek.

Robi az FGF Sailing Team csapatának kormányosa: huszonévesen, komoly kishajós múlt után ült át Melges24-be, amiben egyre jobb nemzetközi eredményeket érnek el a csapattal. Osztályukban súly korlátozás van, ami nagyban meghatározza a fizikai felkészülésüket: télen az izomtömeg növelésre koncentrálnak, majd az első tavaszi versenyek kezdete előtt szálkásítanak és fogyókúráznak – bár ez utóbbitól azért annyira nem kell tartaniuk: átlagosan fejenként 1,5-2 kg pluszban van tél végére a csapat, ráadásul ennek nagy része víz, amit néhány nap alatt le tudnak adni, amikor szükség van rá. Robi gyerekkora óta síel, sport pályafutását focival kezdte, ami a vitorlázás miatt morzsolódott le: 7 éves korától OP-zott, ezután jött a 420, 470 és a Laser, amihez képest a Melgesben most már jóval kisebb és másfajta is a terhelés, így a korábbi heti 4-5 alkalom edzőtermi és egy foci edzést az utóbbi években maximum 3 alkalmas, jóval kevésbé intenzív, 30-40 perces otthoni edzésre cserélte. Mivel szerencsés alkat, jók az alapjai, ráadásul válogatottként rendszeresen vizsgálták a gyengeségeit, és profi edzőkkel dolgozhatott, Robinak az átlagnál könnyebb dolga van: tisztában van a számára helyes edzési módokkal, így programját tapasztalata és különböző applikációk segítségével maga állítja össze - a középpontban a számára érezhetően egyre gyakoribb sérülések megelőzése áll, emellett olyan erősítő és nyújtó sorozatokat csinál, amihez éppen kedve van, és ami az adott fáradsági szintjének aktuálisan megfelelő.

Rausch Miki kishajós múltját követően gyakorlatilag az összes nagyobb hajóosztályban gyűjtött már bajnoki címeket és különböző színű érmeket a J24-től a Scholtz22-n és az X35-ön át a Nautic 370-ig, emellett a Principessa kormányosa volt évekig, mielőtt 2016-ban az Extreme40 katamaránra váltott volna. Bakóczy Robival ellentétben Mikinek aktív Cadet, 420, 470 versenyző korából igen más élményei vannak a szárazföldi edzésekről: szervezett, irányított, szakszerű felkészítés – vagy akár az interneten fellelhető számtalan opció - nélkül az ő korosztálya nagyrészt egyénileg edzett lakóhelye adta lehetőségei és saját kreativitása szerint. Miki számára ez akkoriban napi 4-500 hasprést jelentett a radiátorba akasztott lábbal, 100–150 fekvőtámaszt, az édesapjától kapott 8 kilós súlyzókkal való önkínzást, fel-le bringázást a Veszprém-Füred távon az edzésekre és rendszeres nyújtó gyakorlatokat... A 'házilag' elért alapok után a Principessa csapatával Oroszlán Manóval együtt ő is Tóth Zolitól tanulta a megfelelő gyakorlatokat, de a rendszeres edzések helyét néhány éve átvette a család és az egyre növekvő mennyiségű munka. Vitorlázó tudásának és több évtizedes rutinjának köszönhetően Miki eredményein az erőnléti felkészülés hiánya ugyan nem látszik, de saját bevallása szerint az évek múlását fizikai szempontból azért érzi: hamarabb elfárad, és ő is jobban ki van téve a sérüléseknek. Ennek megfelelően tervezi is, hogy a közeljövőben visszatér a tudatosabb, rendszeresebb mozgáshoz – na nem a radiátorral és a családi súlyzókészlettel, hanem hozzáértő edzői segítséggel...      

Kivétel tehát mindig akad, de abban azért egyetértünk, hogy a szárazföldi felkészülés ha jól csináljuk, ártani nem fog, viszont nagy eséllyel használ - jó példából a Balatonon sincsen hiány: mozogjon mindenki kénye-kedve és teste szerint!