Az élet viszont mást hoz. Kedves olvasóim, barátaim ránk lelnek, kitüntetnek érdeklődésükkel, megtisztelnek azzal, hogy elbeszélgetnek velem, dicsérnek, bírálnak, ötleteket adnak, kérdéseket vetnek fel. Mindezt ezúton is nagyon szépen köszönöm, úgy a magam, mint a Porthole nevében! Igen jólesik!

Térjünk vissza a kiállításra. Az, hogy a „szakmai napon” alig lézengenek, már megszokott dolog. Viszont a péntek délután, vagy a szombat – vasárnap jóval több érdeklődőt szokott vonzani. Egy–egy olyan „laikus” családot látok (papa – mama – gyerekek) csupán, akik mindössze gyönyörködni jöttek a csodákban, bármiféle vásárlási szándék vagy „lehetőség” nélkül. Ha nem lennének a szokatlanul nyomott jegyárak, szerintem ők sem csoszmoszolnának errefelé. Jó, ez üzleti szempontból majdnem mindegy. De látványnak, nekem kicsit elszomorítónak tűnik.

Körbesétálok nézelődni, mi újat vagy érdekeset hoztak. Mit mutat a „nagy totál”? Rengeteg sok a motoros járgány. Kecsesek, elegánsak, érzésem szerint szebbek lettek az elmúlt évekhez képest. Jóformán ők uralják a látványt. Van belőlük mindenféle, attraktív megjelenítésben. A magukat környezetbarátnak hirdető jószágok általában zöld fényárral megvilágítva.

Ezek persze villamos járművek. A legkülönbözőbb méretben és teljesítménnyel kaphatóak. Nézegetik, gusztálják, válogatnak. A legnagyobb érdeklődés (vásárlási kedv) persze az olyan tekenők iránt mutatkozik, amelyek hossza és hajtóereje nem követel meg semmiféle képesítést, vagy vizsgát. Kipengeted a zsét és viheted! Fel a hajós sipkát, máris te vagy a rettenthetetlen tengerészkapitány -  Jack Sparrow hozzád képest hitvány amatőr utánzat -,mehetsz vele, ahova csak úri kedved diktálja. Hurrá! Ez lenne a jövő? – Akkor nem ártana valami jogszabály módosítás, a biztonság érdekében. –

Lássuk a mi fajtánkat. A jól ismert „külföldiek” szépen felvonultak idén is. Impozáns kivitelű standokon magasodnak fölénk az egyre nagyobb jószágok. A 33 lábas szinte kicsinek tűnik hozzájuk képest. Szépek, gyönyörűek, Istentelen pénzekbe kerülnek. Szerintem a legtöbbjük elsősorban tengerre való. Persze az eladók nem fogynak ki az érvekből, hogy bizony a Balatonra is kiválóan alkalmasak. Mikor – az ördög ügyvédjeként – tamáskodom, hogy tegyük fel, túráznak, és az idegen kikötőkben (említek párat) nem férnek be a farcölöpök közé… lökik a tutit, hogy á, dehogynem! Ha végképp gond, a daru alatt megállhatnak! És mit szól mindehhez a Bahart, ha például hirtelen beállít két–három negyven láb feletti egyszerre? – Á, az nem lehet gond – jön a válasz, elnéző mosoly kíséretében. Erre viszont kíváncsi lennék, de légyen így! Nem kell az ünneprontás.

Megakad a szemem valamin. Orrsugár kormány. Na és. De ha nem használják, akkor eltűnik a hajótestben! Végre. Nem húzza azokat a lassító örvényeket menetben. Ügyes, tetszik! A forgalmazó szakembere szerint charter hajózáskor a türelmetlen bérlő néha alig bírja kivárni, amíg kinyílik, panaszkodik, hogy lassú… stb. Na igen. No komment!

Araszolok – azaz gurulok a Brompton binyiglivel – tovább. Hát ez meg mi a retek?! Úgy öt méter körüli jolle szerűség, benne két karosszék. Ez aztán a keleti kényelem, nyugati nyugalom! Meg botkormány. Jó, hogy nem nyugágy is kell! Mi is van odaírva? Olvassuk csak el! Szégyelld magad hülye Merlin! Ne cikizd, ne ítélj korán!

A fejlesztő tüstént előkerül és megvilágosítja setét elmémet. Feltették magukban, miszerint a fogyatékkal élőket megkísérlik valami módon integrálni a normál életbe. Kifejlesztették, - azaz egy létező versenyhajót alakítottak át – ezt a jószágot abból a célból, hogy különböző fogyatékossági szinten élő sporttársaink is részesülhessenek a vitorlázásban, hovatovább együtt versenyezhessenek a többiekkel. Akár egy hajóban, akár külön, de mindenképpen egy pályán, azonos körülmények között.

Aki a kezeit tudja használni, irányíthatja stabil lábtartóra támaszkodva, a botkormánnyal és az egy helyre koncentrált kötelekkel, súlyosabb esetben dzsojsztik segítségével, elektronika és hidraulika igénybevételével. – Megeshet, hogy felborul! Akkor mi van? – kötözködöm. Dehogy borul! Nézzél csak alá! Megteszem. Hatalmas bulba duzzad a mélyen leereszthető kíl végén. Így már más. Kedves kalauzom elérkezik mondandója csúcspontjához, miszerint akinek se kezei, se lábai nincsenek, az egy, a szájában rögzített sípszerű eszközzel, a légzésével (különböző intenzitású fúvás – szívás) is irányíthatja úgy a kormányt, mint a vásznakat. Egy víz biztos egység veszi a frekvencia jeleket, és továbbítja a mozgató villanymotoroknak az utasításokat. - Na, itt fogok padlót! – Ebből akár még „gyógyászati segédeszköz” is lehetne. Szép! Nagyon szép! Gratulálok!

Nézzük, mit rejt az „F” pavilon. Az itteni „totál” már jobban tetszik. Vitorla-vitorla hátán. Méghozzá sporthajók. Ilyen, olyan, amolyan. Szépek, könnyűek, célszerűek. A felhasznált anyagok korszerűek, a kivitelezések igényesek. És még megfizethető áron is kínálják őket. Jól esik kicsit bolyongani ebben a közegben. És még a gyerek is sok. Ismerkednek a teknőkkel. Helyes. Ez már szebb jövőt vizionál – legalábbis számomra. Mi van még? Jöjjön egy kis színes-képes tarkabarka, aminek nem sok köze van a hajózáshoz. Sebaj, itt van: szép nagy fekete zongora, ami magától klimpírozza a fülbe mászó dallamokat. Aztán a csicsás jakuzzi kádak, melyek különböző méretűek és árúak. Minden digitálisan állítható, és még színes lámpácskákkal világítanak is – csak valami jó testű pucér nőszemély lehetne benne, mint reklám -. Nem bánnám.

Térjünk vissza a „G”–be. Motoros-motoros hátán. Meg heverésző, úszó akármik, melyekbe hátulról jet ski csusszanhat bele, hogy elrepítse valahova.  Aztán mehet tovább, majd a Dolce Vita végeztével értük megy és hazavisz őket. Kétségkívül ötletes. Lássuk a „csetreszeseket”. Mármint a különféle kellékeket árulókat, úgymint veretesek, ponyvások, kötelesek, vitorlavarrók… stb. Alig-alig akad egy-kettő. Egyik pultnál hajózási műszereket mutatnak be. Mindent tudnak: sebesség, szélerő, irány, vízmélység, pontos pozíció, menet-, valamint célirány, víz és levegő hőmérséklet nem maradhat titokban. És még hét nyelven beszél, kettőn dadog, egyen csicsereg, neveli a gyereket… stb. Persze horribilis pénzekért. Hogy ilyen összetettségnek mi haszna szeretett tavunkon, nem igazán tudom eldönteni.

Tűzoltó flakonok. Kisebb és nagyobb. Meggyőző video: pusztító lángtengerben lobog minden, olaj, benzin, műanyag, fa… meg az ördög tudja mifene. Egy attraktív, Adónisz termetű fiatalember működésbe hozza a tűzfalót, röpke percen belül volt-nincs láng, Marad némi füst. Kétségtelenül hatásos. Mindez huszonegynéhány ezer forintért. Aztán dobhatod a szemétbe, mert csak egyszer használatos. Sebaj, de megmenekül a hajód. – És a hatóság elfogadja? – Az sajnos ezért meg azért nem. – Akkor a hagyományos, érvényesített készüléknek is meg kell lenni? – Igen. Lépjünk odébb.

Ricky Sport hajóvédelem. International hajófestékek. Örökifjú Csaba barátom fáradhatatlanul jelen van, mint mindig. Réges-régen, az első kiállításon is ott volt úgy, ahogy azóta is mindegyiken. Bárki odalép a pultjához, pár kedves eligazító szava mindenkihez van. És kizárólag helytálló, okos tanácsokat mond. Én is rengeteget tanultam tőle.

De hol maradnak a többiek? Kellene kötél, döglik az egyik csörlőm, ráférne a túraponyvámra is némi javítás, a farfeszítőre új terminált kéne préselni… stb. Pallás Gyuszi, Furtenbacher Tonya, Tuss Miki… meg még a többiek. Hol vagytok? Nekem bizony igen hiányoztok. Drága a helypénz, nem éri meg idejönni? Valamit csak kéne ezzel kezdenie a szervezőknek. Esetleg némi (jelentős) kedvezmény a magyar gyártóknak? Jó lenne kitalálni.

Egy csapatot csak lelek, ahol megtalálom a „mindenfélét”. Legalább ők kicuccoltak. Rengeteg mütyürt hoztak, meg valódi dolgokat is (pl: horgonyokat). Amit meg nem, azt meg lehet rendelni. A két kedves hölgy régi ismerősöm, sok mindent vettem már náluk, nem egyszer segítettek „hirtelenbajomon”. Elbeszélgetünk. Nem panaszkodnak, megy a bolt. Még új, nagyobb üzlethelyiségbe is tudtak költözni. Örülök, hogy itt látom őket. És az egy, végtelenszer több mint a nulla. Fő, hogy legalább ti itt vagytok.

Charter cégből viszont megjelent pár társulat. Bár a vásáron elenyésző az új ügyfél, a meglévő kuncsaftokkal sok üzletet kötöttek. Gyakorlatilag az idei szezonra kötött foglalások lefedik a teljes kínálatot, úgy a Balaton, mint a közeli tengereken – mondják itt is, ott is -. Pár szabad nap akad még, főleg az elő és utószezonra. Zoli barátommal (főleg az Adrián érdekelt hajókölcsönzés – túraszervezés témájában) filozofálunk a vásárról. Véleménye szerint jobb, amikor valami más témájú kiállítás is van velünk együtt. Pró és kontra hangzanak el az érvek. Hagi (Hagemann László kikötővezető BHZRT Alsóörs) viszont úgy véli, hogy jobb mások nélkül vásároznunk. Naponta hét–nyolc komoly árajánlatkérést tudhatnak ők is magukénak. Fogynak tehát a még szabad bérelhető helyek. – Megint csak az örök lemezemet játszom, ami úgy szól, hogy a kikötőépítés oldhatja a feszültséget. – Kedves olvasóim kérdéseire viszont nem tud válaszolni sem Ő, sem más. Adnak egy elérhetőséget, majd ott felvilágosítanak. Úgy legyen, de egyelőre, az alábbiakról nincs információm, csak szóbeszéd meg pletyka:

• Földváron rohadnak a cölöpök. Némelyik annyira korhadt, hogy már hullik szét és lötyög (az enyém is). Számíthatunk a cseréjükre, vagy használjunk farhorgonyt?
• Megvalósul–e az „Öreg-Tihany” kikötő megépítése (hullámtörő mólóval, stégekkel, új vizesblokkal)?
• Kialakítanak-e Csopakon vendéghelyeket, vagy marad az osztozkodás a menetrendszerű járatokkal a közforgalmú beszállónál?
• Hárulnak el az akadályok (önjelölt civil szervezet tiltakozása) a Révfülöp kikötő megépítésének útjából. Ha nekifognak, lesz-e benne BHZRT érdekeltség, azaz érvényes lesz–e a kártyánk ide is?
• Nagy dirrel, valamint durral épül Balatonfüreden egy túrázókat kiszolgáló kikötő. Ide mehetünk „térítésmentesen”, mint BHZRT bérlők?
• Megmarad–e idén is az átjárhatóság a TVSK kikötők valamint a Phoenix Marina Keszthely kikötőkbe?

Szóval ezek még függőben maradtak. Hagytam viszont a végére egy csattanót. „Halld meg pajtás, jó hírmondás”! Megszületett és „jogerőre emelkedett” a Porthole és a Vonyarc Marina közötti http://vonyarcmarina.hu/hu/index.php megállapodás, miszerint: Aki be tudja mutatni a birtokában lévő és a nevére kiállított Porthole klubkártyát, az hajójával havonta egy éjszakát ingyen eltölthet a vendéghelyen. Így tehát ötre bővült azon kikötőink száma, ahol költségtérítés-mentesen várják a klubunk tagjait. Úgy érzem, ez már akár jelentős lökést adhat mindazoknak, akik arra vetemednek, hogy teljes tókerülő túrát (túrákat) szervezzenek. Érinteni tudnak olyan helyeket, ahol BHZRT megállási lehetőség nincs.

Jó, mondhatjátok bátran, hogy „mit vagy úgy oda, minek álljunk meg itt, mikor már Keszthely küszöbén járunk”. Még igazatok is van, viszont akad itt pár olyan dolog, amit a „csücsökből”, csak mondjuk vonattal érhetünk el. Példának okáért hadd említsem a vadregényes sétát a Fénykereszthez, majd tovább az erdei ösvényt a Kitaibel Pál kilátóhoz. Lenyűgöző a panoráma. Vagy a mindnyájunk által, a vízről nézve jól ismert Szent Mihály kápolnát, melynek szép fafaragványok állnak a parkjában.

Nem is szólva magáról a kikötőről. Roppant hangulatos öböl, melybe „nem jár be a hullám” mondá „Taki” barátom, a kikötővezető. És abszolút „nagyarc-mentes” övezet. Családias, kedves, haveri. A presszó az árnyas terasszal, kilátással a csillogó tóra a kedvencem. Szóval számomra kihagyhatatlan. Bárkinek merem ajánlani, még arra is, hogy itt tartsa a hajóját. Láttam az áraikat, kimatekoztam hozzáadva a 30 napos BHZRT túrabérletet. Megközelítőleg ugyanannyiba kerül, mint a többi nagyobb hajóállomás, csak éppen ez egy jobb hely. Bocs, ez személyes vélemény, aki a nyüzsgést kedveli, nyilván másképpen látja. Szúnyog viszont iszonyúan sok van. És csípnek. Elkerülhetetlen a hatásos riasztó.  A necc függönyről sem szabad megfeledkezni.

Ne is ragozzuk tovább, ezzel a remek hírrel zárjuk be a vásárt.

Most még hófödte háztetőkön szikrázik a napocska, tavunk is a jég takarásában alszik, a hőmérő mínusz soknál töpörödik. De tél tábornok úr kezdi feladni állásait! A cinkék már tudják, és mondják:

„NYITNI KÉK, NYITNI KÉK, NYITNI KÉÉÉÉÉÉÉK!!!!!!!!”

2018. március 3.

                                          Merlin!