Na jó, akadnak hibái, megesik hogy olykor kedvünk ellenére cselekszik amivel rendre veszít a népszerűségéből de tegyük a szívünkre a kezünket: Mi tökélesek vagyunk? Mi soha nem tettünk olyat amit valaki más nem nézett jó szemmel?
És a szél becsületére legyen mondva, hogy néha azért mardossa a lelkiismeret és igyekszik jóvátenni a múlt hibáit ahogy tette ezt az idei Atom kupán. Az erőtlen, futam nélkülire sikeredett pénteki napon esett csorbát "szél öcsénk" szombatra megpróbálta kiköszörülni és igaz, hogy csak a finneseknek de egyetlen futam erejéig sikerült neki. A kalózoknak nem volt ilyen szerencséje, az övékét lefújták mert a befutóra már csak vérszegény fuvallat maradt ráadásul a Balatoni évadnyitón elrajtoló nagyhajók is ekkor ballagtak át a pályán száz négyzetméternyi vásznakkal takarva mindkét harcos osztály zsebkendő méretű vitorláit. Több futam ebbe a délutánba nem fért bele, de a remek vacsora meg tudta menteni a napot.
Hála a vendéglátóknak, a támogató hiánya nem érződött, péntek este isteni gulyáslevessel és fánkkal szombaton pedig korlátlan rántotthús fogyasztással kárpótolták a napon aszalódott társaságot. Kellett is a kalória másnapra mert a vasárnap beköszönő finom hármas keleti, északkeleti szélnek köszönhetően semmilyen halasztáson nem kellett töprengeni a rendezőségnek így a versenyzők kora reggel, ha nem is rezzenéstelen arccal, de azért birtokba vehették a tavat. Mindnyájunk Hagija négy futamot tartott a versenyre éhes társaságnak amibe minden belefért a döghullámos gyenge széltől a kiülős hármasig, a szélfordulókból adódó taktikázástól az erőből vitorlázásig.
A két osztály népesebb mezőnyét, 28 hajót szokás szerint a finnesek tették ki, de a kalózoknak sem kellett unalmas, papírforma szerinti hétvége elé nézni a 21 benevezett egységgel. Az eredményhirdetésről természetesen nem hiányozhattak a sporttársak szellemes megjegyzései, de több évtizedes barátságokról lévén szó ezt egyik fél sem gondolta komolyan, emellett a közönség körében osztatlan sikert aratott.
És mivel lehetne zárni egy beszámolót? Panaszkodással a kétnapos gyenge szél miatt, vagy hálás szívvel visszagondolni a kedves vendéglátásra, a közös hajóbuherálásokra amikről mindig elhisszük hogy gyorsabbak leszünk, valamint a jóízű beszélgetésekre és az egész hétvégét megkoronázó, parádés vasárnapi futamokra. Én az utóbbit választom. Szóval ki mondta, hogy a szélnek nincs lelke?

További képek: https://www.facebook.com/portholeportal/photos/?tab=album&album_id=10156317249713972