Hagyjuk most az első néhány hajót, az élmezőnyt. Ők százmilliókat és emellett minden idejüket és energiájuk arra szentelik, hogy versenyezzenek és nyerjenek. A Kékszalagon is, meg úgy általában mindenhol, ahol csak lehet. Számukra ez élsport. Mindent alárendelnek a teljesítménynek. Hogy róluk szólnak a hírek, az természetes, hiszen ők teszik a legtöbbet meg ezért.
Mindenki másnak viszont a részvétel a fontos. Azért mennek, megyünk, hogy önmagunk számára bizonyítsuk: meg tudjuk csinálni. Meg tudjuk csinálni akkor is, amikor erős szél van, és akkor is amikor gyenge. Amikor tűz a nap, meg, amikor az eső szakad. Hogy közben versenyzünk is az osztályunkban vagy az előnyszámunkkal az más kérdés, hogy esetleg sikerül dobogóra állni valamilyen osztály valamilyen helyezettjeként és ezzel kapunk 5 perc hírnevet, az remek, de valójában önmagunkért vitorlázunk vagy legalább is ezt kellene, hogy tegyük.
Amikor a két dolog keveredik, az nem helyes. Amikor az hajós, akinek a Kékszalag felkészülés egy rekesz sör bekészítését jelenti a hajóba, azt várja, hogy a Safram mellett beszéljenek róla, az probléma. Nem kerülhet 600 hajó címlapra és nem lehet mindenkinek minden élményét egyformán megosztani. Azért nem, mert nincs rá kereslet. Nézzünk szembe magunkkal, a 488. helyen 35 óra alatt befutó hajóra én leszek kíváncsi, meg esetleg még néhány ember, család, barátok. Ezért nem lehetek mérges sem az MVSZ-re, sem azokra, akik elől mennek, de még magamra sem. Én választottam ezt a hajót, én választottam, hogy a hajó kikönnyítése helyett inkább plusz súlyt tettem bele. Hogy 10 évvel ezelőtt nem tudatos versenykarriert kezdtem felépíteni, hanem inkább az élvezetes utat választottam, mert nekem erről szól a vitorlázás.
Elvárom, hogy rólam szóljon a Kékszalag? Nem várom el. Nem is érdekel.
„Jó, de mégis azért ilyen nagy esemény a Kékszalag mert 600 hajó indul rajta.”
Igen, és ezért is tették át a rajtot csütörtökre, hogy az is el tudjon jönni a díjkiosztóra, aki 48. óra 59. percében fut be. Ezért csináltunk itt a Portholeon tavaly MINDEN hajóról fényképet a csőben és készült idén is megannyi fénykép és videó. Ezért volt tavaly minden hajón lehetőség a Kwindoo használatára, idén pedig ezért kapott (szinte) minden hajó GPS nyomkövetőt (amíg el nem fogyott a rekord részvétel miatt).
Hogy az „élő közvetítésnek” milyen a minősége, az más kérdés. Lehet erről szakmai vitákat rendezni, hogy jó volt-e vagy nem. Mindig lehet jobb. Még az is lehet, hogy nem az idén volt a legjobb. De az elven ez nem változtat. A mezőny az maga a tömeg. Aki ki akar ebből tűnni, az tegyen érte. Nincs senkinek sem bérlete az első 10 helyre. Néhány évnyi aktív edzés után, aki elég keményen csinálja, odakerülhet mancsaftnak egy elöl menő hajóra, vagy taktikusként egy külföldire. Vagy be lehet ülni egy 49er-be vagy egy Kalózba. Az sem fáklyás menet. Viszont teljesítmény nélkül nincs hírnév, szóval a célokat jó előre tisztázni kell.