A verseny előtti héten úgymond bevitorláztuk a hajót, ha nem is a teljes legénységgel, de legalább gyakoroltunk és megnéztük min kell állítani, javítani. Szóval felkészültünk a magunk módján, de sokkal jobban, mint korábban. Szerdán délelőtt aztán beneveztünk az idei Kékszalagra. A korai nevezéskor már meglepően sokan voltak, várható volt a rekord részvétel. Az idei csapat a tavaly már jól bevált és idénre még jobban összeszokott 4 főből állt; Komáromy Boglárka, Szemereki Anna, Balás Ferenc és jómagam Szentandrási-Szabó Attila a kapitány.
Az utolsó simításokat elvégeztük a hajón, a közös bevásárlást elintéztük, azaz mindent előkészítettünk a nevezés után. Ekkor még bizakodóak voltunk, hogy a verseny első napjára ígért Bft 4-es szél végig megvalósul, mégha Keszthelyre valószínűsíthetően az kreuz-nak ígérkezett. Péntekre persze már nagyon szélcsendes időt jósoltak, de gondoltuk a csütörtöki jó széllel sokáig jutunk. Végül aztán nem teljesen a jóslat valósult meg.
Valamivel reggel 7 óra után csütörtökön elindultunk Földvárról a rajt felé, kellő időben, hogy helyezkedni tudjunk. Az északi oldalon gondoltuk megejteni a rajtot, mert az időjárásjelentés szerint jobbnak tűnt. Majdnem teljesen tökéletes helyet találtunk és jó helyen a mezőnyben sikerült is rajtolni, de csak ránk sodródtak páran, pedig direkt kerülöm a tülekedést, mert nem ezen múlik nekünk a Kékszalag. A közben szinte teljesen leálló szélben legalább nem okozott gondot eltartani egymástól a hajókat. Az épphogy csak rajt utánig tartó észak-nyugati szél leállt, majd keletiesre, félszelesre fordult, először nagyon gyengén, majd később kb. Bft 1 erősséggel fújt. Gondoltam egy merészet és egyszerre három vászonnal is próbálkoztunk, melynél többet fel sem tudnánk tenni; a legnagyobb top Spinakkerrel - ami kis kockázat, mivel az achteren kívül nem megy merevítés a top-ra, de mégiscsak gyenge szél fújt -, nagy genoaval és gross-szal. Kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy jól jártak a déli oldalon rajtolók, ha nem fordult volna, akkor viszont nagyon lemaradtak volna. Azért a jó hajók közti középső rajttal átlagosan rajtoltunk, illetve a szélforduló előtt még kifejezetten jól is álltunk, utána a szélforduló miatt, sajnos gyorsan visszacsúsztunk a mezőnyben minket megillető hátsó 2/3-adba. Azonban a vitorlaválasztásnak köszönhetően egész jól tartottuk helyünket a nagyobb hajókkal szemben is. Talán Almádi környékén fordult raum-hátszelesre, ezért a nagy genoa-t be kellett tekerjük, mert már egyáltalán nem segítette a haladást, csak a spinakkert zavarta.
Délután 1 óra előtt már sikeresen vettük a kenesei bóját. Most kicsit kisebb volt a tülekedés ott, mint tavaly, de azért mi óvatosan a bóját nagyobb távolságról, míg a terelőbóját pedig akár kézzel is elérhető távolságból vettük, hogy jó pozícióban legyünk Siófok felé. Akkorra délnyugati Bft 2-es, 3-as fújt, így nagy genoa-val és gross időnként deckvízzel haladtunk. Nagyon élveztük! Kárpótolt ez a délelőtti szenvedésért.
Egytakkos negyedszél volt, azonban páran lecsúsztak nagyon a délipartra, így nekik fordulniuk is kellett. Rengeteg hajót behoztunk, vagy leelőztünk, miközben csak pár sokkal nagyobb ment el mellettünk. Remekül haladtunk! Nagy volt az öröm, mert nem álltunk már rossz helyen. Sőt, csupa Sudar, Dolfin, FPC30 volt körülöttünk és néhány Európa 30-as, meg Scholtz 22-es. Így délután 3 óra előtt sikerült teljesítenünk a siófoki kaput. Siófok után azonban kicsit gyengült a szél és kreuz lett, de legalább már a cső felé haladtunk. Nagyon a déli part mentén cirkáltunk Tihany rév - Szántód-rév felé, a Bft 1-2 között váltakozó délnyugati szélben, amivel ismét előztünk, vagy sokat faragtunk hátrányunkból. A parti takk jól fizetett, azt erőltettük, míg a merülésünk megengedte érzésre, tapasztalatból, műszerek hiányában és a versenytársakat is figyelve, mert páran csak felültek néhol. Úgy tűnt a víz felé kevesebb a szél és mintha nem is tudna jól kreuz-olni mindenki.
Este 6 óra körül aztán a Sirály csak átrepült a csövön! Ezzel a keleti medencét teljesítettük. Szépen összegyűlt a mezőny itt újra, mivel szinte teljesen leállt főleg a tihanyi takarás és szélkavarás miatt. Azért a csőben is láttunk megint pár hajót felülni, ráadásul nagyon a déli parton. Szerintem nem is tudják, ezzel mennyit segítenek a többieknek. Szembe láttuk, hogy vontatják a Red Bull katamaránt, melyről később kiderült, hogy ez a kisebbik 32 lábas. Ezek szerint nekik fel kellett adniuk a versenyt. A gyenge szembeszélben nehéz volt annyi hajóval együtt a menetben lévő négy komp között átkelni a szoroson.
A középső medencébe érve először az északi part felé próbálkoztunk - délnyugati-nyugati szél fújt, így egytakkos negyed és kreuz volt váltakozva, Bft 1-2 erősséggel -, majd mikor ott az elfogyott, lehúztunk a délire. Mert haladni szerettünk volna, nem állni, ahogy láttuk még a szürkületben előttünk a hajókat és a szél szélét. Pedig azt ígérték, hogy nyugati irányból Bft 4-es erősségű széllel jobb lesz az északi part mentén. Ami később meg is valósult, sőt erősebb is lett. A szélhatáron lejutottunk Szemesre, ahol a szélforduló előtt majdnem teljesen elállt és a gyenge bőszélben spinakkerrel haladtunk lassan, igen lassan. A nyugatira forduló szél egyre erősödött, és ahogy engedte a bőszeles haladás, Lelle után megpróbáltunk elszakadni a déli parttól és újra felmenni az északi felé, mivel akkor már tudtuk, hogy ott valóban erősebb, még az ígértnél is.
Boglár környékén már egyértelműbben kezdtünk felhúzni az északi partra ezért a spinakkert nagy genoa-ra váltottuk, bő negyed, fél szélben robogtunk Badacsony felé. Amikor már Bft. 3-as, 4-es kezdett fújni, a nagy genoa-t kisebbre, reffelhetőre cseréltük, még nem gondoltuk azt, hogy a viharfock jobb lett volna. Pedig az egyre erősödő szélben ezzel a rövid hajóval igencsak problémás volt az orrban a vitorlacsere. Megszenvedtek vele a lányok, időnként térdig megfürödve! Csak a pontosabb helyzetleírás érdekében említeném meg, hogy merev forstag-os fock rollerünk van, így nem annyira egyszerű a menet közbeni vitorlacsere, pláne erős szélben, hullámokban és sötétben. Nem akartam tovább kínozni a hölgyeket még egy vitorlacserével, ezért abban maradtunk, ha mégis sok lesz a genoa, akkor majd a gross-t fogjuk reffelni először. Ami Badacsony utána a szigligeti öbölben be is következett, mivel az akkor már Bft. 5-ös szél 6-osra erősödött. A korábban már felvett viharruhára mentőmellényt húztunk, mert a nyugati medencében elsőfokú viharjelzés volt. A Sirálynak ez a szél teljes vitorlázattal kiváltképp negyed szélben vállalhatatlan. Félszelezgettünk is inkább, párhuzamosan az északi parttal csak enyhén tartva arra.
Szigliget után már bőszelesebb lett egyre inkább, de ilyen erős szélben nem bírná a hajó a spinakkert, így eszünkbe sem jutott azt felhúzni. Györöknél már a szinte teljesen leálló majdnem hátszélben összetorlódott a mezőny - amin szerencsére viszonylag gyorsan átjutottunk, egyrészt lendületből és mivel amennyire csak lehetett nagy ívben vettük a csúcsot, elkerülve a teljes takarást, - de tudtuk, hogy Keszthelyre majd cirkálni kell. Györök után beérve a keszthelyi medencébe, kisvártatva megérkezett a szél, Bft 2-4 között változó erősséggel, ami erősen forgolódott is. Néha sehogy nem akart közeledni az a keszthelyi bója. Hajnali 4 óra előtt azért végre fordultunk Keszthelyen, ami remek részidő nekünk a Sirállyal! Az idei Kékszalag úgy látszik, többször próbára tett minket, mert már nagyon fáradtak voltunk és visszafelé megkaptuk ugyanazt, mint befelé, pedig reménykedtünk abban, hogy addigra megváltozik. A keszthelyi medencéből kiosontunk spinakkerrel, ami után genoa-ra váltottunk. Györöknél újra forgolódó miniszél, vagy teljes szélcsend fogadott minket. Még háromszor tolattunk is vissza a medencébe a döghullámok miatt! Majd a szigligeti öbölben újra Bft 5-6 közötti erősebb szeles kreuz volt visszafelé.
Badacsony után kezdett gyengülni. Az északi part közelében osonunk újra gyenge szélben, nagy genoa és gross segítségével. Ábrahámhegyen túl, az előrejelzésben bízva, a fogyó szélben, a déli part irányába vettük magunkat, mert oda valami leheletnyi szelet ígértek, a teljes szélcsendhez képest. Boglár - Révfülöp vonalon túl sajnos még félvízen ért a teljes szélcsend. Kivasalták a Balatont! 4-5 óra alatt alig haladtunk valamit. Kiborító volt és reménytelennek tűnt. Inkább pihentem egy órát - mivel már állva is elaludtam -, míg a többiek derekasan helyt álltak és sikerült újra valami szelet fogniuk a korábban már bevált összes legnagyobb vitorlafelülettel (legnagyobb top spinakker, nagy genoa, és gross). Ezzel a gyenge raum-hátszéllel Szemesig jutottunk. Közben feltették az elsőfokú viharjelzést, melyet rövid időn belül a másodfok követett. Úgy nézett ki vihar lesz! Nem is kicsi! Előkészültünk. Viharruhába öltöztünk, pedig akkor még piszok meleg volt. Mentőmellényt vettünk, a spinakkert levettük, viharfock-ra cseréltük az orrvitorlát, reffeket bekészítettük, mindent letisztáztunk és óvatosságból a déli partról félszéllel félvízre húztunk fel, nehogy a déli part közvetlen közelében kapjon minket egy nagy vihar.
A folyamatosan Bft 4-es 5-ösig erősödő negyedszélben gyorsan Földvárig jutottunk, ahol aztán rohamosan gyengülni kezdett és befordult keletire. A zivatarnak csak a szélét kaptuk el, ami nem is volt olyan erős. Újra nagy genoa-ra cseréltük az orrvitorlát és kreuz-olni kezdtünk a cső felé. Mire átcirkáltuk magunkat a szoroson, addigra majdnem teljesen elállt a szél. Sajnos tudtam, hogy ez be fog következni, pedig reménykedtem, hogy valami kicsi szél marad a viharból és azzal bőszélben spinakkerrel berepülünk a célba. Számtalan vitorlát próbáltunk ki. A legénység nem győzte cserélgetni a vásznakat. Öreg Tihany előtt aztán valóban teljes szélcsend lett. Nulla szél fújt, az is forgolódott. Vergődtünk, a döghullámoktól néha tolattunk. Majdnem betolattunk a kikötőbe! Tűrőképességünk határánál voltunk, vagy már majdnem azon is túl!
Végül egy kis hátszél mégis kisegített és stílusosan a legnagyobb top spinakkerünkkel célba értünk, megelőzve még vagy 20 hajót. Befutott a Sirály! 18 óra 32 perckor, azaz 33 óra 32 perc alatt teljesítettük az idei Kékszalagot (ami a Sirálynak egyébként egész jó idő)! Végre! Újra! Abszolútban a 681 indulóból és 545 befutóból a 466 helyen, csoportunkban pedig a 120 indulóból és 86 befutóból az 52 helyen végeztünk. Kiborító menet volt, de meglett a jubileumi 50. Kékszalag! Eszméletlen fáradtak voltunk.
Köszönöm az egész csapatnak az emberfeletti teljesítményt és kitartást, valamint azt, hogy elviseltek engem! Továbbá gratulálok a győzteseknek és természetesen minden résztvevőnek!
Szentandrási-Szabó Attila
a Sirály kapitánya
