Tényleg, őszinte sporttársi tisztelet az egyébként MÉG jelentős többségű kivételnek, 

DE:

Értem én, hogy idehaza egy harminc-sok/negyven-kevés láb hosszú, fényes fehér, teakfával burkolt fedélzet önmagában maga A "sztétment". Sőt, igazából álltó helyében be is tölti a valós funkcióját. Már amennyiben annak kommunikálása, hogy vitorlázunk, nem merül ki egy random hajós márka logójával ellátott ruházati-, vagy bármilyen kiegészítővel. Ha tovább megyünk a vonalon, rájövünk, hogy BIZONYOS KÖRÖKBEN az "én egyébként vitorlázok", sokkal inkább hovatartozást jelent, de a legritkábban cselekvést. Ha pedig mégis vízre száll, a dörzsléc alatt nemigen ismer se embert, se hajót. Oh bocsánat, csónakot. 

Saját élmény a hétvégéről, hogy jobbcsapáson kereszteztük az Istenbarmát úgy, hogy Ő vitorlával motorozva közeledett balra előttünk. Annyira reménytelen volt bekbordot ordítani, hogy inkább ejtettünk, majdnem egy akaratlan halzolásig. Mire túl lettünk a helyzeten, kiszakadt az ízes borsodi szitokzsák, na nem mintha nem pergett volna le a fartükréről.

A fentiek miatt is hiánypótló kezdeményezés a Svert Kupa újjáélesztése és mostanában évről évre megrendezése - a maga csetléseivel-botlásaival együtt. 

A vízi rendezés teljesen rendben volt, például 15!!! motoros volt körülöttünk minden eshetőségre készen. A kormányosikon mindent világosan és egyértelműen megtudtunk, még az elsőre képrejtvénynek tűnő vasárnapi pályaverseny csoportonkénti variációi is világossá váltak. Amiatt mondjuk borzasztó mérges voltam, hogy a pályaverseny rajtját lekéstük, de ez fele-felében a mi bénázásunk számlájára írható, ugyanakkor tényleg nehezen lehetett követni, kinek mikor kezdődik a rajteljárása.

***

"Szokásunkhoz" híven nem előző, azaz a nulladik, hanem a mínusz egyedik nap estéjén érkeztünk és megint jól tettük. Egyszerűen kell, hogy pihenten ébredve, kényelmesen megkávézva kezdjük kibontani a hajót, összerakni, aztán mielőbb benedvesíteni. A "jó öreg" Bahiánk megint  tartogatott meglepetéseket,és lassan egy év alatt a végére érünk a huncutságainak. Például a furler külső házát véééégre tudtuk stabilan rögzíteni, ami Tomi-mancsaft idegrendszerére volt és lesz jótékony hatással. Szépen lefőttünk a kánikulában, de annyi szél volt, hogy pontot tegyünk még pár apró beállítási kérdésre.

Éjjel aztán vártuk, hogy lecsapjon a beigért vihar. Igazából mindannyian, a rendezők, versenyzők, erre a frontra alapoztuk a hétvégét. Valamilyen okból hosszú órákon keresztül nem ért fel a keleti medencébe, na de hajnal 4-körül aztán ami belefért... Öt körül ébredtünk és nem tudtunk/akartunk visszaaludni. Kibírtuk röhögés nélkül, de jó hangulatban battyogtunk le a partra a pár száz méterre lévő szállásunkról. Még péntek este elmentünk a kományosira, ezért a reggelit ki is hagytuk. Totálisan ráfújt a szél a kikötőre, úgyhogy megkértük Rozsda urat (Nagy 'BLACK JACK' Attila) egy vontára. Jó fej volt, mintegy magától értetődően kicsorgatott bennünket. még rajta lógtunk, már élesedtünk és igyekeztünk fel a rajthoz. A szél már nem volt viharos, de itt maradt a hullámzás, ami nagyon nem való a Bahiának. Hiába, ha csak fél/egy méterrel lennénk hosszabbak, az egy "más életminőség" lenne. Borzasztó volt, észak felől hullámzott, a szél elindult lassan kelet felé. Felküzdöttük magunkat és csak két takkváltásra volt idő, hogy magasságot nyerjünk és el is jött a 10-óra... RAJT. 

Utólag már tudom, hogy bár negatívban, de Füred irányába kellett volna felmenni pár száz métert, hogy aztán meg tudjuk futtatni a siófoki bójáig. Az a pár fok sokat számított volna, bár a pénteki bevitorlázás után még rajt előtt feszítettünk még egy kicsit a forstágon, ami nélkül még ennyi élességünk sem lett volna. Persze a Bahia-faktor bármikor újra keveri a paklit, a kormányhosszabbító gyöke készer is kifordult a kormányrúdból, éles menetben, atom szélben, kiülve a hajót, 80cm-es hullámzásban. Anyád. "Addmáideaszigszalagot!!!!!!!" Ember úgy soha semmit sehová semmihez nem tekert úgy össze szigetelő szalaggal, mint én ott akkor azt. Huhhh... Mindegy, a forduló után -gondoltam- odaverünk, genaker fel, svert fel, grosz ráenged, gyí! Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor egy ideig együtt mentünk egy Flaar 18-assal, ami maga a szájensz-fiksön, de tényleg így volt. Hát persze. Maradt a döghullámzás és gyengült a szél. A Zamárdi déli végére lerakott bója után indultunk Tihany alá. Na az volt a durva. Folyamatosan leálló szél, aztán csend, aztán össze-vissza irányból minden. A kardinális jeleknél döntöttem a szélirányjelző teljes figyelmen kívül hagyásáról :D. Egyébként a bója után sokan mentek tovább a cső felé, bár mi sem egyből indultunk Tihanynak, valahol a kettő között bizonyult a jó választásnak. Maradjunk annyiban, szerencsénk volt. Utólsó bója, forduló és irány a befutó. Ekkorra éppen elfogyott a szél. Becsorogtunk. 

Hihetetlenül dühös voltam, de megbeszéltük, mi több, eldöntöttük, hogy majd holnap! 

Este egy eszméletlen finom és gazdag gulyásra voltunk hivatalosak a parton felállított sátrak alatti sörpadokhoz, mondanom sem kell, nyilván repetáztunk :D Mellé egy só hideg sör és ki is dőltünk. A frusztráció, a meleg idő és az öt órai ébredés, meg persze a teli gyomor = K.O.

Hát eljött az a bizonyos holnap. Gyengülő szél, de legalább van. Már borítékolható volt, hogy egyetlen futam rendezéséhez lesz szél, reménytelenül állt le és tért vissza a dög meleg. A rajtot hagyjuk, az egész futam arról szólt, hogy hogyan tudjuk a vitorlákat állítani a minimális szélhez, hogy legyen sebességünk. Türelem és pozitív hozzáállás, és persze türelem, no és ne feledjük a jó hangulatot, meg a türelmet. Meg a türelmet. És hogy ne fojtsd bele a másikat a Balatonba mérgedben. Persze semmi személyes, simán csak forrongó düh, hogy nincs széééél :DDD.

Na de nézzük a számokat, úgyis mindenki arra kíváncsi. :-).

Az szombati túraversenyen az egytestűek mezőnyében 131 hajó indult és az abszolút 38-dik helyen futottunk be, magunk mögé utasítva kalózokat és a mi fontosabb, 470-es jollékat. 

Kategóriánkban, az "összevont jolle 5m-ig" osztályban 27 hajó indult és a NEGYEDIK helyen futottunk be, hajszállal lemaradva a dobogóról. 

A vasárnapi pályaversenyre kicsit megfogyatkozott a mezőny, de az osztályunkban 18 indulóból az ÖTÖDIK helyen futottunk be.

Azt hiszem kihoztuk a hétvégéből amit lehetett és hálásak lehetünk, hogy van egy verseny, ami az uszonyos hajókat célozza meg, ezzel felhívva a figyelmet a Balaton klasszikusainak számító, mondhatni ikonikus 15-ös és 25-ös jollékra és árnyékukban azért ránk is, ö-hat méter körül, mert mi is számítunk! Sőt, mondhatom elfogultan, mi számítunk igazán!

Még egyszer köszönjük a hajót és a lehetőséget! Bízom benne, hogy az elért eredményekkel sikerült viszonozni! 

Jövőre? Jövőre csak a mancsaft biztos, barátom, Farkas Tomi. 

Bahiával? A flottabajnokságra szeretnénk elmenni, mert maradt bennünk tüske ;)