Miután meguntam, hogy fél életemet sokszemélyes hajók logisztikája eméssze fel, a Finnben meg nem volt kire delegálnom a felelőség terhét, ezért egy kétszemélyes hajó tűnt az egyetlen üdvözítő megoldásnak. Csupán életem párjában kellett felkorbácsolnom a közös hajóban versenyzés olthatatlan vágyát, és már el is kezdtük a kalózozást 2015 tavaszán.
Azt nem állítom, hogy nyugodt, harmonikus csapatmunka jellemezte a kezdeteket, de a válóperi tárgyalásig sem jutottunk el. Többször vittük a vége táblát. Általában komolyan megdolgoztunk azért, hogy a verseny után elemezhessük kudarcainkat. Azt hiszem, minden létező hibalehetőséget elpróbáltunk, mind technikai, mind taktikai szempontból. Ildikó diplomás testnevelőként nehezen fogadta el módszertani hiányosságaimat. Mivel kezdetben kizárólag versenyekre jártunk, beletörődött, hogy nehezen értelmezhető utasításokat kell végrehajtania anélkül, hogy valaki elmagyarázta volna mit, miért és hogyan kellene megvalósítania. Érthető, hogy ilyen körülmények között nem volt képes ráérezni a versenyvitorlázás komplexitására.
Tavaly év elején valahogy nyertünk egy futamot Agárdon, ettől annyira belelkesedtünk, hogy vásároltunk egy új vitorla garnitúrát. Semmivel nem lettünk jobbak, se gyorsabbak, ezért elhatároztuk, hogy 2018-ban megragadunk minden versenyen kívüli felkészülési lehetőséget, remélve, hogy a vízen töltött órák valóban kihatnak az eredményességre. Tavasszal elmentünk a Májó klinikára Horvátországba, ahol a mester valóban olyan megoldásokat gyakoroltatott, amikre magunktól soha nem jöttünk volna rá. Ettől kezdve egyre biztosabban kezeltük a spit és a fordulóink is gördülékenyebbé, hatékonyabbá váltak.
Itthon nem találtunk edzési lehetőséget, ezért belevágtunk a nagy projektbe: a három nagy túraverseny teljesítésébe. Durván 60 órát vitorláztunk verseny körülmények között oly módon, hogy a manőverek végrehajtására, előzetes megbeszélésére és értékelésére elegendő idő állt rendelkezésünkre. A Svert kupán már komoly kalózos ellenféllel kellett megküzdenünk, s már ott éreztük, hogy az idei Bajnokságon nem fogunk szégyent vallani.
A verseny előtt – először mióta használjuk - lepolíroztuk a svertet, a hajó alját, igyekeztünk minden olyan halogatott szerelni valót befejezni, ami lelki hínárként ránk tekeredhetett volna.
Rajtjaink rendre jól sikerültek, a gyengébbekből is sikerült gyorsan kitisztázni magunkat. Azt a taktikát követtük, hogy nem távolodunk el a pálya tengelyétől, kerüljük a széleket és megpróbálunk minden észlelhető szélfordulóra reagálni. A hajóban kevesebb volt a terméketlen vita, a felesleges duzzogás. Gyakorlatilag minden futamban a mezőny első felében végeztünk. Többször sikerült az élmezőnyben is vitorláznunk, de itt még megmutatkozott a rutintalanságunk. A négy lelőtt futamban is jó helyen voltunk, így azt hiszem megérdemelten szereztük meg a szenior bajnoki címet.
Maga a rendezvény hibátlanra sikeredett, a körülmények, a jó társaság még a parti halasztásokat is kellemes társasági eseménnyé varázsolták.
A Kalóz mezőny - méltón híréhez – fantasztikusan vitorlázik. Bár nem volt óvás, a zsűri sem fütyült meg senkit, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna kellő agresszivitás vagy kemény helyezkedés a rajtoknál, vagy a bóják körül.
Sokat tanultunk, szembesültünk még meglévő gyengeségeinkkel, így már most tudjuk, mit fogunk gyakorolni a jövő szezonban.
Addig is mindenkinek hosszan vitorlázható őszt és rövid telet kívánunk!
HUN 300
