Az elmúlt hét minden áldott napját azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk a programot életben tartani. A kemény éjszakai hidegeknek köszönhetően beállt a jég majdnem a teljes vízfelületen, sőt a zárt kikötőkben hízásnak is indult. Már a hét elején leállíthattuk volna a készülődést, de a meteorológia igen erős melegedést jósolt, ezért kivártunk. A meleg meg is érkezett, de a jég még pénteken is tartotta magát, így szomorúan arra kényszerültünk, hogy bejelentsük a halasztást. A szombati lellei Gasztrofarsang jó kis társasági eseménynek ígérkezett, így befészkeltük magunkat a BL-be, majd kisétáltunk a kikötőbe badacsonyi giccses naplementét nézni. Maga a Gasztrofarsang kivételesen nem a BLYC rendezvénye, hanem a környék éttermeinek és borászatainak látványos bemutatkozása, a téli élő Balaton egyik meghatározó rendezvénysorozatának lellei állomása. Teltházas rendezvény, finom ételekkel, jó borokkal, élőzenével. Nagyszerű kisérő programja lehetett volna a Nagy Téli Túrának.

• Azért mi holnap megpróbáljuk? Kérdezi Tóth Balázs, aki pontosan tudja, hogy halasztottunk, hogy a kikötőben és azon kívül még vagy 100 méteren áll még a jég, a bevezető bójasor hiányzik, tehát semmi értelme.

• Csak úgy magunkban? Mutatok némi ellenállást, miközben tudom, hogy véletlenül minden hajózási kellék ott lapul az autóban.

• Hát lenne még három hajó a kikötőből...

Így kezdődött. Aztán felhívtam Andorka Rudit Füreden, aki azonnal igent mondott, így vele már öt hajóval, szemmel kivehető csoportot alkottunk. Balázs kiadott egy sajtóközleményt, - mert mindenkinek tudnia kell, hogy a „Balaton télen is menő!” - így szombat reggel jelentős médiaérdeklődés mellett kihajóztunk. A meleg olyannyira fellazította a jeget, hogy könnyedén vágtunk át a torlaszon és a 2-3-as Déli szélben átvitorláztunk Badacsonyba. Útközben a már hagyományos szárazruha teszt-bemutató keretében Bagyó Sanyi és Balázs vízbe vetették magukat, ezúttal is azt állítva, hogy az arcuk kivételével nem érezték a víz hidegét.

Még sütött a nap, amikor elfoglaltuk a badacsonyi közmólót. Nem jött senki, hogy elzavarjon minket, mert ilyenkor a hajójáratok sem mutatkoznak. A Lelléről jól ismert elektromos kisbusz, a „tekergő” szállította fel a csapatot a Laposa pincészet panorámás teraszára. A legjobbkor. A meleg déli áramlás ekkor ütközött egy északi front hűvös légtömegeivel – fantasztikus látványt varázsolva a tó fölé. A pincészet borait a kostoló tál különös finomságai tették ellenállhatatlanná, így a  Hotel Bon Vino vacsorája előtt kénytelenek voltunk egy intenzív wellneszezéssel felkorbácsolni a lankadó éhségérzetet.

Hétfőn ragyogó napsütés és süvítő északnyugati szél fodrozta a vizet, amikor ellöktük a partot. Nálunk a 2-es reff, a csökkentett génua  is kantnira döntötte a 10 tonnás hajótestet. A többiek is a biztonságos csak fock, vagy más kurtított konfigurációt alkalmazva hajóztak be a Szigligeti öbölbe. Fütyült az rendesen, ahogy megszoktuk ennél a széliránynál, talán csak a jeges víz tömörsége mutatott megtévesztő hullámképet. Elhajóztunk a vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna előtt, majd Fonyód, és Boglár érintésével visszaértünk Lellére. Az erős szél behordta a jeget a kikötőbe – mint ahogy a többi déli parti kikötőkbe is – és ezzel értésünkre adta, hogy a tél nem tréfál, ha egy kicsit több a jég, könnyen kerülhettünk volna nehéz helyzetbe. Bebizonyosodott, hogy a nagy túra elhalasztása helyes döntés volt.

De! A tapasztalatok hasznosításával márciusban újra kezdjük!