Hamar rájövök, hogy egy vízibicikli-kölcsönzőnél adják bérbe. Büszkén mutogatják portékájukat. Megjegyzem, lehet is. Műszakilag kivívja csodálatomat. A legújabb innováció megtestesítője. Tépőzárral csuklóra rögzíthető vezérlőegység – ami megmutat mindenféle hasznos adatot – és tartalmaz valami csipeszhez hasonló, marokkal szorítható sebességszabályzót is. És sehol egy drót, Wireless kapcsolatot tart a deszkában elhelyezkedő hajtóművel. Persze, a használó bokájára is kerül egy „bilincs”. Méghozzá a biztonság kedvéért, hogyha netán lepottyan, ne száguldjon el járműve, hanem azonnal álljon meg.

Némi alapadatokhoz is hozzájutok. Egy 5 kW (úgy hat lóerő körüli) elektromos motor működteti a propellert, ami teljesen zárt csőben forog, így nincs „felszeletelés veszély”. Többféle módon használható. Például a gyakorlott snowboardosok kapásból tudtak vele szlalomozni, természetesen állva. Persze ülve, vagy hasalva is jó buli, a lényeg, hogy a súlypontot el kell találni – hogy siklásba jöjjön – és az ide-oda billentéssel kormányozni tudjunk. Mindehhez az élvezethez pillanatnyilag potom kilencezer forintért (hoppá) hozzá is juthatunk egynegyed órára. Ez persze még tartalmaz hárompercnyi, kötelezően végighallgatandó oktatást is – hű, de okos –. Ez így első hallásra drágának tűnik, viszont ha az ilyen helyeken szokásos árszínvonalból (miszerint egy vízibicikli négyezer arany óránként, félórára pedig háromezer) nem is olyan kirívó. Akit esetleg pontosabban érdekel az ügy, nézzen utána az oldalukon https://jetboard-hungary.com/.

Megkísérlem behatárolni, hogy vajon miféle kategóriába sorolható ez a cucc. Kisgéphajónak nem elégséges a teljesítménye. Lehet vízi sporteszköz? Esetleg fürdőeszköz (mint egy gumimatrac)? Még a gazdái se tudják. Lényeg, hogy semmiféle képesítést nem igényel a használata, bárki vezetheti, pillanatnyilag bárhol. Tehát a bérlők jó érzésére és józan eszére van bízva. Szeretném hinni, hogy nem lesz „fürdőző riogatás”, uram bocsáss baleset. Majd szép lassan lépésben kicsurognak a mélyvizet jelző bójákon túl, és ott kezdenek repeszteni, csapatni.

Maradjunk is ennyiben, meglátjuk, mi kerekedik ki belőle. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek lesznek a Balaton közellenségei. Meg a Narke Electrojetek sem.

Sétáljunk tovább Zamárdi kis kikötőjéhez. Végre itt is kinyitottak a vendéglátók. Méghozzá nem is akárhogyan. Egyik kedvenc helyünkön például sok millió forintos felújítást végeztek. Szinte teljesen újjá varázsolták a krimót. Az egy dolog, hogy az illemhelyeket „ránc felvarrták”, de egy valódi hűtőszobát is építettek, ahol a különböző zöldségeket – gyümölcsöket tudják tartani, valamint a konyhát ellátták a legkorszerűbb berendezésekkel, továbbá egy nagy teljesítményű szagelszívó berendezéssel. Hogy miért is foglalkozom én ezzel a témával? Ha emlékeztek, az elmúlt évben sokat szapultam a strandok környékén általam tapasztalt körülményeket, meg az ételek minőségét. Úgy látszik, elérkezett az ideje annak, hogy javulás kezdődjön. Legalábbis reménykedhetek benne. És mi okból taglalom éppen Zamárdit? Semmi másért, minthogy itt lesz az a bizonyos Svert Kupa http://svertkupa.hu/home verseny, amit rendkívül fontosnak tartok. Olyan szempontból is, hogy az a temérdek hajós, érdeklődő és egyéb idesereglő népség hol ehet–ihat kedvére, jó étvággyal (biztonságban), megelégedésére, az étel vagy egyéb mérgezések veszélye nélkül. Akkor javasoljam !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! címre? Hát még nem! Majd ha legalább áprilistól szeptember végéig várják a vendégeket, és nem csak a főszezon alatt. Megjegyzem, erre már számtalanszor kapacitáltam a tulajdonos barátomat, aki temérdek „valós akadályt” sorolt fel. Én meg ötletekkel – úgymint csökkentett kapacitás… stb. – bombáztam. Persze, a „remény hal meg utoljára”, talán jövőre, ha az Önkormányzatból is sikerül valami támogatást kivasalni, tehát előbb–utóbb a szezon megnyújtására is nyílik majd lehetőség.

Száz szónak is egy a vége, a november elejét idéző május után csak belecseppentünk a főszezonba. Valódi túraidő kínálkozik, tombol a nyár. Ragyogva tűz a nap, a rezzenéstelen kék égen elvétve is alig kószál pár bárányfelhő. A kertek fáin sárga és piros gyümölcsök kínálják magukat, az ezerféle színben pompázó virágágyak felett tarka lepkék libegnek, néha leszállnak, szívogatnak, majd tovább billennek. Kellemesen meleg a júniusi reggel, és aki a vízre indul, a természet ezer csodájával találkozhat. Tipikus, hogy Budapestről, vonatra szállván érjük el „anyakikötőnket”, vagy éppen azt a hajóállomást, ahol csatlakozni kívánunk egy már folyó vitorlástúrához. Ez a művelet viszont kezd igen csak bonyolulttá, sőt „cihássá” válni. Miért is? Kezdem azzal, hogy a MÁV-START oldala, ahol jegyet tudnánk venni, egyre többször működésképtelen. Legutóbb nekem a bankkártyás fizetésre mutatott fityiszt, egy bocsánatkérő szöveg kíséretében. Akkor mit tegyek? Gyömöszöljem a bankjegyeket a DVD olvasóba? Nem hinném, hogy eredménnyel járna. Irány a pályaudvar. Másnap (szombat) reggel szeretnék útra kelni minél előbb. Úgy félóránként mennek is gyorsvonatok mondjuk a déli partra. Köztük jó pár expressz járat, még IC kocsival is. Helyjegy viszont már nincsen. Mármint az Intercity kocsiba, számozott ülésre szólóan. A szerelvény többi részére ugyan adnak még, viszont az „tetszőleges helyre” érvényes, azaz, ha lelek üres ülést, akkor oda letehetem a boldogabbik testrészemet. Viszont ha nem, akkor kitörölhetem vele a se… Ismerőseim is – sok utastársukkal egyetemben – álltak siófokig. Zsúfoltan, mint a szardíniák a konzervdobozban. Így jártak. Na, nekem ez nem hiányzik, tehát kiegyezem egy jóval későbbi járattal. Figyeljetek tehát, hogy legalább két nappal előre intézkedjetek, ha biztosan fel akartok jutni valamelyik hétvégi vonatra.

Sebaj! Fő, hogy nyaralunk. És indulhat a túra!

2019. június 14.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!