• VIII. Mária kupa

• 32 nevezett hajó, 

• 5 kikötő, 

• 4 YSI.,  

• 9 YS II. ,

• 19 YSIII. induló, 

• 10 órás rajt, 

• 9 csomós szél, 

• 14 kupa, 

• 18 érem.

Nagyon örültünk, hogy a közelben megrendezett Bahart Regatta mellett is rekord számú sporttárs érkezett a versenyre. Péntek este kitehettük volna a „MEGTELT” táblát a kikötőre, hiszen a Keszthely, Gyenesdiás, Fonyód, Fenyves kikötőiből érkező hajók és természetesen a Balatonmáriafürdői „lokálpatrióták” teljesen megtöltötték a kikötői helyeket.  Több éves munkája fekszik ebben az egyesületnek, hogy ezt a létszámot megmozgatta és lehetőséget biztosított a „vásznak összemérésére”. Keszthelyi segítséget kaptunk a rendezésben, ezúton is köszönet érte Kaiser Miklósnak és feleségének valamint Tompos Kálmánnak, aki maga is elindult a versenyen!

A versenyre való felkészülés már előző nap elkezdődött. Péntek este két hatalmas bográcsból válogathattuk magunknak a finomabbnál finomabb csülköt és szürke marhapörköltet, melyet klubtársunk Varga György készített. Éjszakába nyúlt a beszélgetés, de éjfélre mindenki nyugovóra tért, hiszen másnap reggel  9 órakor kormányosi értekezletet tartottunk. A széljelentések nem sok jót ígértek, de megszoktuk már, hogy a Balaton kiszámíthatatlan és most ez a vitorlázás szerelmeseinek kedvezett. Élénk DK szél fújt, egyenes pálya lett kijelölve, Mária és Fenyves között. A rajtvonal mögött cirkáló hajók látványával nem tudtam betelni.  A rajtot 7-8 hajó kapta el jó ütemben, a többség a rajtvonal közepén rajtolt, én inkább a déli part felől a szél felőli oldalt választottam. A Gardazurra nem tolakodott, de így is néhány száz méteren belül az élre tört Simó Béci klubtársunk vezetésével, őket követte a Pajzán, aki Fenyvesig tartotta a második pozícióját, Kiss Zsolt barátunk kormányzása mellett. A második szakaszon nem bírták tartani a Defendert, így a harmadik helyen fejezték be a versenyt. Míg a YSI. hajók rövid időn belül elhúztak a mezőnytől a YSII. csoport már jobban szétszóródott. Előttünk jó 100 méterre a Nimfa,  Joó Tamás kormányzásával. Mi a YSIII. hajónkkal nagy csatát vívtunk Liszkai Péter klubtársunk Rosanne-jával és Dénes Csongor Virtus2 Dolphin 28-asával akik YSII.-ben indultak. A kezdeti 9 csomós szél csillapodni látszott 7 csomósra és ebben a gyengülő szélben nem tudtuk tartani a lépést velük, így a rajtnál megszerzett 50-60 méteres előny, elolvadt. A bólyához közelítve Pápes Pista Avar-jával és Bíró Károly Shark24-esével loholt a nyakunkon. A fordulásnál meghalzoltunk, de mivel nem sikerült gyorsan áthúzni a fockot, kicsit feltekeredett a forstágra, végül sikerült egy összehangolt kormánymozdulattal és schott rántással a helyére rakni. 

Félszeles visszaút ígérkezett, így az volt a tervem, hogy felmegyek a déli partra és onnan kicsit megejtve a bliszteremet felhúzva érkezek majd be a célba. Sajnos nem vittem végig ezt a taktikát a szél nagyon pöffös volt, így úgy gondoltam, hogy mivel csak ketten vagyunk,  nem húzok blisztert, így felhagytam azzal, hogy felmegyek a délire, inkább mentem egyenesen a célvonal felé. Végigfutott az agyamon, hogy már-már unalmas sima félszeles utunk lesz visszafelé, de az élet mást hozott. A szél kicsit gyengült, a Bíró Karesz vezette Amígó egy rollgénuát nyitott és vágtatott felettünk 100 méterre, szemmel láthatóan gyorsabb volt, mint mi a genuával.  Pápes Pista is szorított hátulról és ha csak fele olyan jól tudnék vitorlázni mint ő, akkor biztosan nem kényszerített volna rá az élet, hogy vitorlafelülettel pótoljam a nála jóval szerényebb vitorlázó tudásomat. Ha versenyben akartam maradni, akkor blisztert kellett húznom, amit alapvetően kisebb szelekhez vettem, de hát verseny van, kockáztatni kell. Nem sikerült jól a schottok előkészítése és felhúzásnál rátekeredett a korlátra a vitorla, így félúton megakadt. Lehúztuk, mindeközben akkora pöffök voltak, hogy néha két kézzel kapaszkodtam az árbócba, hogy ne csússzak be a vízbe. Kitisztáztam a vitorlát, aztán ismét nekifutottunk a felhúzásnak, megint probléma volt, most már nem húztam vissza, csak kiszedtem a kötélsekliből a schottot, míg másik kézzel fogtam a blisztert. Itt jól jött volna még egy kéz. Teljes káosz urolkodott elöl a köteleknél, így annyit tudtam megtenni, hogy – gondoltam én – a szél alatti schottot bekötöttem aztán felhúztuk a vitorlát. Hát sajnos nem jó schottot kötöttem be,  így a hatalmas bliszterünk lobogott, maga után húzva a vizen a schottot. Felélesedtünk, elkaptam a vitorlát majd a schottot és behúztam a helyére. Stabilizáltuk a vitorlákat és a hajót, majd betekertük a genuát. Hátramentem a cockpitbe és leültem, minden erőmet kivette ez a művelet, remegett kezem lábam. Hát nem könnyú kézzel megtartani egy 70+ nm-es bliszert 9-11 csomós szélben. Körbenéztem mi a pozíciónk: az Amígó már a célvonalon húzott át, Pistáék is előttünk 30 méterrel, de van még 150-200 méter, és a bliszterrel sokkal gyorsabbak vagyunk. Meg is fogtuk őket, mire Pista,: „Gratulálok, látom végül csak sikerült felhúzni.” . Hát igen ez a bliszter húzás nem volt túl sikeres, de sebaj, gyakoroltuk. YSIII-ban az Amigó mögött másodikként futottunk be. Ez a YS számmal korrigált idővel a 4ik helyet jelentette számunkra. Sorra jöttek be a hajók és dél körül az utolsó hajó is célba ért. 

Remek versenynap volt, a Promenád étterem biztosította számunkra a helyet az ebédhez, valamint a 15 órai eredményhirdetéshez. Abszolút és YS I, II, III, -ban hirdettünk eredményt. A YSIII-at csoportokra osztottuk így mindenki hazavihetett egy kupát vagy egy érmet.  És ahogy már lenni szokott, a vizen éles csatát folytattunk Kovács Zoli barátommal - aki a Virtus2 fedélzetén teljesített szolgálatot - , este pedig együtt zenéltünk. Ő a billentyűket gyúrta, én pedig a jó öreg Stratocaster-emen pengettem hajnali 1-ig. Hogy is mondják ezt egy szóval? 

Ja, megvan:  B A L A T O N !

Eredmények:

Abszolút és YS I.:

1., Gardazzura, 

2., Defender, 

3., Pajzán

                    YSII. :

1., Ficánka, 

2., Intravino, 

3., Joy

                    YIII. :

1., Vagabundus, 

2.,Amigó, 

3.,Delfin  

Fazekas János 

ViNo-Bá 2.0 kapitánya