Felkészülésünk

Csapatunk egy része a bajnokság előtt, szerdán reggel, megérkezett hajónk anyakikötőjébe, hogy felkészítse MERU-t. Nagy volt a forgalom a daru alatt, már egy másik NAU330 ott állt, szintén mosásra várva. Aznap a szél rettenetesen fújt, még az Alsóörs Marinában is alíg tudtunk talpon maradni. A dühöngő tavon kívül is volt látnivaló, mert amíg a mi hajónkat mosták, Farky és csapata is megérkezett a kikötőbe. Szerencsénkre így megnézhettük, hogy a profik miként készítik fel a hajót. Nem csak sima mosás volt, ott egy mérlegelés tette izgalmassá a felkészítést.

Az erős 26-27 csomós szélnek köszönhetően lemondhattunk a tervezett edzésről, de legalább kipróbáltuk az új Quantum nagyvitorlánkat. Szigorúan csak reffelve. Sajnos Balatonföldvárra menet ért utol a hír minket, hogy egy oszlopos csapattagunknak nem fogadta el az MVSz a sportorvosi igazolását. Ez sajnos azt is jelentette, hogy MERU nem lett időben benevezve, az adminisztráció véglegesítése másnapra maradt.

Csütörtök

Reggeli közben a kávé mellé megérkezett a végleges döntés is, miszerint az MVSz nem fogadta el a benyújtott sportorvosit. Alapcsapatunk egy erős tagját, Lakatos Zsoltot, erre a versenyre elveszítettük. Ez sokkolt minket, hisz a tervezett 8 fő helyett csak heten tudtunk nekivágni az év legfontosabb versenyének. A morál a pincébe csúszott, de innen szép nyerni.

A megnyitó ünnepségre megjelent a legnépesebb nagyhajós osztály 16 egysége. Szép mezőny. Megtisztelő és egyben ijesztő is volt számunkra a sok nagynevű vitorlázót magunk körül látni. Az amúgy is erős csapatokat tovább erősítették az egységek profi vitorlázókkal. Még nem ismertünk mindenkit, nem tudjuk, hogy ki kicsoda, de azért útközben kiderült számunkra, hogy nagyon sok hajóra jutott egy vagy több profi. Ez a tény nem vette el kedvünket, sőt inkább felspannolt minket. Megtiszteltetés ezen a bajnokságon együtt vitorlázni európa- és világbajnokokkal illetve többszörös magyar bajnokokkal. Benne vagyunk az ilyen játékban.

Szerdán nagyon kifújta magát a szél, így a reggel olaj vízzel fogadott. Persze ezt írta az előrejelzés, de azért bíztunk benne, hogy valami vitorlázásra alkalmas szél mégis fújdogálni fog. Béci jó ütemben vízre terelte a mezőnyt, hiszen, ha jön a keleti, akkor ott kell lenni. Jött is. Amikor meghallottuk az első futam 10 percesét, a menetrendszerinti lámpaláz is megérkezett. A rajtvonalon vitorláztunk fel s alá, elkezdünk helyezkedni, néztük a vízet. Melyik lesz a jobb oldal? Az utolsó másfél percben, eszembe jutottak Bigi szavai. „Egy közepes rajttal, de tiszta szélben, mindig be lehet érni valahol 5. és 7. hely között, ha közben nem hibáztok.” Valahogy így sikerült, de a végeredményt nem tudhattuk meg, mert a szél leállt, Béci a futamot lefújta. Jó döntés volt. Edzésnek, bemelegítésnek tekintettük, amiben volt egy rajtgyakorlat is. Igazán jól éreztük magunkat. Jöhet a bajnokság!

A partra érve a Spartacus vitorlástelepén nemcsak jó beszélgetések, de a Kicsim és a Predator csapat jóvoltából sör és pogácsa is várt minket. Jó levezetés volt.

Péntek

Megjött a szél. Az 5-6 csomós keleti szélben végre bevethettük új reacherünket. Még nem tökéletes minden beállítás, de a korábbi menetekből tudjuk, hogy sokkal élesebbek vagyunk, mint a régivel. Gyorsnak és élesnek gondoljuk magunkat az edzéseken, de tényleg így van éles körülmények között?  Most majd meglátjuk. A rajtunk közepesen sikerült, de nem voltunk elégedetlenek. A krajcbójánál

előkelő helyen vitorláztunk, aminek nagyon örültünk. A mi Jenőnk ilyenkor már készül az érmek átvételére, de nem győzzük emlékeztetni, hogy pontokat csak a befutást követően kapunk. A krajc terelőbójánál a csapat felrántja a spít hibátlanul, jön a hátszél. A halzok jól sikerülnek, simán megoldjuk a szakaszt. Készülünk a következő feladatra -- levétel, ami most: reacher ki, spi le, krajcra fel. Ez a manőver tavaly ilyenkor még nagy kihívásnak számított. De most remekül működött a csapat. Még egy kör, majd a célvonal előtti pár méteren még az After Eight-el csatáztunk. Végül sikerül megtartani a pozíciónkat, talán egy fél hajóhosszal. Ekkor nézzünk körbe. Atyaúristen, még rengeteg hajó van mögöttünk. Negyedik hely. Ez egy nem várt eredmény volt számunkra, ezért ebben a pillanatban még azt mondtam magamnak: „Attila reális lehet egy hatodik helyezés a bajnokságon”. Mint később kiderült ez volt a legjobb futamunk.

Felvillanyozva az első futam eredményétől nekivágtunk az újabb megmérettetésnek. A rajttaktikánk inkább az óvatosságra épült, mint a vakmerőségre. Egy rossz emlék még él bennem 2018-ból, amikor ledarálták a hátsó korlátunkat. Bosszantó az ilyen, részben azért is mert nem könnyű manapság jó szakembert találni, aki hajlandó kisebb javításokat elvállalni. De térjünk vissza a versenyhez! A rajtunk jól sikerült megint az élbolyban vitorláztunk. A Kicsim ment előttünk és azt tapasztaltuk, hogy az eddig megszokottakhoz képest hasonlóan élesen tudunk menni és, örömünkre, már nem is sokkal lassabban. Sajnos mégis messze vagyunk tőlük. A Matrix fordul, de valami nem sikerült nekik, hibáztak, ez nem szokásuk, gondoltuk. De mintha szélben állnának. Furcsa, ilyen hibát biztosan nem vétenek, gondoltam magamban. Ahogy közeledünk egyre furcsább az egész. Zsófi elkezd ordítani: „kevés a víz”. Abban a pillanatban leesett, hogy ők felültek egy homokpadra. Gyors forduló és közben reménykedtünk, hogy velünk nem történik meg. Sikerült. A mentés után beugrott azonnal, hogy az idei Kékszalagon a 44-ik küzdelmes órában Balatonbogláron mi is felültünk, így a tókerülőn csak betűket gyüjtöttünk azaz DNF lett az eredmény. Most nagyon nem esett volna jól a parkolás. Még egy kör, befutunk. Összeségében jó menetnek éreztük, hetedik helyen csúsztunk be. Itt vitatjuk meg a csapattal, hogy érzésre remekül megyünk, viszont ez csak egy hetedik helyre elég. Nagyon szoros a mezőny, egy-egy kisebb hiba és máris kihasználják a versenytársak.

A nap végén, három futamot követően a 6. helyen álltunk így nagyon elégedetten ettük a zsíroskenyeret és ittuk a rozéfröccsöket, amit stílszerűen, a Don Rosé és a Tintahal csapata ajánlott fel. Tintahal karikák gondolom majd jövőre. ☺ 

Szombat

Az erősebb 8-13 csomós szélben sajnos már nem tudtuk használni a szép új reacherünket. A régi fokkal nem tudtunk versenyképesen, élesen krajcolni így túl jó eredményekre nem számíthattunk. Ez már a 4. futamban érezhető volt. Az első krajcszakasz közepe tájékán sajnos nem adta meg a Tintahal az útjogot. Miután mi nem kívántuk összetörni a hajónkat, az ütközés elkerülést választottuk, amit egy spontán fordulóval kellet megoldani.  A csapat nem volt felkészülve így 4 emberünket a korláton megáztattuk a Balaton habjaiban. Előkerült a piros zászlónk, hangosan jeleztük óvási szándékunkat. A ritmusunkat természetesen megzavarta az eset. A lúvbóját követően, időben és gyorsan felhúztuk a spít. A lébójánál azonban nem sikerült levenni ahogyan elvárható lenne egy ilyen erős mezőnyben. Ennek a félresikerült manővernek köszönhetően, ami spí halászattal is járt, visszaestünk a 15. helyre. Az utolsó futam előtt a rendező arról tájékoztatott, hogy a motorosokból jégkrémet osztottak. A Gyöngy csapat lepte meg a teljes mezőnyt az életmentő édességgel, ami némi energiát is adott az utolsó futamra. Érzésre szombaton is remekül vitorláztunk a mezőnyben, de a valóságban nem voltunk jobbak egy 10. helynél. 

Négy futamot követően fáradtan, lehangoltan tértünk vissza a kikötőbe, ahol még ráadásul egy óvástárgyalás is várt ránk. Épp az óváskérelmet kezdtem kitölteni, amikor megérkezett a Tintahal kapitánya. Udvariasan, úri módon elnézést kért és elmondta, hogy benézte a szituációt. Bécivel egyeztetve elálltunk az óvástól, mivel bizonyíthatóan megcsinálták a 360 fokos büntetőt. Fájdalomdíjként meghívtak egy jó hideg korsó sörre. Elégedetten gondolok arra, hogy a vitorlázás a kémény csaták, esetleges hibák, kellemetlen szituációk ellenére, mégis egy úri sport tud lenni. A harmadik nap végére sajnos lecsúsztunk a kilencedik helyre, aminek egyáltalán nem örültünk. Az esti rendezvényre már felfrissülve érkeztünk, a szép kék “kimenő” csapatpólónkban, hogy részt vegyünk a grillvacsorán. A balatoni vitorlásversenyeken nem jellemző az ilyen minőségű étel, ez viszont most pazar volt. A Spari klubház hangulatos környezetében, sok jó beszélgetéssel töltöttük az esténket. Az egylet támogatójának jóvoltából még egy fellépő művész is szórakoztatta a csapatot. Azt hiszem, ezeknek a társasági programoknak ilyennek kell lennie. 

Vasárnap

Reggel frissen keltünk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból és a hajóból. Három rövidebb futamra számíthattunk, így reménykedtünk, hogy a 15. helyezésünket kiejthetjük. Bíztunk benne, hogy ezzel megvédjük vagy akár javíthatunk a helyezésünkön. Ki tudja előre, ki, mit hibázhat még. Szerencsére újra tudtuk használni a reachert így jobb eredményre számíthattunk. Jobbak is lettek, de akikkel csatában voltunk, szintén javítottak. A Pingi többet tudott javítani, mint mi, így az előző napi pontegyenlőségből elénk került. 

A tavalyi évhez képest sokat tudtunk javítani, de mégis jobb eredményre számítottunk. A díjátadót vártuk, amikor érzékeltük, hogy a dobogós helyekért még folyik a csata. Tudtam, hogy a helyezések nem csak a vízen dőlhetnek el, akár a parton is. Most éltem meg először, mint nem érintett, egy ilyen szituációt. Nem irigyeltem egyetlen érintettet sem. Én csak abban reménykedtem, hogy bármilyen döntést hoz a zsűri, megmarad a sportolókban az egymással szembeni tisztelet. Miután megszületett a végeredmény és vártuk a díjkiosztott mellém állt Farky és a következőt mondta: „Ha jól látom, a tiszta amatőr csaptok közül Ti is dobogósok vagytok.” Ezek a szavak jól estek a lelkemnek és csapatomnak is. 

Kemény, erős, élvezetes flottabajnokságon vettünk részt, élveztük minden pillanatát. Büszkék vagyunk, hogy a NAU330 „legnépesebbosztály” tagjai vagyunk. Megtiszteltetés ennyi tapasztalt és kiváló vitorlázóval megmérettetni magunkat. Örömmel tölt el, hogy egyre több fiatal arcot látok a hajóosztályunkban. Ez csak azt jelentheti, hogy az utánpótlással is foglalkoznak a kapitányok és csapatok. A Viking csapata különdíjban is részesült, mert a legtöbb fiatalt ők nevezték. Le a kalappal!

A MERU csapat tagjai gratulálnak a dobogós egységeknek (Kicsim, Cosinus, Matrix) , valamint az összes egységnek, akik végigküzdötték ezt a négy napot. Megköszönöm minden egységnek, hogy hozzájárult az első önálló NAU330 Flottabajnokság megrendezéséhez. És persze, nem utolsó sorban, megköszönöm saját csapatomnak a támogatását és jó hangulatot. Jó Veletek vitorlázni!

Györgyei Attila

MERU

HUN-1107 

MERU Csapat - kormányos: Györgyei Attila, bow: Peres Ádám, mast: Slenker Gergely, pit: Bizony Cintya, fock trim 1: Sebeszta Zsófia, fock trim 2: Kulcsár Victor, main trim: Andrejka Jenő