A kellemes 1-2 Bft DNY szélben cirkálhattam volna végig, de a korai sötétedés és az utolsó komp indulása szoros menetrendet követelt.
Az alacsony fordulaton is nyomatékos motor csendesen dorombolt, az állófűtés élvezhető hőmérsékletet tartott a pilot house tágas terében, valójában nem volt sok tennivalóm. A szokásos útvonalat sem kellett erőltetnem, mert szezonban a Cső után motorral mindig É-ra tartok, kijátszva a földvári rendőrök éberségét. Kéjes érzés volt bemotorozni a kikötőbe, a Csigaház előtt fordulni, kimenni és tovább a Déli partot látástávolságban tartva. Néhány mérgelődő horgászon kívül senkit nem érdekelt a mozgásom. Lehet, hogy most kéne ide-oda menni Kalózzal a két part között. Még viharjelzés sincs, így a hatóság mozgástere a büntethetőségemet tekintve eléggé leszűkült. Nem is értem miért kell nyáron zaklatni a jollésokat, amikor télen azt csinálnak amit akarnak? Remélem nem adtam ötletet a rendelet átfogalmazására, miszerint: ha nem működik a viharjelző rendszer tilos a csónakok és vízi sporteszközök közlekedése.
Még alkonyat előtt elfoglalhattam téli kikötőhelyemet a BLYC-ben, ahol már folytak az előkészületek a szombati eseménydömpingre: a 4. Mikulás Regattán kívül már harmadszor rendezik a Lellei Gasztro Piknik-et, és ötödszörre a kétnapos Karácsonyi vásárt.
A kompon hazafelé önelégült mosollyal nézem a tavat, ahol nemrég még egyedüliként hajóztam, amikor a fagyos sötétségben két hajót is látok teljes vitorlázattal cirkálni Lelle felé. Mennek a versenyre, mint nyáron, hogy reggel korán ott lehessenek a rajtnál. Fogalmam nincs, hogy ezek a hajók honnan kerülnek elő, amikor a kikötőkben már mindenkit kidaruztak. Mindenesetre visszaülök a jó meleg autóba, és elgondolkodom, mi a fene motiválhat embereket ilyen aszketikus cselekedetekre.
Másnap reggel már az első komppal megyek vissza Lellére, mert kiváncsi vagyok hány őrült hajós verődik össze egy ilyen lehetetlen időben, hogy versenyezhessen. Ráadásul az eddig Lellén telelő Elan charter flotta idén nem áll rendelkezésre, így csak az tud rajthoz állni aki hajót is visz. Azt gondoltam, hogy a kikötőlakók közül 6-8 hajóst Tóth Balázs a rendezvény motorja szelíden rábeszél, aztán még ott van az a kettő akit este láttam, így 10-12 hajó csak összejön. Mire a 10 órás eligazítás kezdetét vette már 21 hajó adta le a nevezését, majd nagy örömmel jelentették be, hogy 22 hajó fog elrajtolni. Időközben ugyanis Balázs szelíden rábeszélt, hogy legyek kedves elindulni a kikötő dolgozóinak válogatott csapatával, a Nagy Gézáné nevű élemedett korú és felszereltségű hajóval.
Nem mertem nemet mondani, több okból: először is Balázs elmondta, hogy ezen a hajón szerettette meg magát élete párjával Krisztinával, másodszor ettől a hajótól egyszer már megvált, de visszavásárolta a benne rejlő emlékek okán, ezek után azt meg nem is mertem megkérdezni: ki volt Nagy Gézáné? Egyébként is nagy tisztesség egy olyan mezőnyben versenyezni, ahol olyan nevek fagyoskodnak, mint Király Zsolt, Soponyai Géza, Czégai Péter... És micsoda hajók: 32-es Melges, 370 Nautic RAN, 2db 11 MOD, és több 36-45 lábas csilivili. Az eligazításon Karsai Gábor versenyrendező a kilátástalan sűrű köd ellenére 11 órára rajtot hirdetett. Megnyugtatta az aggodalmaskodókat, hogy a vezető hajókat motoros fogja elvezetni a felső bójáig, a többiek meg kövessék az előttük haladókat. Szerencsére a köd feloszlott és tisztán láthatóvá vált, hogy a tavon semmi szél nincs. A rendezés uralta a káoszt. Néhány sikertelen rajt-kisérlet után, a lehülőben levő tóból felszálló enyhe áramlatban két futamot is sikerült lebonyolítani, így a parti programok közül nem kellett törölni a verseny díjkiosztóját. Mi magunk a YS számítás kiismerhetetlensége folytán a 8. helyet szereztük meg, több nagy nevet is magunk mögé utasítva, ami persze a vízen nem látszott.
Azt mondják, hogy a legjobb szakács az éhség. Nos amikor a partra értünk, a Balatoni Kör Gasztro-Piknik sátra olyan volt, mint a mennyország. Szívesen végigettem volna a 12 étterem kínálatát, de egy kaviáros tokhalleves - ehető tányérból – után a BL csodaburgere már zárta a gyomrost, de erős akarattal még letuszkoltam egy rumos-szilvás császármorzsát.
A 9 borászat kóstolói sem hagytak volna hidegen, de haza kellett még autóznom. Persze jött is a kajakóma, kis alvással a benzinkúton. Volt aki hajóval ment haza. Este, hidegben, sötétben.
Noormális?
Fotó: Németh Levente, Porthole
