Nápolyban főleg a külvárosokban nagy a nyomor, elsősorban a hírhedt, északi részen elhelyezkedő Scampia-ban. A városrész hatalmas, vitorlákat formázó épületeiről, az ott folyó gyanús ügyletekről, a szegény lakókról, és a maffia jelenlétéről lett híres. A Le Vele (“A Vitorlák”) hét épülete az 1960-as évek végén épült Francesco Di Salvo tervei alapján. Az építész világos, barátságos otthonokat akart ide teremteni, de a sötét folyosók, a felgyülemlő szemét, és a rengeteg lakó inkább nyomasztóvá tették a házakat.
Az 1980-as földrengés után, amiben Nápoly környékén háromezren haltak meg, és több mint kétszázezren vesztették el otthonukat, sokan a Le Vele elhagyott lakásaiba költöztek. Ekkoriban minden tömbben legalább 210 család élt, a munkanélküliség hivatalosan 70% körül volt, és a legtöbben segélyekből tengődtek. A helyi maffiának pedig pont ilyen emberekre volt szüksége: sokan kezdtek nekik dolgozni fillérekért, és még többen lettek állandó vásárlóik.
2019 májusában Nápoly baloldali polgármestere, Luigi De Magistris bejelentette, hogy lebontja az ikonikus vitorla-épületeket. Bár a hét házból jelenleg csak hat áll, még mindig rengetegen élnek itt, így a város nagy nehézségekkel néz majd szembe a lakosok elhelyezése miatt. Egy épületet a tervek szerint megtartanak majd, és irodaházzá építik át.
Másrészről viszont Nápoly újabb, tágasabb és tisztább városrészeiben sok gazdag is él: a tengerparti villák, a vízre néző hotelek, a hatalmas vitorláskikötők, és a luxus divatboltok mind ezt tanúsítják.
Latin zsiványok
A Mascalzone Latino (“latin csirkefogó”) vitorlásiskola az óváros és a gazdagabb negyedek között, a Molosiglio kert és a királyi palota közvetlen közelében található, a katonai kikötőn belül. Mikor ott jártunk, a vitorláshajókat éppen egy tárolóhelységbe pakolták, ugyanis az ismert HBO-s sorozat, a Gomorra új évadának pár részét hamarosan itt fogják forgatni.
A klub alapítója és elnöke Vincenzo Onorato. A vitorlásiskola ugyanazt a nevet viseli, mint Onorato vitorlás csapata, ami 1993 óta versenyez hat különböző nagyhajóval a világ legfontosabb vitorlásversenyein: a Louis Vuitton Trophy versenyen 2010-ben második helyezést értek el, és hat világbajnokságon szereztek aranyérmet különböző hajóosztályokban.
A 62 éves klubelnök, Vincenzo Onorato Nápolyból származik, és hatszoros világbajnok vitorlázó. Üzletember, a Tirrenia, a Moby Lines és a Toremar hajótársaságok tulajdonosa. Összesen 47 utas- és áruszállító hajója van, amelyek 34 különböző kikötőből indulnak. Arról híres, hogy csak olasz tengerészeket alkalmaz, és folyamatosan lobbizik az Európán kívülről érkező, olcsó munkaerő ellen.
A Scuola Vela Mascalzone Latino vitorlásiskola 2007-ben indult, és 9 éve vesz fel fiatal nápolyi vitorlázókat, akik díjmentesen vitorlázhatnak az egyesület kishajóival.
A gyerekek nem fizetnek tagdíjat: a hajókat, az utazásokat, és a versenyek nevezési díját is a kikötő állja. A vitorlásiskola nem kap támogatásokat külső szervezetektől, hanem Onorato pénzéből működik, de vannak szponzorai, például a Kappa, a Kinder Sport és a Segafredo.
Ahhoz, hogy az ember bejusson a Mascalzone Latino klubba, először a katonai kikötő portásán kell átjutnia. A nagy, vörös téglából épült házak között két üvegajtó vezet a recepcióhoz. Itt, a földszinten van a fiú- és a lányöltöző, a konyha, egy orvosi szoba, és egy konditerem.
A Mascalzone Latino recepciója (fotó: Átlátszó / Rutai Lili)
Az emeleten vannak a dolgozók asztalai, egy bárpult kávéfőzővel, kanapék, vitorlásversenyeken szerzett kupák, plakettek és érmek, és egy tárgyalóhoz hasonló szoba, ahol nagy mágnestáblán kis hajók vannak: ezzel szokták az elméleti felkészülést végezni.
Az egész épületben mindenhol képek vannak a versenyzőkről és a gyerekekről. A hajókat a teraszon, a kertben és a víz mellett tárolják, de látogatásunk idején egy kis belső udvarra vannak bepaszírozva – egyrészt a Gomorra forgatása, másrészt a közeledő viharok miatt.
A klub emeletéről nyílik egy még kihasználatlan épületrész, ahol műhelyt akarnak kialakítani, hogy a diákok a vitorlavarrás és a hajókészítés alapjaiba is bele tudjanak majd tanulni. Hálószobákat is létre akarnak hozni, hogy külföldi vitorlázókat is vendégül láthassanak – mesélte Antoinetta, a Scuola Vela Mascalzone Latino ügyvezetője, aki körbevezet minket.
Látogatásunk idején november közepe van, ami azt jelenti, hogy a magyar vizeken, a Balatonon, a Velencei- és a Fertő-tónál lassan véget ér a vitorlásszezon, különösen kishajóval. Ezt követően a magyar versenyvitorlázók márciusig csak külföldi kikötőkben tudnak edzeni. Nápolyban viszont egész évben vízre tudnak szállni, hiszen napközben ritkán van 10 fok alatt a hőmérséklet. Ilyenkor az egyetlen probléma az, hogy korán sötétedik: 5-kor már a parton kell lenniük.
Gettóból a kikötőbe
A városban több vitorlásiskola van, ahol fiatal versenyzőket nevelnek. A Mascalzone Latino-n kívül azonban csak a leggazdagabb családok tudják megengedni maguknak, hogy vitorlázni küldjék a gyereküket. Még akkor is, ha a pár ezer eurós kishajót az egyesület megvásárolja, rengeteget kell fizetni a tagdíjakra, a gyerekek ruháira, a versenyek nevezési díjára és az utazási költségekre, amikor Nápolyon kívül indulnak versenyen.
A Mascalzone Latino-ban mindezeket megadják a gyerekeknek. Cserébe azt kérik, hogy a kisebbeket az edzés után vigyék haza a szülők, a gyerekek pedig az iskolában tanuljanak szorgalmasan, és vegyenek részt az edzéseken – de az utóbbi kettőben a dolgozók sokat segítenek. Ezeken kívül egy fontosabb szabályuk van még: a klub területén a tanulók nem használhatnak mobiltelefont.
Jelenleg negyven gyerek edz a klubban. Őket a környező iskolákból választották, hogy mindennap könnyen ide tudjanak jönni. A felvétel után először orvosi vizsgálatnak vetik alá őket (amit később is, rendszeres időközönként megismételnek), majd két hónapig járnak próba-edzésekre.
A kiválasztottak általában Nápoly külső, szegény kerületeiben laknak, és relatíve rossz életkörülmények között élnek. Eleinte tizenéveseket is felvettek, de őket gyakran már nem tudták jó útra téríteni – meséli Antoinetta. Most hat-nyolc éves kisiskolásokat választanak ki.
Antonietta kiemeli, hogy szerencsére egyre több lány van, pedig sok szülőnek eleinte idegen az az ötlet, hogy a lányuk egy ilyen sportot űzzön. Ez a tendencia az egész világon jellemző, a legtöbb hajóosztályban jóval több a férfi vitorlázó, mint a női.
A legtöbb szülő rettentő hálás, ha a gyerekét felveszik a vitorlásiskolába. Néha alig hiszik el, hogy ilyen szerencséjük van.
Otthon a gyerekeket nem igazán nevelik: az apáknak és anyáknak ritkán van erre ideje, kedve – meséli Antonietta. A kicsik közül sokan a konyhában, vagy sok testvérrel egy szobában alszanak. A vitorlásiskolában nagyon örülnek annak, hogy az épületben nagy tér, kényelmes fotelek és csendes szobák is vannak, és tudnak tanulni, a maguk dolgával foglalkozni.
Körülbelül ezer gyereket neveltek már itt a kikötőben, de sokan lemorzsolódtak közülük. Mivel az ingyenes vitorlásiskolába kilenc éve kezdték felvenni a gyerekeket, a legidősebbek most kezdenek önálló életet.
Két felnőtt, volt tanítvány ma már munkába állt: egyikük a nápolyi kikötőben, másikuk pedig a klubtulajdonos egyik nagyhajóján dolgozik. A Mascalzonéban nagyon büszkék rájuk, és bármikor szívesen látják őket.
Egy harmadik, tizennyolc éves tanítvánnyal a vitorlásiskolában találkoztunk is. Ő még velük versenyvitorlázik, és elmondta, hogy a középiskola után egyetemre fog felvételizni. Kilenc éve, a kezdetektől van a Mascalzonéban, és mielőtt idekerült, nem is álmodott volna arról, hogy továbbtanulhat majd.
A legtöbb külvárosi, szegény nápolyi családból származó fiatal nagyon hamar abbahagyja az iskolát, és beáll a maffiába. A 10-18 év közötti fiúk hamar megtanulnak lőni, drogokkal kereskedni, a konkurenciával elbánni. Motorokkal száguldoznak az utcákon, gyorsan menekülnek, ha lebukás veszélye áll fenn, és ha elkapják őket, akkor gyengébb büntetésre számíthatnak fiatalkorúként – írja legújabb könyvében, a The Piranhas: The Boy Bosses of Naples című regényében Roberto Saviano olasz oknyomozó-újságíró, aki több könyvet (ZeroZeroZero és Gomorra) is publikált már a maffiáról. Saviano 2006-ban megjelent Gomorra című kötetéből az HBO készített ugyanezzel a címmel világhírű sorozatot, amit részben a Le Vele épületei között forgattak.
“Van, aki elmegy innen, és beáll a maffiához.” – mondja Antonietta, aki már több pisztolyos képet is látott volt vitorlázókról. Viszont vannak olyanok is, akiknek hamar elegük lesz a bűnözők életéből, és egy kis szünet után visszatérnek – ha jók az iskolai jegyeik és nincsenek velük problémák, örülnek nekik.
Egyébként a vitorlásklub tényleg olyan, mint egy nagy, megbocsátó család: a legkisebbek gyakran Antoniettához bújnak, amíg beszélgetünk, közben a többiek közösen tanulnak. Nyáron még több időt vannak együtt, közösen járnak sporteseményekre és kulturális programokra is – mondja Antoinetta.
Több, mint vitorlázás
Hétköznapokon a gyerekek az iskolából érkeznek, délután 1-2 körül. A dolgozókkal együtt ebédelnek: a klubnak van egy szakácsnője is, aki minden nap főz. Ő Nigériából költözött Olaszországba, hogy tanuljon, de hamarosan az utcára került. A rendőrök elkapták – vagyis megmentették az utcáról, majd ők ajánlották a Mascalzone-ba.
Már 5 éve dolgozik itt, de ebből 5 esztendő közmunka volt. Most, hogy 1 éve törvényesen, bejelentve dolgozik, a kollégák segítenek neki, hogy olasz útlevelet kapjon – ami nem könnyű mostanában. Végül soha nem ment egyetemre az országban, de most két gyerekét neveli. Ebéd után rendbe rakja a konyhát, hagy egy kis maradékot uzsonnának, és 4 körül, divatos ruhákban, színes szemfestékkel kifestve hazamegy.
A napi közös étkezés után a gyerekek vagy kimennek vitorlázni, vagy – ha túl nagy a szél, vagy vihart jósolnak, s emiatt nem szállhatnak vízre – elméleti megbeszélésen vesznek részt.
Kis hajókban, úgynevezett dingikben edzenek. A legfiatalabbak egy Optimist nevű hajóban, ami 2,3 méter hosszú, ugyanekkora árbóc tartozik hozzá, és egy ötszögletű vitorlája van. Az egyszemélyes hajó 35 és 55 kiló közötti gyerekeknek megfelelő, és 15 éves korig lehet benne versenyvitorlázni.
Hajók a Mascalzone Latino udvarán (fotó: Átlátszó / Rutai Lili)
Azok, akik kinövik ezt a hajóosztályt, 420-ban versenyezhetnek tovább. Itt a hajótest 4 méter 20 centi hosszú, az árbóc 6,26 méter magas, és három vitorla van. A hajóban ketten vitorláznak: egyikük kormányoz, másikuk pedig a vitorlákat kezeli, illetve egyensúlyban tartja a hajót. Ehhez, főleg erős szélben, nagy fizikai erőre van szükség, de 18 éves korig ifjúsági-, majd ezután felnőtt mezőnyben is lehet benne versenyezni.
A Mascalzone most szerzett be egy J70 típusú hajót, ami 6,93 méter hosszú, majdnem 10 méter magas árbócához három vitorla csatlakozik, és háromszemélyes. Korhatára nincs.
A vitorlásklubba idén felvett gyerekek iskolaidőben legalább heti kétszer jönnek ide, a versenyitorlázók pedig, akik már túl vannak a kéthónapos próbaidőn, heti háromszor. A nyári szünetben szinte itt laknak – meséli Antonietta. Egyedül augusztusban nincsenek nyitva, ilyenkor az egész országban szabadságon vannak az emberek.
Reményt kapnak egy jobb életre
Sokkal többet tanítanak itt, mint vitorlázást: összetartozást, barátságot, szorgalmat, és reményt is. Egy tizenéves fiú például súlyosan megsérült a jobb kezén, amikor a közelében felrobbant egy tűzijáték. Mivel éppen most van túl egy újabb műtéten, nem tud vitorlázni – de a legtöbb napját a kikötőben tölti, zsebre dugott kézzel.
A szüleitől és a tanáraitól azt hallja, hogy így már nem lehet majd hasznos, hogy soha nem fog tudni írni – meséli Antoinetta. A Mascalzonéban viszont pont ennek az ellenkezőjét mondják neki: hogy ne adja fel reményt, még bármi lehet. Segítenek neki írni, és várják a gyógyulást. Amúgy is fotós szeretne lenni – az pedig bal kézzel is lehet.
Minden évben van két gyerek, akinek lehetősége van arra, hogy Bostonba utazzon az egyik dolgozóval. Ott vitorlázókkal találkoznak, különböző foglalkozásokat néznek meg: tavaly például egy gyógyszerlaborban voltak. Általában 12-15 éveseket visznek, akikre ez az utazás a tinikor kezdetén nagy hatással van. Boston egy jutalom, amit minden évben a legszorgalmasabb gyerekek és a legjobb dolgozók érdemelnek ki.
A 18 éves fiú, aki egyetemre akar menni, szintén volt Amerikában, 5 évvel ezelőtt. Ő úgy emlékszik vissza, hogy az út sokat segített neki abban, hogy jövőképe legyen. “Ott jöttem rá, hogy mennyi minden lehetek” – mondta.
Összesen kilencen dolgoznak a klubban: az edzők, az adminisztrációt végző munkatársak és a szakácsnő mellett van pszichológusuk is. Ő a felnőtteket és a gyerekeket is kezeli, segít nekik a mindennapokban és a kihívásokban is.
Ez jól jön, mert gyakoriak a konfliktusok: a fiatalok otthon nem tanulják meg, hogy hogyan vezethetik le a feszültséget, szüleik gyakran egyáltalán nem törődnek velük. Néha az edzőknek is nehéz megérteni, hogy mit miért tesznek, hogy miért és hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre. Bár mi látogatásunk két napján a kikötő boldog arcát láttuk, a nevetgélő gyerekeket és a kedves fogadtatást, garantálnak arról, hogy nem minden nap ilyen felhőtlen.
Az egyik edző, Luigi, aki maga is indult világversenyeken, mégis azt mondja, hogy inkább azt akarja hogy vezetőként tekintsenek rá, ne pedig főnökként. Egy másik edző, Francesco pedig, aki a legfiatalabbakkal foglalkozik, inkább kedves nagybácsinak tűnik.
Péntek van, az iskolaidő után. Túl nagy a szél, és estére hatalmas vihart jósolnak, ezért nem engedik ki a gyerekeket a vízre. Helyette elméleti és fizikai edzést tartanak nekik két csoportban: amíg a nagyobbak, azaz a 15 felettiek a 2007-es Valenciai világbajnokságról megörökölt kondigépeken erősítenek, a kicsik azt tanulják, hogy merre vannak az égtájak, honnan jönnek a nagy szelek, és mi veszi körbe Nápolyt.
A legnagyobbak pedig csak lófrálnak a kikötőben, nekik nincs kötelező program. És ők már egyedül indulhatnak haza, amikor eljön az ideje, nem kell megvárniuk a szüleiket, mint a többieknek.
Fiatalodó élelmiszermaffia
Nápolyban a Camorra bűnszervezet uralkodik. A camorristák a középkorban kalózkodással foglalkoztak, első fénykorukat a 19. században élték. Mussolini idején sokan vándoroltak ki közülük az USA-ba, de még mindig Nápolyban a legerősebb a jelenlétük.
A Camorra nem egységes: a Vanity Fair szerint 10 000 ember kötődik hozzá, de nagyjából 100 klánból áll, amelyek egymással is harcolnak. A Scampia városrészt a Di Lauro klán uralja, amelynek főnöke, Paolo di Lauro 2005 óta van börtönben. Idén márciusban kapták el egyik fiát, Marcót is, akinek a számláján legalább négy gyilkosság szerepel.
A Camorrához a legtöbben fiatalon, még tizenévesen csatlakoznak. Ha “szerencséjük” van, a húszas éveikben már bizonyos szinten főnök lesz belőlük. A maffia fő profilja a kábítószer-kereskedelem, a védelmipénz-szedés, de az utóbbi években beszivárogtak a szemétszállításba, az építőiparba, és – rabszolgaként dolgoztatott menekültekkel – az élelmiszerkereskedelembe is.
Rutai Lili
Fotók: a szerző felvételei.
Ez a cikk a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően lett felhasználva.
