Előző esszém https://porthole.hu/cikk/12555-forr-a-vilag-bus-tengere meglehetősen nagy vihart kavart. Elszabadultak az indulatok, mély érzelmek gerjedtek. Kedves – köztiszteletben álló – barátom még közvélemény-kutatást (ötletbörzét) is indított a Vonyarcvashegy – ipari kikötő témakörében https://www.facebook.com/sandoralexandre.bagyo/posts/2899524253412834 . Itt, és egyéb más fórumokon temérdek hozzászólás és komment látott napvilágot. Méghozzá olyan mennyiségben, hogy szinte kezelhetetlenné vált. Megkíséreltem tehát összegyűjteni és „fogyasztható” formába rendezni azokat, amelyek valódi véleményeket, bírálatokat, ötleteket, illetve elképzeléseket tartalmaznak (ezeket nagyon szépen köszönünk), kiszűrve az össze-vissza hablatyolást, személyeskedést, valamint vélt vagy valótlan alapokon nyugvó rosszindulatú vádaskodást. Akkor lássuk hát, miket is írtatok:

• Semmilyen flotta nem kell (sem fekete, sem fehér), kikötő sem, a Balaton lerendezi önmagát.

• Diskurálhatunk itt hosszan, úgyis úgy lesz, ahogy ŐK akarják.

• Ha oda kerül (Vonyarcvashegy) egy ilyen kikötő, az garanciát jelent némileg az öböl karbantartására is.

• Fogalmam sincs, nem értek hozzá.

• Valahova nyilván építeni kell, ez oké. Nem vagyok benne biztos, hogy oda.

• Miért nem maradhat Siófokon, ahol eddig volt?

• Garanciák (és valós, betartatott) Balaton védelmi törvény kell!

• Ha nem lesz ipari kikötő “fekete flottával” akkor lassan nyugati medence sem lesz, csak egy bűzlő mocsár.

• Keszthely déli része és Fenékpuszta közé.

• Balatonederics Szigliget közti rész kevésbé szúrná az emberek szemét.

• Fenékpuszta viszont jó lehetne. A Zala torkolat és a Nyugati övcsatorna a legnagyobb hordaléklerakó.

• Ha Balatonunk kiszáradásra, iszapolódásra van ítélve, sokat nem tehetünk a természeti törvények ellen.

• Fenékpusztán egy még védettebb ősnádas ökológiai értékeit veszélyeztetnénk.

• Teljesen mindegy hogy mi a lakosság véleménye, úgyis ott lesz megcsinálva, ahol valaki nagynak az érdeke fűződik hozzá.

• Fenékpuszta!

• Talán Balatonederics és Fenékpusztától Balatonberényig lenne terület hozzá.

• Siófok örül az új zsiliprendszernek, a tervezett szórakozó-szigetnek, ami az uszály (javító? kikötő?) műhely helyén lesz kialakítva.

• Badacsonytomajon! A régi csillés kikötő területén.

• Magam elé képzelem a belső kikötő méretét (Vonyarcvashegy). Gigantikusföld és mocsár kivételről van szó. Lehet, hogy ez a legjobb megoldás.

• A meglevő, nem használatos pálkövei kőrakodó öböl bővítése.

• Talán ha megtalálnánk a helyét egy, már úgyis a természettől elszakított, meglévő hely teljes felújításával.

• Siófoki kikötőre egyébként is ráférne egy erős ráncfelvarrás.

• Fenékpusztától észak felé a Csóka-kő-patak környéke kellően nagy parti föld szakasszal bír.

• Alsóörsön ott van a Vízügy ipari kikötője. Ezt kéne kibővíteni. Vasúti csatlakozás pár méterre rendelkezésre áll.

• Decentralizált megoldás: Siófokon tárolni a flottát, Alsóörsön rakodni a követ, Vonyarcvashegyen (meglévő terület) üríteni az iszapot.

• Az egész ipari kikötő projektet “szőröstül, bőröstül” a Sió-csatornán kell megépíteni! Az egész évben hajózható Sió (plusz 4 zsilippel és mederrendezés után), minden “fekete flottás” igényt is képes kielégíteni, és olyan új zagyterületekhez nyit utat, amelyek nem sértik a Balatont (Duna-Tisza köz, stb.), de máshol is megtermékenyítőek lehetnek.

• A Sió zsiliprendszerének fejlesztésével (hajózhatóvá tételével) a tó rendszeres kotrásából nyert zagy a Sió csatorna mentén terítésével létrehozható egy „Nílus menti kiváló művelhető termőterület” ugyanakkor utat nyithat a hajózásnak a Duna és a tenger felé.

A listát természetesen frissítem az ezután érkező véleményekkel, ami figyelemmel kísérhető a https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/blog/  oldalon.

Számomra szembetűnik, miszerint jó páran rendelkezünk olyan meglátással, mellyel „mentőövet dobhatunk” szeretett és óvni kívánt Balatonunknak, méghozzá úgy, hogy a legkisebb rosszat nevezzük ki a legjobb megoldásnak.

Egy dolgot viszont hiányolok. Az e témában világot látott újságcikkekben többször is szerepelt, hogy a tervekről a beruházói oldal valamiféle döntést hoz december huszadikáig. Nos, lehet, hogy ez meg is született, viszont sehol az interneten, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, illetve a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltség honlapján nem találom még a nyomát sem. Pedig igen csak érdekelne, ugyanis balsejtelmeim támadnak akkor, amikor valahol túl nagy a csönd. Jelen esetben viszont kénytelenek vagyunk tovább várni. 

Tépelődés helyett sétáljunk kicsit a Földvár mögötti dombokon. Errefelé most csak a csend honol. Alszik a természet, a csupasz fák és bokrok ágaiban láthatatlan rügyek álmodják téli álmaikat, talán arról, hogy egyszer majd kipattanva újra zöldbe borítják az erdőt. Énekesmadaraink többsége messze délen jár, csak a harkály kopácsol elvétve, és az északról támadó hideg szél sodor hébe-hóba pár eltévedt hópihét arcunkba. Vannak évek, amikor karácsonyra fehérbe öltözik a határ, hósipkák ücsörögnek a kerítések oszlopain, és hosszú jégcsapok csöpögnek az ereszekről lógva. Ebből idén nem látunk túl sokat, inkább csak az eső áztatta avart taposva osonhatunk az ösvényeken. Pár roggyant, szürkésfehér folt azért az északi oldalakon tartja magát. Harsányan és szünet nélkül károgó vetési varjak fekete serege lepi el a földeket. Persze a falvakban ugyanúgy előfordulnak, mint városainkban. Hazánkban már viszonylag kevesen fészkelnek, de nagy csapatok érkeznek kelet, pontosabban a nagy orosz vagy ukrán síkságokról, hogy azután február vége felé visszainduljanak oda, ahonnan jöttek. Rókát is látunk, amint vastag, tömött, szinte szürkés bundájába bújva szedi lábát sietősen, átvágva a tisztáson, hátrahagyva apró, egyenes vonalat tartó gyöngysorszerű nyomait. Nem csoda, hiszen januárban érkezik el a párzás ideje, így a koslatás már kezdetét vette, melynek során a kanok jelentős távokat járnak be. Csendes éjszakákon még hallani is lehet a kiskutya ugatására emlékeztető kaffogásukat.

Kibukkanunk a szántóföld határára. Oszladozik a köd, a napocska is próbálja áttörni a szürkeséget. Latyakos hó meg sár viszont van bőven. Kékes rétihéják repülnek egészen alacsonyan, hogy azután egy hirtelen kanyarral csapjanak le valami felbukkanó zsákmányra. Távcsővel pásztázzuk a szembeni erdő szélét. Nem hiába, ugyanis a kiugró ágakon vagy négy ölyvet is megpillantunk, amint óvatlanul előbújó pockokat lesnek. Hogy e jeles ragadozókban valójában kiket is tisztelhetünk, azt nem tudjuk megállapítani, ugyanis az egerészölyv csüdje csupasz, míg a gatyásölyvé végig tollas. Ezt viszont kizárólag röptükben látnánk, pláne, amikor szitálnak, azaz egyhelyben lebegve várják a jó alkalmat, hogy valakit nyakon csípjenek. 

Ismét fák sűrűjébe érünk. Van valami különleges hangulata annak, amikor a behavazott erdőben járunk. A hátrahagyott nyomok ékesszólóan mesélnek a közelmúltban vagy az éjszaka történtekről. Követhetjük a nyulak, őzek, vagy a rókák nyomait. Rábukkanunk arra a helyre, ahol – az ürülékek tanúsága szerint – foglyok éjszakáztak. Szóval, a tél más, sok szempontból szegényesebb a többi évszaknál, ez kétségtelen. De azért temérdek szépet és érdekes megfigyelni valót tartogat azok számára, akik ilyenkor is kimerészkednek a természetbe.

Persze, egyéb programok is akadnak „mert a Balaton télen - nyáron menő”. A BLYC kikötőben például egymást érik a jobbnál jobb rendezvények, példa értékű kezdeményezések. Na meg a vitorlásversenyek https://teliregattak.hu/ . Csak gratulálni tudok hozzá. Persze, másutt is szerveznek sok mindent. Érdemes körülnézni.

És elérkezik a karácsony. Kívánok hát valamennyi kedves olvasónknak kellemes ünnepeket, meghitt karácsonyt, áldást, békességet!

2019. december 22.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!