Lényegében bele születtem a sportba: már a születésemet követő nyáron vitorláztam, bár akkor még csak szüleim ölében ülve. A vitorlázáshoz 1999-ben kerültem még közelebb, amikor bátyám, Bence elkezdett a Balatonfüredi Yacht Club-ban vitorlázni, így adott volt, hogy én is sok időt töltöttem a víz közelében. 2004. őszén beválogattak a versenyzők közé az akkori vitorlástáborokból. Egészen 2014. őszéig aktív versenyzői életet éltem: az első 6 évben Cadet hajóosztályban, ahol az első két évet a bátyámmal töltöttem, majd 2010-ben hajóosztályváltást követően Weinber Zsófival 420, egy évvel később pedig 470-es osztályban versenyeztünk. Versenyzői pályafutásom végig a Balatonfüredi Yacht Clubhoz kötött, legénységként.

Kiemelkedő eredményeim közé több magyar bajnokság és nemzetközi verseny sorolható:

2005.: Cadet hajóosztályban Bencével magyar bajnokok lettünk, és a spanyolországi világbajnokságon legeredményesebb magyarként a 21. helyen végeztünk.

2006.: Cadet hajóosztályban Bencével magyar bajnokságon 3. helyet értünk el, és a BYC által rendezett VB-n legeredményesebb magyarként 29. helyen végeztünk.

2013.: 470 hajóosztályban Weinber Zsófival magyar bajnokságon 2. helyen, nőiben 1. helyen végeztünk.

Mindegyik eredményemre büszke vagyok, mert tudom, hogy mennyi a beletett munka, és ez az, ami igazán számít.

2015-ben, az érettségi évétől a versenysportot pihentetem, azóta a vitorlás oktatói, versenybírói, valamint versenyrendezői tevékenységekben mélyedtem el. Igyekszem folyamatosan fejlődni, így már azt gondolom, nőként is képes vagyok olyan feladatokat teljesíteni, mint például a pályatűzés. Másfél évvel ezelőtt kaptam egy számomra nagyon megtisztelő lehetőséget a Principessa csapattól: én lettem az egyik kísérőmotoros vezetője. A versenysport nagyon hiányzik, de közben építenem kell a saját karrieremet, így ez most idő hiányában kissé háttérbe szorul. Gyakran szoktam viszont szabadidős céllal vitorlázni: amilyen gyakran csak tehetem, főleg a barátaimmal.

Hogy mit szeretek a vitorlázásban? Erre a kérdésre nagyon egyszerű válaszolni: MINDENT. A vitorlázás egy életérzés. Ha kimegyek a vízre, egyszerűen nem létezik más csak a hajó, a természet és azok az emberek, akik ott vannak. Nekem a legtökéletesebb kikapcsolódási forma, imádom!

Ha ki kellene emelnem a legjobb élményemet, talán azt mondanám, amikor Zsófival átültünk a 470-esbe, és tavasszal Füred előtt a Paksitól egészen a Flamingó vonaláig lehátszeleztünk kormány nélkül. Akkor éreztük meg igazán a hajót, onnantól kezdve voltunk a tökéletes páros, olvastunk a másik gondolatában. Ennek gyümölcse a 2013-as nyílt országos bajnokságon érett be, amikor egy igazán fiús mezőnyben nyertünk egy futamot. Edzőnk, Bigi (Baráth Gábor) szeptember végén majdnem berántott minket a 15 fokos vízbe, annyira örült neki!

A sport gyakorlása mellett hivatásszerűen is űzöm a vitorlázást: több lábon is állok. Vállalok hajós jogosítványra gyakorlati oktatást és gyerektáborokat is. Itt nagyon egyszerű a történet, amikor 18 éves lettem, a tanulmányokat választottam, emellett pedig nem fért bele a nagyjából hivatásszerű versenysportolás. Meg kellett találnom az utat, hogy a víz közelében is maradjak és természetesen szeressem is, amit csinálok.

Ha a versenybíráskodásra és a versenyrendezésre gondolunk, akkor évente járok továbbképzésre, valamint igyekszem azokon a versenyeken részt venni, ahol olyan emberekkel tudok együtt dolgozni, akiktől tanulhatok. Ha táborokról és az oktatásról beszélünk, akkor a legnagyobb motivációm, hogy átadhassam, amit én kaptam az edzőimtől. A legnagyobb örömöt az jelenti, ha másnak is adhatok abból, amit én már megszereztem, legyen az versenyrendezés vagy gyerektáboroztatás.

Lányként felnőve a vitorlázásban azt tapasztaltam, hogy itt nem feltétlenül az a szokásos kislány vagy, mint máshol. Ebben a sportágban a sok fiú/férfi miatt sokkal jobban kell hozzájuk alkalmazkodni, ami szerintem egyáltalán nem probléma - de az én gyerekszobámban nem volt megtalálható a Barbie baba és egyéb nagyon lányos dolgok. Sokkal inkább egy olyan közösségnek mondanám, ahol ha lányként bármi nehézséged van, biztosan ott áll mögötted legalább három fiú, hogy segítsen. Természetesen én is kaptam hideget-meleget, főleg tinédzserkorban, de ez mára bőven kinőtte magát, és sokkal több fiú barátot tudok felmutatni, mint lányt. Itt inkább leszel fiús lány, mint cuki lány, és pont emiatt leszünk belevalók.

Nem gondolnám, hogy bármilyen akadályt találhatunk a női vitorlázásban. Alapvetően egy fiús sportnak tartják, de nekem személy szerint még nem volt különleges problémám ebben a kérdésben. Természetesen, ha egy Kékszalagra gondolunk, az ottani rohanógépekre, akkor jó lenne egy ilyenre felülni, de biztosan lennének nehézségeink, mint például a mindennapi szükségletek elvégzése.

Ha valaki szeretne elkezdeni vitorlázni, mindenféleképpen kishajóban ajánlanám, bármilyen korosztály is. Oktatói tapasztalatom szerint öt nap elég ahhoz, hogy valaki megtanulja az alapokat. Onnan már lehet tovább fejlődni, és ha egy kishajót el tud vinni, akkor a nagy már nem akadály. Ez fordítva sajnos nem működik: ha valaki nagyhajón tanul meg, a kisebb utána sokkal érzékenyebb és nehezebb lesz neki.