Ha valaki nem olvasta volna a lényeget összefoglalnám. Van egy megszállott a vitorlázást szerető ember, aki február 1-én elvitorlázik Balatonfenyvesre, ott tölt egy éjszakát majd másnap ebéd után haza indul Balatonlellére. Nincs szél, a víz 1C fokos, korán sötétedik, ezért a visszautat motorral teszi meg. A fonyódi vízirendőrök kifigyelik, kikötőről kikötőre a parton követik, majd Lellén végre elkapják és megbüntetik.

Emberünk nem tagad, nem ügyeskedik, de csodálkozik, hogy miért volt olyan fontos az ő lefülelése. Nem hibáztatja a rendőröket, de azt véleményezi, hogy a rendőri keménykedést megalapozó jogszabályi környezet nem életszerű.

Erről szólt volna a cikk, és ha a kommentek azt firtatták volna, hogy rendben van-e a balatoni vitorlázást, a vitorlás turizmust ellehetetlenítő jogszabály, akkor most én sem csépelném a billentyűket.

Az a véleményem, hogy ha a jogalkotók nem látják át a helyzet súlyosságát, akkor a Balatonon teljesen le fog bénulni a szabadidős vitorlázás.

A  nem versenyszerű jolle vitorlázást már sikerült eltüntetni a Balatonról, mert a tó alig megközelíthető (sólyák hiánya), de akinek sikerülne vízre tennie a hajóját, az találkozik a világ legértelmetlenebb szabályrendszerével és az azt keményen betartató rendőri fellépéssel. Mert sehol a világon nem kényszerítik a parti sávba a dingiket, pont ellenkezőleg: az úszók és a vízi sporteszközök biztonsága érdekében a part közelben nem is tartózkodhatnak. Sehol nem alkalmaznak a viharveszély jelzőrendszert szankciókhoz kötötten.

Amikor a múlt század második felében a szocialista üdültetési rendszer turnusaiban százezrek ismerkedtek a vitorlázással, akkor teljesen érthető és indokolt volt a korlátozások bevezetése. Napjainkban önmentésre képes korszerű kishajók, rendőrségtől független, az egész tavat lefedő vízimentő szolgálat, nagy pontosságú meteorológiai mobilalkalmazások okafogyottá tették a drákói szigort. Félő, hogy a következmények visszafordíthatatlanok és a kishajós vitorlázás a múlt nosztalgikus emléke marad. 

Elérkeztünk a nagyhajókhoz. (Ezalatt most a nem trélerezhető, a kikötői rezervátumokban tárolt többségében kajütös, tőkesúlyos hajókat értem) 

Azt állítom, hogy a jelenleg érvényes szabályozás a nagyhajós vitorlázást is ellehetetleníti.

Nézzük a múltat! Szinte alig volt védett kikötő, a nagyhajókon nem volt motor se kívül se belül. Többségében bóján álltak, kis palánkos csónakot – bocit – vontattak, azzal közelítették meg a partot. Egész nyáron hajóztak, túráztak, egész jól megvoltak. Aztán megjelent egy új hajós közösség a motoros, egyre nagyobb egyre hangosabb és talán egyre büdösebb járgányokon. Mivel a vitorlázók érdekérvényesítő képessége akkoriban még lényegesen erősebb volt, mint a merőben eltérő kulturális beágyazottságú motorosoké, ezért sikerült egy rendkívül szigorú, de indokolt szabályozással a motorhasználatot kitiltani a Balatonról.

Telt múlt az idő, de a jogalkotók szabályozási kedve nem lankadt. Az épülő kikötőkbe bekényszerítették az eddig bólyákon ringatózó nagyhajókat, akik kénytelenek voltak motort használni, hogy a szűk kikötőkben is tudjanak manőverezni. A motorhasználati tilalom így a kikötők 300m-es környezetére már nem vonatkozott, sőt egyes kikötőkben még a vitorlázat használata is tiltottá vált. Ha egy meleg nyári hétvégén felülről tekintünk bármelyik kikötőnkre, akkor azt látjuk, hogy egy 300m sugarú körív mentén horgonyoz a hajók többsége, mert addig ki tud motorozni, anélkül, hogy a rendőr lecsapna rá. Vannak azért olyanok, akik felszerelnek és vitorlázgatnak, de nagyobb távolságokra, netán túrázásra csak igen kevés hajós vetemedik. Miért is mennének? A kikötők megteltek, nincs vendéghely, a szélcsendben hazamotorozó hajóst elkapja a rendőr.

Hogy is volt? Miért lett motorhasználati tilalom? A hangos, büdös, hullámokat keltő motorcsónakok miatt. Közben több ezer korszerű belmotorral szerelt vitorláshajó került a tóra, melyek a vízkiszorításos – displacement – testformájukból következően igen kis teljesítményű motorokkal érik el testsebességüket, mely hajóhossztól függően nem több, mint amire vitorlázattal képesek. Tehát nem gyorsak, hullámot nem gerjesztenek, nem zajosak, hiszen a motorok hangszigetelt térben a hajó mélyén helyezkednek el. Gyakorlatilag kívülről alig hallhatók. Mivel kis sebesség-tartományra vannak optimalizálva, ezért összehasonlítva az autók motorjaival, mind a teljesítményük, mind a légszennyezésük nagyságrenddel alacsonyabb. A jobb megértés kedvéért egy átlagos autó 1500 kg tömegét 100 Lóerős motor tolja 130 km/óra fölé, míg egy 5 tonnás hajótest 20 Lóerős motorral kis fordulatszám tartományban 10-14 km/órával halad. Meg merem kockáztatni, hogy egy nyári napon az összes úton lévő vitorlás motorüzemi környezetterhelése kisebb, mint egy nagyobb strandról bekerülő napolajszennyezés. Ha azt is számoljuk, hogy a 200 km-es partvonalon egyidőben 2-5000 horgász etet ellenőrizetlen eredetű anyaggal a nap 24 órájában, az legalább 10 tonnányi szerves hulladék naponta. Azt hiszem a Balaton vizét szennyező források közül a motorozó vitorlásokat el kellene felejteni. Természetesen a megállapítás a korszerű belső beépített motorokra vonatkozik.

Ha a jogalkotók figyelembe vennék a Balaton érdekeit, akkor rájönnének, hogy sürgős tennivalójuk akad. A Balaton mint a minőségi turizmus kiemelt desztinációja nem nélkülözheti a szabadidős hajózást. Ehhez kikötőkön és a sólyákon kívül kedvet, barátságos befogadó környezetet is teremteni kell.

Nem szeretnék megfeledkezni azokról sem akik a cikk kapcsán leírt véleményükkel a jelenlegi állapotok konzerválását szeretnék elérni.

Egy részük álnéven posztolgató klasszikus troll, aki képes bármilyen témában billentyűt ragadni. Nem a cikk lényegével a szabályozás anomáliáival foglalkoznak, hanem a cikkíró személyét, magatartását támadják. Ők még keveslik is a büntetést, és érzékelhető ellenszenvet mutatnak a vitorlázók, a vitorlázás iránt. Javaslataik jellemzően nélkülözik a realitások figyelembevételét. 

• Fenyvesen kellett volna hagyni a hajót és megkérni egy barátot, hogy hozza el, ha megjön a szél.

• A szabályokat be kell tartani, mert a bonyolult megoldások teszi széppé a vitorlázást. 

• Miért nem nézte meg a másnapi előrejelzést, akkor nem indult volna útra.

•  Egy szabálytalankodó ne várjon együttérzést. 

• A rendőrök helyesen jártak el, amikor a parton követték a hajót, mert tudták, hogy úgyis ki fog kötni.

• Egy rendőr is beírt: szerinte a BVRK-nak van vízen motorosa. 

A legszebb hangulatkeltő bejegyzést egy „rendpárti” kommentelőtől kaptuk. Szerinte kár nyavalyogni, 5 bírság árából beépíthető egy elektromos motor és már meg is van oldva a probléma. 

Aztán vannak akik saját tapasztalataikat saját nevükben osztják meg:

• Az egyik megbüntetett olvasónkat arra próbálták a rendőrök rábeszélni, hogy az öreg 470-esét lajstromoztassa, de ez az eljárásban lehetetlennek bizonyult. 

• Mást azért büntettek meg, mert a hajón lévő közjegyző által hitelesített hajólevél másolatot nem találták elfogadhatónak. 

• Volt aki azért vitte el a hajóját az Adriára, mert megelégelte, hogy olyanért is megbüntették, hogy címeres lobogót használ. 

• Többen hiányolták a rendőrök emberséges hozzáállását. A rendőrök régebben segítőkészséget mutattak. Mi változott? Miért nem hajóznak? Nincs mentési kötelezettségük?

Voltak  vicceskedők is:

•  Ez egy jó történet, mert azt bizonyítja, hogy a rendőröknek már nincs komolyabb feladata. 

• A bírságot ne büntetésként fogjuk fel, hanem ez legyen valamilyen adó, amit be lehetne építeni a kikötői díjba és akkor már rendőrre sem lenne szükség. 

• Hülye jogszabályok országában hülyén kell viselkedni.

Többen is a Magyar Vitorlás Szövetségtől várnak segítséget. A Kékszalag rajtjára igyekvő, és a befutó után hazatérő 600 hajó szélcsendben motorozik. Ez akkor hogy lehet? És a többi verseny?

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 

Az arányosság követelménye

15. § (1) A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.

(2) Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.

Tudomásom szerint: 

A gyakorlatban az állomány éves teljesítményértékelését az előző évben kitűzött stratégia- kompetencia- és egyéni célok tükrében a közvetlen szolgálati elöljáró hajtja végre. Ennek során értékelési szempont, hogy az állomány tagja hány alkalommal vett részt elfogásban, előállításban, biztonsági intézkedésben, illetve milyen gyakorisággal kezdeményezett öntevékenyen szabálysértési feljelentést, helyszíni bírságot, közterületi igazoltatást, továbbá az állampolgári felkérésre, avagy elöljárói utasításra végrehajtott intézkedéseket milyen eredményesen fejezte be. Minden esetben vizsgálandó, hogy a foganatosított intézkedések törvényesek jog- és szakszerűek voltak-e, összhangban voltak-e az arányosság és fokozatosság követelményeivel