A vitorlázás tehát munkahelyi szállal indult, aztán amikor kezdett beszippantani, megbeszéltük a férjemmel, hogy végülis ez egy olyan sport, amit akár együtt is csinálhatunk. Mindkettőnket motivált a versenyzés része is. A gyerekek nyaranta mindig elmentek egy-egy hétre vitorlás táborba, úgyhogy ők is tisztában vannak az alapokkal. Úgyhogy a családi hajóval végülis ezt próbáljuk erősíteni: együtt is legyenek élményeink. Ez két kamasz gyerekkel egyre nagyobb kihívás, de szerencsére vannak barátok, meg 4kezes verseny is, ha esetleg éppen nem akarnak velünk tartani:) És emellett rengeteg hajó és verseny, amire együtt vagy külön is el tudunk menni.

Hogy hol is vitorlázom és kikkel? Ez egy hosszú felsorolás lesz:) Blue Jay: első hajónk, saját Sudár Regattánk, amivel két éve vitorlázunk és versenyzünk a Balatonon családilag: a férjemmel, kislányommal, unokahúgommal, és olykor ismerősökkel, barátokkal. Bár már több, mint egy éve nem vagyok IBM-es, még mindig a munkahelyi szakosztály keretein belül vitorlázom. A lellei kikötő is kapocs a volt kollégákhoz, barátokhoz. Itt tanultam meg vitorlázni, és a szakosztálynak is itt vannak saját hajói, ahol mindig össze lehet futni régi ismerősökkel. A másik legjelentősebb csapat jelenleg az életemben a WOBi (https://www.facebook.com/welcomeonboardinternational/). Ez egy női, nemzetközi, amatőr vitorlázónőkből álló, önszerveződő csapat. Ez a történet márciusban lesz pont egy éves, Vis-en, a nőnapi regattán ünnepli majd a születésnapját, és azóta jelentős mozgalommá nőtte ki magát. Egyik alapelve, hogy egy versenyen egy adott hajón csak különböző nemzetekből származó nők lehetnek a csapat tagjai. Lehet, hogy ott találkozunk először egymással és a hajóval is, de az a cél, hogy jól érezzük magunkat, tanuljunk, és egymást támogató tagokból álló csapatként működjünk. Ha ezen túl még jelentős eredményeket is érünk el, az már csak hab a tortán! Ehhez elengedhetetlen a bizalom, a rendkívül gyors alkalmazkodókészség, problémamegoldási készség és rugalmasság, és persze a nyelvismeret. A hajó nyelve alapvetően az angol, de egy-egy verseny végén mindig egy jellegzetes, kevert szakzsargon születik meg attól függően, hogy kik voltak a hajón. Alapvetően hobbiból, munka mellett vitorláznak ezek a nők, életkortól és tapasztalattól függetlenül csatlakozhatnak a WOBi-hoz. Ami mégis összeköt bennünket az említett alapelveken túl, az a vitorlázás, a szél és a víz iránt érzett szenvedélyünk. Elsősorban nemzetközi, női regattákat célzunk meg, tavaly voltunk a Helga Cup-on Hamburgban, majd Kievben és Spanyolországban is egy-egy női regattán. Annak, hogy a Balatonon is lesz idén több női regatta, külön örülünk! Emellett indulunk WOBi csapatként egyéb versenyeken is, mint például tavaly a Fekete Tengernél, Romániában voltunk egy match race-en, illetve most a téli bajnokságon vagyunk ott Olaszországban, Anzio-ban egyedüli női csapatként. Az eddigi versenyekre összesen 20 országból érkeztek a WOBi lányok, ami igazi kulturális kavalkád! A családi csapat és a nemzetközi női csapat közötti átmenetként rengeteg egyéb csapatban is megfordulok, ha időm engedi. Főleg azokban, ahol korábban vitorláztam, vagy ismerősökön keresztük találtunk egymásra. Ez is széles skálán mozog: vannak teljesen női csapatok, és van, ahol egyedül én vagyok nő. A Regina osztályban például a Nymeria-n idén is visszavárnak az OB futamokra, velük már második éve OB-zek. Tengeri versenyek közül rendszeresen ott vagyunk a Seapromo-n egy baráti társasággal, illetve az elmúlt években többször voltam az Adria Kupán is egy csapatban (ott szintén egyedüli nőként:). 

A vitorlázásban mindig azt szeretem, amit éppen ad: a harmóniát, a természet közelségét, a szelet, a sebességet, a napot, az esőt, a jeget (mert egyszer ilyen is volt, és nem az égből hullott!), a kihívásokat és a határok feszegetését, a csapatmunkát, a tanulásokat - magamról, a csapatról és magáról a vitorlázásról, technikai értelemben.

Rengeteg nagyon jó élményem van a vitorlázáshoz kapcsolódóan: sok apróság. Ami hirtelen eszembe jut, az a legutóbbi versennyel kapcsolatos, január, Anzio: itt az a pár perc, ahogy spinakkerrel szörföztünk (szó szerint!) 10+ csomós sebességgel, hatalmas mosollyal az arcunkon. És még szivárványt is kaptunk hozzá háttérnek. 

Az eredményeimről:

Sudár Regatta (Blue Jay), ez a családi hajó, olykor barátokkal fűszerezve. Van néhány szép eredményünk YSII-ben (Ügyvéd Kupa, Harmat Kupa, Lelle Kupa első vagy dobogós hely).

WOBi: Platu25 (Anzio, Winter Series, Kiev International Female Regatta), J70 (Helga Cup), Beneteau First 21 (Limanu match race) Magyar női csapatok: Vis regatta, Sissi Cup, Téli versenysorozat Lellén - ez utóbbit tavaly Sabján Anni kormyányzásával megnyertük. Vegyes csapatok: Regina osztály (itt tavaly OB 3. helyezett lett a csapat), 30-as cirkáló, E770, L30.

Amióta saját hajónk van, inkább azzal versenyzünk, de korábban több hajón megfordultam, sokáig a Dolce Vita-n versenyeztem YSII-ben, itt nagyon sokszor hoztunk el szép helyezéseket, többek között egy Kékszalag első helyet is a legnépesebb, YSII-es csoportban. Tengeri versenyeken is értünk el szép eredményeket ezzel a csapattal, Adria Kupa első és harmadik helyezést például. 

Amire a legbüszkébb vagyok eddig, talán két dolog: az első kormányosként teljesített Kékszalag, ahol 30 órát ültem a kormány mögött alvás nélkül. A másik a tavalyi Fehér Szalag, ahol a 13 éves kislányom 20+ csomós szélnél átkéredzkedett a kormányhoz, hogy ez milyen klassz, és inkább ő vinné a hajót. 

Sajnos a szabadidős vitorlázás fordított arányban van a versenyzéssel: korábban több szabadidős vitorlázás volt, most kevesebb. 

Szerencsés vagyok, hogy nagyon sok olyan csapatban vitorlázhattam, (ha néha csak egy-egy verseny erejéig is), ahol rutinos, ismert és eredményes vitorlázók vitték a hajót. Tőlük rengeteget tanultam. Szeretek a kormány mögött is lenni, a legtöbbet így lehet tanulni szerintem. Össze kell rakni azt a sok kis puzzle-t, ami az egyes pozíciókban nem feltétlenül áll össze. Plusz még erre jön a taktika és a stratégia. Nagyon örülök annak a lehetőségnek is, hogy az elmúlt évben több ország versenyére is eljutottam, és rengeteg érdekes és hasznos tapasztalatot nyertem ezeken. Különös és furcsa élmény volt például másfél méteres hullámokban úgy pályaversenyezni, hogy kreuz-ban hátulról jönnek a hullámok, hátszélben meg szinte szemből :)

Egyelőre magától jön a motiváció, annyi lehetőséget látok magam körül, hogy inkább szelektálnom kell, mi az, ami belefér:) Ha valami nem sikerül úgy, ahogy elképzeltem a vitorlázásban (de ez általában is igaz), akkor - miután jól kielemeztem - még ambiciózusabb célt keresek, és gyorsan átfordítom a kudarc érzéséből fakadó bosszúságomat az új cél felé irányuló aktív energiává.

A partnerség, megkülönböztetés nélküli elfogadás számomra egy alapérték - nem csak a vitorlázásban, hanem általában. Nőként általában a fizikai erő az a terület, ahol a férfiak sokszor alaphelyzetben előnyben vannak a hajón. Ezt a csak nőkből álló hajón úgy próbáljuk kompenzálni, hogy egy-két emberrel többen vagyunk, ami a súlyelosztást is segíti. A vegyes összetételű csapatokban viszont ésszerűen úgy osztjuk el a feladatokat, hogy mindenki a képességei és adottságai szerint a legoptimálisabb posztra kerüljön. Én sokszor voltam "könnyűszeres manchaft", a legkönnyebb ember a hajón, aki "észrevétlenül" mozog, vagy nagy szélben lemegy trimmelni a génuára. Számomra például sokkal izgalmasabb a csapatvezetési stílus megkülönböztetése a hajón, és ez független attól, hogy valaki férfi vagy nő. Hogy mennyire van felhatalmazása a csapattagoknak, hogyan működik a bizalom, a támogatás, a fejlesztés, a tudásátadás, a kommunikáció. A női regattáknak mindemellett megvan a sajátos hangulata! Én személy szerint nagyon örülök, hogy egyre több ilyen regatta van szerte Európában, és hogy a tavalyi évben négy ilyen regattán is részt tudtam venni.

Én személy szerint rengeteg lehetőséget látok a nők számára a vitorlázásban. Nekem kevés negatív élményem volt nőként (az akadályokat rendszerint kikerülöm vagy átlépem:). De persze ehhez az is hozzátartozik, hogy az én történetem alapvetően egy hobbivitorlázásból indult, nem hivatásszerűen mozgok ebben a közegben.

A vitorlázást gyerekkorban a legegyszerűbb elkezdeni, és talán a legtöbb vitorlásiskola erre a korosztályra fókuszál. De felnőttként sem késő, sőt! Nekem személy szerint sokat segített a baráti társaság, és az, hogy tapasztaltabb vitorlázókkal tudtam együtt hajózni.