„Március elején jöttünk haza a portugál edzőtáborból, a felkészülési programunk következő versenye a hónap végére tervezett Trofeo Princesa Sofia, majd áprilisban a genovai Világkupa lett volna. Repülővel jöttünk, mivel a hajónkat és a felszerelésünket logisztikai okokból egyszerűbb volt kinn hagyni: március közepén autóval terveztünk visszamenni értük, és átszállítani a következő helyszínre. Néhány hete azonban a járvány miatt nemcsak törölték a versenyt, de az oda-vissza utazás lehetősége is kérdésessé vált a határok lezárása és a dél-európai országokban sorra bevezetett kijárási tilalmak miatt: így most a hajónk és a hozzá tartozó felszerelések mellett az 1 hónapra összekészített teljes vitorlázó holmink és edző eszközeink Portugáliában ragadtak, így most még ha akarnánk, sem tudnánk edzeni itthon…

Amennyiben az olimpia megrendezésre került volna az eredeti időpontban, az osztályunkban a kvalifikációt legközelebb a genovai Világkupán lehetett volna megszerezni, de az olaszországi helyzet miatt a szervezők nem vállalták, hogy a június 30-i végső határidő előtt ezt lebonyolítják. Felmerült opcióként egy japán helyszínen megrendezendő verseny is, de ez logisztikailag minden résztvevő számára teljesíthetetlen lett volna, így az a megoldás maradt, hogy a 2019. decemberében Új-Zélandon zajlott Világbajnokságon - amely második kvóta osztó verseny volt -, elért helyezések alapján kerültek volna a további kvóták kiosztásra. Mivel ezen forráshiány miatt nem tudtunk elindulni, le kellett mondanunk az olimpiai részvétel esélyéről.

Az olimpia későbbi időpontra halasztása tehát számunkra új lehetőségeket ad, még ha a helyzetünk nem is lesz könnyű: nincsen második hajónk itthon, így az érdemi felkészülési munkát akkor tudjuk folytatni, amikor biztonságosan el tudunk indulni a hajóért és az eszközeinkért Portugáliába. Ezzel persze egyelőre nem tudunk tervezni, mint ahogy az is nyitott kérdés lesz még egy darabig, hogy mikor rendezik meg végül az olimpiát, és ahhoz milyen kvalifikációs versenyeken keresztül vezet az út.

A jelenlegi helyzetben elsődlegesen a tanulásra fordítjuk az időnket és energiáinkat: Dávid idén érettségizik, én a 2. félévemet csinálom a Testnevelési Egyetem szakedzői szakán. Mivel az edző eszközeim is kinn ragadtak, illetve bezártak a kondik, itthoni edzésként a futás marad. Dávidnak van itthon biciklije, úgyhogy ő akár bringázni is elmehet. Személyi edzőnk nincsen, ezért magunk rakjuk össze az edzés programjainkat. A fitballomat a macska sajnos kikörmözte, úgyhogy gyorsan kell rajta dolgozni mielőtt leereszt :), de van egy hengerem, amivel tudok egyensúlyi gyakorlatokat végezni...

A karantént viseljük úgy, ahogyan kell, viszont hiányzik, hogy idén nem versenyezhettünk tavasszal. Amint elindulhatunk, megyünk a cuccainkért, közben pedig dolgozunk a Kékszalagra vonatkozó terveinken, és tartjuk a kapcsolatot az osztrák és holland partnereinkkel, akikkel a Balaton mellett edzeni tervezünk a járvány csitulta után.”