A háznál lévő összehajtható Brompton kerékpárok kicsiny kerekükkel a kokpítláda és a válfás szekrény rejtekében is jól elvannak, nem igazán terveztem, hogy hosszabb túrák teljesítésére is befogom őket. Az eddigi gyakran járt útvonalam a Füred-Balatonszőlős-Pécsely-Aszófő-Füred dimbes dombos terepe 18 km hosszú és 200 m szintet kell közben legyőzni. Április első hetében szabadulva a karanténból 1 óra és 10 perc alatt szenvedtem végig, 15.6 Km/órás átlaggal. Hetente többször is letekerem ezt a távot egyre javuló időkkel. Ma 6 hét után a kétsebességes bringámon már nem használom a váltót, a Strava app szerint kevesebb mint 52 perc alatt 20.5 Km/ órás átlagot nyomok. A napi edzéseket lányommal Dórával közösen végezzük, ez is egy jó módszer, hogy ne menjünk egymás agyára. Persze kellenek újabb és újabb célok. Hol feltekerünk Tihanyba, a Rege cukrászda fagyija elég nagy vonzerő, hol elgurulunk Almádiba, az innen induló festői útvonalon Veszprémen, Tótvázsonyon át vissza Füredre. Ahogy javult az állóképességünk, egyre merészebb álmokat kezdtünk kergetni. Mivel tudja egy partra vetett hajós kimaxolni a lehetőségeit? Tókerüléssel! Tudomásunk szerint kiskerekű bringával egyszuszra még senki nem csinálta meg, ráadásul a csúcsminőségű Brompton bringák egyáltalán nem játszanak alárendelt szerepet a nagyok között. 

Más hibájából tanulva a Kékszalag hivatalos útvonalát nem erőltettük, nem akartunk így járni:

Maradtunk a parton. Egyébként is egy Balatont szerető hajósnak kutya kötelessége, hogy ne csak a vízről ismerje a tavat. Ha a tájban gyönyörködik lássa meg a part vízről láthatatlan titkait, szépségét.

Füredtől Badacsonyig kényelmes tempót diktálva elég gyorsan elértünk. Egy kis csoki, víz és fotózgatás után kellemes enyhe hátszélben suhantunk tovább nyugat felé. A bicikli úton alig találkozunk kerékpárossal, pedig az idő fantasztikus. Napsütés 20 fok körüli hőmérséklettel ideális hosszabb bringázáshoz. Nyilván sokakat visszatart a részleges korlátozás, de a bicaj megengedett, és a legjobb lehetőség a jó mentális és fizikai állapot megőrzésére.

 A menü Keszthelyen is ugyanaz, de valamivel hosszabb órás pihenővel. A Yacht Klub kikötőjében elég nagy a nyüzsgés, készítik fel a hajókat a szezonra. Jó dolog ismerősökkel összefutni, de most nincs idő a barátkozásra menni kell. Délnek fordulva komoly útépítkezések jelzik, hogy az élet nem állt meg. Azt érzékeljük, hogy a Balaton fokozott érdeklődésre számíthat a járványt követően. A déli parton már érezzük a terhelést, amihez hozzá járul, hogy a szél most már ellenünk dolgozik.

Következő megállónk Balatonlelle a BL Yacht Club kikötője. Itt is nagy a nyüzsgés, de Tóth Balázs barátunknak van annyi ideje, hogy kényeztessen bennünket: szép szavakkal, kávéval, forró csokival.

Nehezen szakadtunk el Lelléről, de volt még mit tekernünk. Átgurultunk a kihalt Siófokon, szerencsénkre a szél is leállt, így még ragyogó napsütésben értük el Aligát, másztuk meg a magaspartra vezető elég durva, de szerencsére rövid emelkedőt. Az indulás előtt mindkét bringára szereltem egy egy kormány fogantyút, ami egy előre álló nyúlvány és igen jó szolgálatot tesz, ha a nyeregből kiállva előre dőlve kapaszkodunk fel az emelkedőn. Említést érdemel még a fűzfői Tobruk strand előtti útszakasz, szépsége. Sajnos a város határától építés miatt Almádiig lezárták a bicikli utat, így csak az országúton tudtunk tekerni, ami azért is veszélyes mert néhány autós ijesztő dudálással, leszorítással jelezte, hogy nincs semmi keresnivalónk az útjukon. Mielőtt visszaértünk volna Füredre feltekertünk Paloznaknál a régi római útra, hogy a tó feledhetetlen látványával fejezzük be a mi kis kerekes Kékszalagunkat.

Bakancslistás történetnek indult, de azt hiszem máskor is nekivágnék!