Nemzetközi versenybíróként, számos világversenyen vettél már részt, elismert szakembernek számítasz, képviseled hazánkat a szakmai konferenciákon és workshopokon, itthon az MVSZ Versenybíró Bizottságának elnökeként dolgozol a hazai versenybírókkal, képzed és segíted a szakembereket.

Nézzük először a nemzetközi tapasztalataidat: milyen összetételű a nemzetközi versenybírói közösség?

A World Sailing pillanatnyilag 325 nemzetközi versenybírót tart számon, a közösség eloszlása több nézőpontból sem mondható egyenletesnek.

Földrajzi szempontból a szakemberek kétharmada európai, egyhatoda észak-amerikai, a maradék hányadon a többi földrész osztozik. Nemeket tekintve mindössze 13% nő, a többiek férfiak. Az arányok magyarázata javarészt abban keresendő, hogy mivel tapasztalt versenyvitorlázók állnak a versenyzői karrierjük mellett vagy után versenybírónak, a szakemberek eloszlása is nagyjából követi a sportolói létszámokat.

Első ránézésre kor tekintetében is aránytalannak tűnik, hogy a közösség kétharmada 55 évnél idősebb – ez az utánpótlás szempontjából nyilvánvaló kihívást jelent. A mögöttes indokok között itt elsősorban a tevékenység önkéntes jellegére kell gondolni, azaz a vitorlássportban a versenybírók fizetés nélkül (alapvető költségtérítés mellett) vállalják a sportolók szolgálatát. A feladat így sok lemondással, időbeli megkötéssel, a fiatalabb generáció számára érthetően komoly megterheléssel járhat.

Megfigyelhető valamilyen trend a női tisztségviselők számának változásában?

Az utóbbi években arányaiban nagy előrelépés figyelhető meg a közösség nemek és kor szerinti frissülésében – mondani sem kell, hogy a fiatal nők ilyen szempontból duplán segítenek. Köszönhető ez főként a versenybírói képzési és minősítési program szemléletváltásának, fejlődésének. Az utóbbi tíz évben egyre több szakmai megfelelést igazoló kritérium szerepel a minősítések megszerzése és fenntartása céljából működtetett rendszerben, ezáltal a kinevezések a személyes kapcsolatok helyett sokkal inkább objektív kritériumok eredményei. Tehát aki eléri a szintet, az számíthat a kinevezésére.

Mit tesz a World Sailing az egyensúly elérése céljából?

A World Sailing Tisztségviselői Bizottsága és Versenybíró Albizottsága a korábban említett három szempont szerint folyamatosan figyelemmel kíséri a populáció változását, és a szűkös anyagi források ellenére például a képzések helyszíneinek megválasztásával igyekszik ösztönzőleg hatni az egyensúly elérésére.

Emellett, ahogy a versenyzőknél, úgy a tisztségviselőknél is fontos cél a nemek egyensúlyának javítása. A World Sailing 2030-ig érvényes fenntarthatósági stratégiáját az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban dolgozta ki – ennek eleme, hogy 2030-ra a szervezet saját eseményein elérjék a tisztségviselők nemének 50-50 százalékos arányát. A nemek közötti kompenzációt napjainkban is megfigyelhetjük: a World Sailing eseményein (és a tokiói olimpián is) a versenybírók 25-30 százaléka nő. A Versenybírói Albizottság már felhívta a figyelmet arra, hogy vékony jégre tévedtünk, mert a kijelölések során bizonyos csoportok hangsúlyozásának nemkívánt következménye lehet, hogy a célcsoporton kívüliek elégedetlenné válnak. Azaz mesterségesen hízlalt statisztikák helyett azon kell dolgoznunk, hogy ténylegesen több nőt vonjunk be a versenybírói közösségbe – ezt viszont, habár mi is nagyon szeretnénk, elsősorban nekik kell akarniuk. A nemek aránya gyakran téma baráti beszélgetésekben is, ahol a szakmailag legfelkészültebb nők egybehangzó véleménye, hogy a színvonal csökkentése nélkül kellene javítani az egyensúlyon, mert a versenyzők elvárása stabilan magas. Tehát mindenkinek meg kell ugrania azt a bizonyos szintet.

Dolgoztál már olyan versenyen, ahol nő volt az óvási bizottság elnöke? Mik voltak a tapasztalataid?

Persze, több alkalommal is, egyet majd szeretnék is kiemelni. A tapasztalatok vegyesek, de nincs ez másként a férfiakkal sem… A versenybíráskodás csapatmunka, a csapaton belül pedig egymást tisztelettel segítjük, erősítjük, hogy a versenyzők a legjobb szolgáltatást kaphassák. A konstruktív vitákban ahogy a versenyzőkkel, úgy a csapaton belül is előítéletektől mentesen veszünk részt: ugyanúgy elvárjuk a nők véleményét, mint a férfiakét, és ugyanúgy figyelembe is vesszük azokat. Az elnök feladata a kohézió megszervezése, a tagok között legerősebb kombinációk felkutatása és a bizottság képviselete. Ehhez menedzserszerephez kiterjedt tapasztalat mellett rátermettség szükséges.

Nemzetközi versenybírói karrierem kezdeti nagy mérföldköve volt a 2014. évi nanjingi Ifjúsági Olimpiai Játékok, ahol egy fiatal lengyel nő vezette a versenybíróságot. Ő eddigre megjárta már az ötkarikás játékokat, Kínában pedig napról-napra egyre nagyobb kihívások elé állított, miközben mentorként segített az akadályok leküzdésében – a Byte pálya vezető versenybírójának kért fel, majd a tárgyalások közül a nehezebbeken választott engem írnoknak vagy a panel elnökének. Gyakran kértem és kaptam is visszajelzéseket, de a legjelentősebb mégis az volt, amikor az utolsó versenynapok egyikén meghívást kaptam az egy hónap múlva kezdődő santanderi összevont olimpiai világbajnokságra (ugyanaz a verseny, mint a 2018. évi aarhusi világbajnokság). Azóta óvodáskorú gyermeke van, így pár év kihagyás után érthetően kisebb lendülettel tudja folytatni a versenybíráskodást – ennek a fordulatnak eredményeképpen, a helyére kerültem be a Finn osztály 2015. évi aucklandi világbajnokságának zsűrijébe. Mindkét lehetőségért a mai napig rendkívül hálás vagyok.

A szabály az szabály, és ezek betartásának felügyelete nemtől függetlenül a versenybírók feladata, mint ahogy egy vitás kérdés objektív megítélése is, de mégis munkamódszerben, hozzáállásban, bármiben látsz különbséget a női és a férfi versenybírók között?

Természetünkből fakadóan egyes helyzetekben mindenki számára más-más tényezők lehetnek hangsúlyosak. Ezért dolgozunk csapatban, hogy a lehető legtöbb hangsúlyos állítás kerülhessen az asztalra. Így többször voltam részese olyan tárgyalásnak, ahol az eset megvitatása közben egy nő teljesen más megvilágításba tudta helyezni a konfliktus alapját, ezáltal megcáfolva vagy megerősítve az addig kialakult közös nézőpontot. Olyan helyzet is adódott már, ahol a panel középkorú női elnökének rendkívül határozott álláspontját ostromoltuk ketten, fiatal srácok – háromnegyed óra alatt tudtuk meggyőzni az egyébként utólag is igazolt helyes megoldásról.

Hogyan kapcsolódik a hazai versenybírói tevékenység a World Sailing által mutatott irányokhoz?

Az MVSZ, mint a World Sailing tagszervezete, nyilvánvalóan követi a nemzetközi szervezet stratégiai irányait. Statisztikában mindenképpen sikeresebbek vagyunk: a következetes képzési program eredményeként sikerült áthidalni a tíz évvel ezelőttig szélesedő generációs szakadékot, mára stabil utánpótlással büszkélkedhetünk. A teljes közösségnek pedig kb. egyharmada (33 fő) nő és kor szerinti eloszlásuk is bizakodásra ad okot: a negyvenéves átlag alatt és felett is nagyjából ugyanannyian vannak.

Hazai viszonylatban a támogatott ifjúsági osztályok ranglistaversenyeire és Országos Bajnokságaira jelentkezés alapján az MVSZ Versenybíró Bizottsága választja ki a versenybírókat. A kiválasztásnál figyelembe vesszük a nemek eloszlását is, és az elvárt rotáció mellett igyekszünk úgy lehetőségeket kínálni, hogy a példaképek között is vegyesen legyenek nők és férfiak.

Ha valaki szeretne versenybíró lenni, nemzetközi karriert építeni milyen iránymutatást tudnál adni számára?

Ahogy versenyzőként, úgy versenybíróként is számos kiemelkedő cél elérhető a vitorlássportban. Bármelyiket is választjuk, semmiképp se sprintre, hanem maratonra készüljünk. A célok eléréséhez hosszú, kitartó munka szükséges, amely első lépése az MVSZ versenybírói tanfolyamának elvégzése. Képzést igény szerint, két-három évente szoktunk szervezni, erre nyilvános felhívás és érdeklődők személyes jelentkezései útján toborzunk résztvevőket. A tanfolyamot megelőzően a jelöltek önálló felkészülési feladatokat kapnak, majd egy napon reggeltől estig csak szabályismeretet oktatunk. Magán a tanfolyamon egy hosszú hétvége alatt segítjük a résztvevők bevezetését a versenybírói tevékenységbe, ahol az adminisztratív tudnivalókon túl a szabályok alkalmazásán és az eljárásokon van a hangsúly. A sikeres vizsgát követően indul meg a tapasztalatszerzés időszaka, amely során minél változatosabb versenyeken javaslom kipróbálni a tudást. A sokszínű élmények mellett így találhatjuk meg a tényleges célunkat, és így lehetséges szerteágazó kapcsolatokat építeni.

Nyilvánvaló, hogy mindenki különböző lendülettel és szabadidővel fog a tevékenységhez, de általánosságban nem túlzás azt állítani, hogy nagyjából négy év szükséges hazai szinten tapasztalttá válni, majd újabb négy év kell a nemzetközi porondon ahhoz, hogy a világ élversenyzőinek futamain bíráskodhassunk. A sok feláldozott idő és lemondás mellett bőséges kárpótlást nyújtanak az utazások, az élmények, az életre szóló barátságok. A lehetőség minden versenyzői tapasztalattal rendelkező vitorlázó számára egységesen adott, az érdeklődőket pedig igyekszünk a legjobban segíteni.