A kényszerű szünet sok mindenre megtanított, olyan dolgokra, melyek eddig is megvalósíthatóak lettek volna, de mindig találtunk valami fontosabbat.

Megtanultuk, hogy mit kell tennünk, ha  csak magunkra számíthatunk. Ráéreztünk az ésszerű fogyasztás fontosságára. Volt időnk átgondolni, hogy mennyire fontos környezetünk tudatos védelme. De talán a legfontosabb, hogy az elvárásaink, az igényeink is megváltoztak, ezért sem folytathatjuk ugyanott és ugyanúgy, ahol a járvány előtt megszoktuk.

Vízre kerültek a hajók, a csonka szezon, ha lassan is de beindul. A nagy rendezvények elmaradnak, de a Kékszalag a hazai vitorlázás legnagyobb ünnepe megrendezésre kerül. A versenyrendszeren kívüli hajózás, amit nevezhetnénk túravitorlázásnak – de nem az – már mutat életjeleket, de még mindig nem a megszokott, igaz ez korábban sem volt egészségesnek tekinthető.

Lássuk, milyen volt, milyen lesz és milyennek szeretnénk szeretett sportágunkat!

Kezdjük a versenyzőkkel, hiszen a vitorlázás számukra nem csak élvezetes időtöltés, de életforma is egyben. A csúcsverseny a tokiói olimpia elmarad, a jövő évi megrendezése az őszi vírushelyzet függvénye. Már most óriási veszteség érte mind az érintett versenyzőket, mind a mögöttük álló a felkészülésüket segítő szakmai stábot, a szponzorokat, és minket akik bizakodva vártuk, hogy Világ és Európa bajnok versenyzőink fényes olimpiai érmekkel térjenek haza.

Az utánpótlás és a one design versenyosztályok minden bizonnyal aktívan vetik be magukat a küzdelmekbe, de nagyon fog hiányozni a versenyekhez kötődő társasági élet, melyet a veszélyhelyzet miatt a hatóságok nem engedélyeznek. Ezek a találkozások kovácsolják össze  a közösségeket, legyen az a nevezések, a díjkiosztók, vagy a közös vacsorák által biztosított lehetőség. 

Több helyszínen is szerveztek sportorvosi vizsgálatot. Sportágunk legértelmetlenebb, legfeleslegesebb intézménye újabb végrehajthatatlan szigorításaival képes volt tovább rontani megítélését, mégis örömmel szántam rá az időt, mert legalább ebből az alkalomból találkozhattam rég nem látott hajós barátaimmal. Az egész hercehurca annyira röhejes, hogy az ezen való élcelődés is egész jó programnak bizonyult. Azért jó lenne, ha legalább most magához térne a jogalkotó és sürgősen leállítaná ezt a sporttörvényben előírt, de a szabadidős amatőr vitorlázókat, az egészségügyi ellátó és információs rendszert feleslegesen terhelő hungaricumot. Ha csak azon elmélázna egy illetékes, hogy mi jelent nagyobb egészségügyi, baleseti kockázatot: egy autó vezetése, vagy kucorgás egy vitorlás hajón, akkor már sokkal előbbre tartanánk.

A nagyhajós versenyzők idén ismerkedhetnek meg az új YS előnyszámokkal, minden bizonnyal élvezettel fogják ízlelgetni elért eredményeiket a tényleges befutási sorrend tükrében. Elsősorban őket érinti a motorhasználattal kapcsolatos egyre keményedő rendőrségi fellépés. Ha van elavult, az eredeti célokhoz semmi módon nem köthető jogszabály akkor ez az. Miért van még érvényben? Miért nem lehet megváltoztatni? Felfoghatatlan. Az egyetlen haszonélvező látszólag a rendőrség, miközben pénzben nem kifejezhető veszteséget szenved a szervezet az egyre romló társadalmi megítélése következtében. Se nem szolgálnak, se nem védenek amikor a versenyre igyekvő, vagy onnan hazafelé motorozó hajósokat vegzálják.

Mi lesz azokkal akik nem is akarnak versenyezni?

Motorozni ők sem fognak. Jó jó tudom, hogy a kikötőkben, a Tihanyi szorosban, szélcsendben de csak adott irányban berreghetünk, ebben is van kihívás, de ehhez elegendő idő és türelem nem mindenkinek adatik meg. Apropó Tihanyi szoros: a hajózási útvonalat érintő, nem megfelelően jelzett, frissen épített kőzátony nem az amit korábban ígértek. Amikor híre ment a mesterséges halszaporító műtárgy telepítésének, akkor a hivatalosnak tűnő válasz az volt, hogy a fenékre kerülő kőszórás a mélyebb merülésű vitorlásokat sem fogja zavarni. Nem vagyok megnyugtatva. Szerencsére a Bahart Zrt kikötőinek tervezett bérbeadása akár a szolgáltatások színvonalának javulásával, a kedvezőbb bérleti díjakkal, a vendéghelyek számának bővülésével, sólyák építésével, a téli használat lehetőségével is társulhat.

Kedvenc témámról a nem versenyszerű jollevitorlázás ellehetetlenüléséről sem szeretnék megfeledkezni. Most amikor felértékelődött a természetközeli szabadidős sportok szerepe, jelentősége, akkor elérkezett az idő, hogy komolyabban feszegessük a témát. Azt tudjuk, hogy a rendőrség elszántan bünteti, zavarja a kijelölt szűk parti sávból kimerészkedő jollésokat. Szívesen tartanék edzőtábort rendőröknek elsőfokú viharjelzés hatálya alatt az északi parton, az engedélyezett 500 m-es parti sávban. Szerintem amint megszáradtak a sporttársak, maguk is indítványoznák ennek a hülye szabálynak az eltörlését. A parti sáv többnyire 300 m-es környezetében a világon szinte sehol nem engednek vitorlázni, ezzel is óvva a fürdőző, csónakázó népeket a veszélytől. Nálunk ide kényszerítik a jollésokat, had hulljon a férgese.  Hogy nem tudnak nagy szélben vitorlázni? Hát persze, hogy nem, mikor tanulnának meg ha nem engedik az előírások. Ha keressük a megoldást akkor változtassunk a viharjelzéshez kötődő merev rendeleteken! A szolgáltatás nevében a lényeg: JELZÉS. Szóljon ez elsősorban a fürdőzőkhöz, napozókhoz. A hajós sokkal pontosabb jelzőrendszerre támaszkodik: a mobil applikációk pontos elemzéseire, és saját tapasztalatára. Aki tudását meghaladó kockázatot vállal az viselje is annak következményeit! A rendőr akkor büntessen, ha hiányos a biztonsági felszerelés, ha nincs mentőmellény. Ha felborul egy jolle, annak nagyon kicsi a baleseti kockázata. Vagy visszaállítják vagy segítséget kérnek. Tanulnak, vagy fizetnek. Ennyire egyszerű. A felhevült testtel mentőfelszerelés nélkül pocsolyarészegen ugrándozó vízi biciklis gyakoribb jelenség, mint egy józan de gyakorlatlan kishajós. Ha végre szabadon lehetne jollézni a Balatonon akkor értelmet nyerne az a kormányzati törekvés mely a Bejárható Magyarország programban öltött testet.

Tudom, hogy kissé aggodalmasra sikeredett az újraéledő hajózásról szóló cikkem. Merlin barátom ezt minden bizonnyal feloldaná annak a rejtélynek a boncolgatásával, hogy a fürge vízi gőték miért a vízben tartják a nászukat - amit még megértenék, - de az aktust követően kivonulnak a partra és ott is maradnak esetlenül és ügyetlenül.