Nagyon nehezen indult nekem ez a túra, mert egy héttel az indulás előtt a motorom bemondta az unalmast. Szerencsére beépített külmotoromat könnyen kivettük a helyéről és kaptam egy kölcsön motort. Már halkan pöfögött a tartalék kétütemű az indulásnál amikor egyszer csak leállt és el sem indult többet. Tanakodás, tisztogatás, berántás vagy 50-szer, de semmi. Béci szólt, hogy neki van egy 6LE Suzukija menjek azzal. Mivel elég nagy szeleket prognosztizáltak, ezért úgy gondoltam mégiscsak jobb, ha van legalább annyi motorom, hogy kikötésnél használni tudjam, így beraktuk a helyére és végre sikerült elindulni Tihany felé, ahonnan másnap 9-kor kellett nekivágni a távnak (Tihany, Almádi, Keszthely, Tihany) Mivel jó szél volt, nem volt késői a fél hármas indulás mert azt számoltam, hogy így is ott leszünk nyolc óra előtt. Így is lett. Kemény szél fogadott minket Badacsony után végig reffelnem kellett (jeleztétek, hogy sokan olvassátok beszámolóimat, akik kevéssé ismerik a vitorlás kifejezéseket, gondoltam adok némi magyarázatot: reffelés, amikor a vitorla felületét csökkentjük, jellemzően nagy szél esetén)  és elég sokat schottoltam (a schott egy kötél, amellyel be tudom húzni a vitorlát vagy kiengedni, ezzel a vitorlába fújó szél nyomása csökkenthető, vagy növelhető), de nem bántam mert legalább kicsit ráhangolódtam a következő napra, amikorra szintén nagy szeleket ígértek. A sors fintora, hogy az évek óta hajtott nagyszeles hajóm helyett most az új, inkább kisszeles hajóval indultam jó nagy vitorla felületekkel és így persze folyamatosan reffelnem kellett. Mire Öreg-Tihanyba értünk elfáradtam, kikötöttünk, megittunk egy sört, és elfogyasztottuk a vacsorát. 11 körül nyugovóra tértünk, hogy reggelig kipihenjük magunkat. 

Másnap reggel 7 körül felébredtünk, összeszedtük magunkat, felszereltük a hajókat és elindultunk a THE kikötője felé, ahonnan 9 órakor indult útjára a túra 17 hajóval. Friss É-ÉK szélben indult el a mezőny. A rajtomba kicsit belealudtam, így a középmezőnyben sikerült kicsit zavart szélben elindulnom. Nem nagyon aggódtam, mert egy ilyen hosszú úton azért van idő felzárkózni, a rohanógépeket meg úgysem érem utol. Béci a Jackpottal és egy E30-as (karcsú klasszikus hajó) gyorsan megléptek a mezőnytől, én feljöttem a 6-ik hely környékére, mert ha már túrázunk csak figyeli az ember, hogy hol van a többiekhez képest. Tudjátok az a mondás: Ha két vitorlás egy csapáson megy azonos irányba az már verseny! Almádi felé negyedszélben rohantunk néha 1-1 nagyobb pöfföt le kellett kezelni, de álomszerű szél volt. Sajnos a bója kerüléshez fordulnom kellett, de hát ez bőven belefért a csodálatos időben. Elnézegettem a gyerekeket az optimistekkel ahogy szelik a habokat, és a többi túravitorlázót, akik élvezték a napot, a szelet, a Balatont, mert végre kiszabadultak a hónapos fogságból. Vettem a bóját és miután Tihanynak vettem az irányt elkezdtem a reacherem (könnyű szeles orrvitorla) fölszerelését. Nem jutottam sokáig, mert egyre erősebb pöfföket kaptam és a mellettem jövő sporttárs is nagyon küzdött a reacherrel, gyakran fölszaladt a szélre, így azt a kis előnyt, amit szerzett el is vesztette folyamatosan. A csőhöz közeledve rácsörögtem Bécire, milyen a szél a nyugatiban, mire is 16-17 csomós (az a sebesség amivel 1 óra alatt 1 tengeri mérföldet lehet megtenni, 1 csomó = kb. 1,8 km/h) alapszélre 22-es lökéseket mondott. Ezzel elindultam leszerelni a félig felszerelt reacheremet, mert úgysem tudom használni és gondoltam a hullámzásban csak veri a víz az orrban. Jó döntés volt, mivel így le tudtam zárni a kajüt ablakomat, amiért utólag nagyon hálás voltam magamnak, amennyi vizet kapott a nyugatiban az orrdeck (hajó első része), megtelt volna a hajó (ekkor még nem tudtam, hogy így is jelentős vizet fogok felszedni. Dél körül kellemes ¾ szélben suhantam a cső felé amikor a genua (nagy méretű orrvitorla) első lekötő seklim megadta magát és kilobbant a vitorla alja. Előre mentem, megnéztem mit lehet tenni. Láttam, hogy vagy kötéllel vagy egy másik seklivel meg tudom oldani a problémát. Lementem a kajütbe találtam egy megfelelő méretű seklit és rögzítettem a szemet, vitorlát fixáltam, fall (vitorla felhúzó) kötelet meghúztam. Az élen haladó hajóktól 1-2 km-el lemaradva a középmezőny elején vitorláztam mögöttem nem sokkal elmaradva egy Folkboat (gyönyörű klasszikus skandináv hajó) „falkával” és Joó Tamás barátommal. Vígan mentem át a csövön teljes vitorlázattal. Ahogy nyílt ki a medence, egyre erősebb szél csapott szembe és a hullámok is egyre magasabbak voltak. Visszareffeltem mert már fetrengett a hajó és folyamatosan lobogtattam. A hajó orrán gyakran átbuktak a hullámok és éreztem, hogy minden egyes hullám veri visszafelé a hajót. Ennek ellenére is 5.5 csomóval tudtam szél felé menni. Küzdelmes volt és nem tudtam élesebben menni, hogy betúrjam magam az északi part alá, ahol ilyenkor sokkal kisebb hullámokkal kell megküzdeni. A 2es reff mellett is gyakran lobogtatnom kellett, nem csoda, hogy a 2-es reff lekötőm elengedte magát (persze ezzel csak a saját felelősségemet próbálom csökkenteni, mert én kötöttem meg nyilván előző nap rosszul, hogy kiengedett). Küzdelmes 20 perc elé néztem fölélesedtem annyira, hogy a baum (vitorla rögzítő vízszintes „rúd”) bejöjjön a cockpit fölé, megengedtem a grószt (nagyvitorla) és próbáltam a 3 cm-es lyukon a csapkodó vitorlába fűzni a kötelet. Amikor sikerült hirtelen belekapott a szél és kitépte a kezemből a vitorlát. Kezdhettem elölről (erre mondják sziszifuszi munka). Nagy küzdelem árán, de sikerült végül is fixálnom a kötelet, behúztam a reffet, meghúztam a fall kötelet. Leültem kicsit pihenni, mert kimerített a küzdelem a vitorlával és a hullámokkal, elégedetten dőltem hátra, ezt a csatát megnyertem. Körbenéztem és azt láttam az üldöző csapat utolért. Ez bosszantott, de gondoltam gyorsan lerázom majd őket. Nem így történt. Az erős szeles hajókat esélyem sem volt otthagyni, sőt… Fej-fej mellett haladva kapaszkodtunk az északi part felé, amikor lenézve a kajütbe azt láttam, hogy lötyög a víz a padlón. Az autopilot-ot (automata kormány, jellemzően GPS alapján tartja a beállított irányszöget) rátettem a kormányra, lementem és körbenéztem, addig, de akkora hullámzás volt, hogy nem bírta a pilot irányba tartani a hajót. Szivaccsal felszedtem fél liter vizet, kiöntöttem. Kerestem hol jöhetett be, nem találtam. Felmentem, irányba raktam a hajót, megint jött a víz… Megint lementem.... Ezt a játékot bő fél órán keresztül játszottam, nem akartam, hogy nagyobb mennyiség összegyűljön. Eldöntöttem, hogy megpróbálok levitorlázni Máriára és kidaruztatom a hajót nehogy elsüllyedjen. Felhívtam Bíró Kareszt és megkértem, hogy segítsen majd kikötni. Húztam tovább az északi partot és rácsörögtem Bécire, nála mi a helyzet, ő ment legelől. Meséltem neki a vizet, azt mondta ne aggódjak. Csökken a szél menjek el Keszthelyig, ha romlik a helyzet legfeljebb visszafelé kiállok. (Béci ezúton is köszi a jótanácsot, mert így végig csináltam a túrát). Badacsony felé közeledve mérséklődni kezdett a szél, visszaengedtem 1-es reffig. És ismét 6 csomó fölé ment a sebességem. Lassan elkezdtem lerázni ismét a folkékat és néhány másik hajót. Viszont nagyon tartottam a szigligeti öböltől, mivel ott ha befúj, akkor ismét lehet reffelni. Előttem ment a Nagymágus E30 bő 300 méterrel, így láttam mi történik. De biztonságra mentem nem reffeltem ki. Tudtam, hogy ha a györöki csücsökig eljutok ott biztosan gyengébb szél lesz és növelhetem ismét a vitorla felületemet. Így is lett. Béci jött szembe ő már vette a bóját, mondta, hogy reffeljek ki mert kis szél van már végig. Meg is tettem, aminek a hatására a Bluebánat nevű sudárt sikerült leráznom, aki az öbölben teljesen a nyakamra jött.

Elérve a keszthelyi bóját megfordultam úgy délután 6 óra körül, előttem az Orca és a Nagymágus ment. Nagyon enyhe szél lett az Orca kitekert egy reachert. Én úgy döntöttem nem teszem fel mert éjszakára megint nagy szelet mondtak és nem egyszerű leszerelni. Az Orca meglépett bő 100 méterrel, a nagymágus viszont a szigligeti öböl közepén vitorlát cserélt így befogtam és meg is előztem. A lemenő nap fantasztikus fényeket produkált a szigligeti öbölben maja Badacsony mögött, gyönyörű látvány volt. Az Orca-val és a Nagymágussal egymás közelében hajózva esteledett ránk. 9 óra körül Révfülöp magasságában ismét erősödni kezdett a szél. Az Orca a reacherrel küzdött én a grószt reffeltem be, aztán a fokot. Az északi partot húztuk, hogy elkerüljük a nagyobb hullámokat. Éreztem, hogy sikerült nagyon jól behangolnom a két vitorlát és egyre gyakrabban ugrott 7 csomó fölé a sebesség mérőm. Az Orcával hatalmas csatába keveredtünk, egyszer én mentem el 10-20 méterre tőle aztán ő húzott el. Bárczi Tomi hívott, hogy látja mekkora csatát vívok és bíztatott, hogy jobb a pozícióm és a sebességem is egy csomóval! A szél erősödésével a jól behangolt vitorlákkal aztán lassan sikerült bő 100 méteres előnyre szert tennem. Irányba álltam a csőre a nyomkövetőn láttam, hogy az Orca és a Nagymágus ott loholt a nyakamon. Este volt, így nem tudtam megállapítani közelednek-e vagy sem, de azt láttam, hogy gyakran 7.5 csomóval rohanok a cső felé megejtett negyedszélben, ami megnyugtató volt. Szutor Feri csörgetett meg és bíztatott, hogy jól megyek már közel a vége. Éreztem ahogy repül a hajó a cső felé és már nincs messze a cél. Elfogja ilyenkor az embert valami izgalom, hiszen erre készültem már 2 éve, de tavaly nem sikerült a kis szél miatt körbe mennem. Most közelítve a 14-ik vizen töltött órámhoz nagyon közel kerültem ahhoz, hogy elmondhassam magamról, hogy egyedül körbe vitorláztam a tavat, ráadásul micsoda idővel! De nem volt időm sokat mélázni, mert már be is értem a csőbe, ahol tudtam, hogy északi szelet letakarja majd a félsziget. Így is lett. Persze ilyenkor az üldöző boly továbbra is rohan a cső felé én meg cammogok lassan át a komp előtt, ez nagyon nyugtalanító érzés. Nem tudtam milyen szél lesz a keleti medencében, úgy döntöttem kockáztatok és bejött, kiengedtem a 2-es reffet. Nem volt túl nagy szél a félsziget másik oldalán. Azt gondoltam 1-2 kreuz-al (széllel szembe cirkálás) be tudok majd menni a célba, de inkább észak-nyugati fújt, így préselve rá tudtam menni a célra vesztemre. Az idén telepített halívó kőrakás kivilágítatlan vas bójája koccant meg a hajó orrán 14 óra kemény vitorlázás után holtfáradtan konstatáltam, hogy nagy baj van, azonnal megejtettem a korom sötétben a hajót, nehogy felszaladjak a kőrakásra (ami állítólag 60-90 cm mélyen van, nekem 150 a merülésem) egyet koppant a hajó, de éreztem, hogy nincs baj. Menekültem 30 métert keletnek, megúsztam, nem volt több koppanás. Ismét irány a THE bejárata, sikerült bepréselnem magam. 14 óra 15 perc alatt körberohantam a tavat, fantasztikus érzés volt, küzdelmes kihívásokkal teli. Azt hiszem jól összeszoktunk az új hajómmal, megsimogattam és megköszöntem neki, hogy végig biztonságos társam volt. Öreg tihanyi kikötő felé vettem az irányt, ahol Béci várt a parton egy forró gombalevessel, amiért örökké hálás leszek neki! Kikötöttem és még egy jó órát beszélgettünk, mert dolgozik még ilyenkor az adrenalin. Felhívtam Joó Tamást, aki még úton volt, mondta, hogy minden rendben van, jön ő is a cső felé. Lefeküdtem aludni és 3 óra körül felébredtem ránéztem a nyomkövetőre, azt láttam, hogy már a kikötő felé tart. Felöltöztem, kiugrottam a hajóból és már pöfögött is be a kikötő bejáratánál a Nimfa. Mindhárman szerencsésen végig csináltuk a túrát!

Másnap hajnalban Bíró Karesz ébresztett telefonon, hogy indulnak Földvárra Bárczi Tomival és Kövér Janóval, segítenek visszavinni a hajóinkat, hogy mi tudjunk pihenni. Jó ötlet volt, összeszedtük magunkat, áthajóztunk Földvárra, beszálltak és robogtunk (ismét 15-20 csomós szélben) hazafelé. Sült húsos szendvics, háziretek és saláta, Köszi Janó, isteni volt! A kikötés után még órákig after party volt, a klubházban és story-zgatás. Ki mikor, hogy tudott enni, üríteni, milyen technikai gondok voltak… Életem egyik meghatározó élménye lett ez, mennyi segítséget kaptam már az indulástól kezdve a családomtól, a klubtársaktól, barátaimtól! Ezúton is köszönöm mindenkinek! Nem utolsó sorban köszönet a Folkboat csapatnak, akik kitalálták a túrát!

Sokszor mondják nélkületek ez nem sikerült volna, és tényleg nem…

Fazekas János

ViNo-Bá 3.0 kapitánya

2020.06.01