Nagyon lesúlytott a hír, sok időt töltöttünk együtt tavasszal, minden hétvégén jött és a sporttársaknak daruzta le a hajóit én meg segítettem. Az ő hajóját is, amit tavaly vett az Alkimistát, szépen lassan pakolgattuk össze. Aztán hirtelen minden az értelmét vesztette.Pénteken majd 100-an gyűltünk össze a kikötőben és mécseseket gyújtottunk, némán álltunk ott és próbáltuk felfogni mi történt. A fényképről melyet kitettünk csibészes mosollyal nézett ránk, ahogy szokott.

Szombaton (2020.07.04-n) a magyar zászló mellett fekete szalaggal indultunk el Keszthely felé a Szombati Sorozat júliusi futamára. Joó Tamás és Bárczi Tamás a Nimfával, Pintér Csaba az unokájával a Gobárkával, Szabó Laci a családjával a Saturn 24RC-jével és Simó Béci az Aqua-val. Én pedig Kövér Janó barátommal a ViNo-Bá 3.0-val. Gábor távcsövét elvittük magunkkal, Kövér Janó mancsaftom ennyit mondott: most Gábor szemével nézzük majd a versenyt. Jó szélben egy óra alatt elértük a Keszthelyi Yacht Club kikötőjét, lehúztuk a vitorlát és lassan bemotoroztunk a nevezésre, azaz csak bemotoroztunk volna mert felakadtunk a bejárat közepén. Hátramenet, teljes gáz, a kerékhatás miatt a hajó elkezdett fordulni, de egy centit sem ment se előre se hátra. Megvártam amíg keresztbe fordulunk, úgy gondoltam előre menetben le tudok jönni a padról. Sikerült is egy kövér gázzal, lassan megindultunk előre majd egy gyors kormány mozdulat és kiszabadultunk a fogságból. Szembe jött Joó Tamás megkértem nevezzenek be minket. Kihajóztunk a kikötő elé felszereltük a reachert. Változó szél volt, úgy gondoltam, ha gyengül akkor átváltunk reacherre, egyébként meg genuával megyünk. Mivel nem volt túl hosszú pálya és nem voltunk még összeszokva úgy döntöttem a reacheremmel hozzuk le majd a háromnegyed szeles szakaszokat is, mert a bliszter fel le húzásával több időt vesztünk mint amennyit nyerünk a sebességével.

Nem tudom jó döntés volt-e, de minden esetre a többekhez képes nem voltunk lassabbak ezeken a szakaszokon sem. Közel 100 hajó cirkált a rajtterületen, mely a KYC előtt volt kitűzve. Az első pályajelre háromnegyed szélben kellett rámenni,  30 méterre voltam a rajtvonaltól kiszúrtam magamnak Defender X-99-est akik előttem mentek bő 30 méterrel. A mezőny nagy része a rajtvonal keleti részén rajtolt én úgy gondoltam, hogy inkább tiszta szélben a nyugati oldalról indulok a távnak. A rajtot elszámoltam, mert nagyon messze voltunk még a rajtvonaltól amikor megszólalt a duda. 2-3 perc is eltelt amíg lerajtoltunk a nyugati oldalon.  A mezőny nagy része fölöttünk és előttünk volt. De ahogy felvettük az irányt éreztem, hogy jó helyen vagyunk és meglódultunk, bő 300 méter alatt a fölöttünk levő egymást zavaró hajókat lehagytuk és a Defender nyomában siklottunk a pályajel felé ami Balatonberény irányában volt középvizen. Nagyjából az 5-6ik helyen fordultunk rá a negyed szeles szakaszra. Szembe vágott a 12-13 csomós ENY-i szél. Jól sebességgel mentünk, de sok volt a reachernek a szél és tompa szögben tudtunk csak vitorlázni, úgy döntöttem genuára váltunk, jó döntés volt. Sajnos 3-4 hajó megszökött fölöttünk. De továbbra is a mezőny elején vitorláztunk. Talán ez a szakasz volt a leggyengébb része a versenyünknek a fennhagyott reacher miatt. De jó ritmusban fordultunk és éreztük merre kell menni.

Azt láttuk, hogy aki vette a bóját indul vissza az első pályajel felé. Megkérdeztünk egy mellettünk hajózó sporit hogy akkor itt körözni kell? Azt mondta igen, 3- kört kell menni. Vettük a második bóját, ahol egy FPC-30 fordult előttünk illetve inkább mögöttünk mert egy jobb fordulóval a 21 méteres hátrányból csináltunk bő 20 méter előnyt. Reacher ki és ismét háromnegyed szélben siklottunk. Belekeveredtem egy Bavaria 23-as sporthajóval egy luv csatába. Addig tolt felfelé amíg úgy döntöttem megejtem a hajót és igaz takarásban, de jó lendülettel megpróbálok alulról előzni. Bejött a tervem, olyan sebességgel sikerült elmenni mellette, hogy a kitakarás sem tudott megállítani minket. De ott loholtak a nyomunkban a B-one és egy Scholtz 22. Ismét közeledett a bója. Simó Béciék fordultak előttünk bő 70 méterrel. Recher be genua ki, és robogtunk a Gyenes alatti pályajel felé. Bécik Marina 35-ösét kergettük, de nem tudtunk felzárkózni a B-one-t leráztuk. Gyengülni kezdett a szél, Béci úgy döntött fordul egyet, ami logikusnak tűnt, mert arra felé nagyobb szél látszott. Én mentem tovább az északi felé és egy gyönyörű frissülő 10-12 csomós ÉNy-i szelet kaptunk.

A part felé közeledve láttam, hogy az ottani túrahajók firss szélben robognak, így tartottam tovább az irányt. A bója kézzel fogható közelségbe kerül. Közben gyanús volt, hogy az előttünk levő hajók nem fordulnak vissza, hanem a cél felé mennek. Ezek szerint 2 kör volt csak. Volt egy kis bizonytalankodás mit csináljunk, de aztán észrevettem a Defendert a cél felé robogni, így biztossá vált hogy nekünk is irány a célvonal. A bója elhagyása után kinéztem dél felé, Béciék még akkor jöttek fel a bójára. Bő 500 méter előnyre tettünk szert. Előttünk egy gyönyörű piros sporthajó a FoxyLady ment. Az utolsó szakaszon méterről méterre közelítettük meg és aztán egy frissülésben otthagytuk, 16:38-kor befutottunk, nagyon komoly hajókat utasítva magunk mögé. Végül is 4-ik helyen futottunk be a Yardstick II-ben ami a Yardstickkal korrigált időben az 5-ik helyet jelentette. A Saturn24RC a 7-ik, a Nimfa 11-ik a Gobárka pedig a 12-ik helyen szintén a YardstickII-ben, míg Yardstick I-ben az Aqua a 6-ik helyet szerezte meg.

Gábor ennyit mondott volna: „Menők vagytok!”…

Fazekas János (ViNo-Bá 3.0)