Dühödten fúj az északnyugati bőgő. Több se kell, Tihanyból indulván, rálapulva az északi partra, majdnem sima vízen száguldunk nyugat felé. Persze a viharvitorlázattal. A déli oldalon ilyenkor másfél méteres hullámok görögnek, igen megnehezítve, sőt szinte lehetetlenítve a hajózást. Tudatában vagyunk, ha oda átmegyünk valamelyik kikötőbe, az bizony egyirányú utca lesz, hiszen addig ki nem jövünk, amíg ez a szélpokol tombol. Holnapra viszont szelídülést jósolnak, tehát Pálkövétől leejtünk Fonyódnak. Egyre nőnek a hullámhegyek, raumból támadnak – csavargatnak. Már a mólók védelmében tépjük le a vásznakat, és lendületből besiklunk egy éppen üres (előre egyeztetett) belső helyre. Örömmel fogadnak rég nem látott kikötőmester barátaink. Samu is farkcsóválással köszönt. 

A kikötő egyébként megvan, túlélte a „karanténosdit”. Szokásosan, szépen tisztántartott és rendezett. A hajók többsége vízre tétetett, és használják is őket. A büfében jéghideg a rozéfröccs (úgy, mint eddig). De jó itt lenni ismét a hosszú kihagyás után.

Lerendezzük viharvert hajónkat, összeszedjük szanaszét heverő köteleinket, felhajtjuk a vitorlát, túraponyvát húzunk meg szúnyoghálót, és indulunk sétálni. A hegyekre nem érdemes felkaptatni, ugyanis a múzeum zárva, a csodaszép Várhegyi Kilátó sem fogad vendégeket, ugyanis faszerkezetét kártevők (nyüvek) támadták meg – elmulasztották a megfelelő védelmet – így veszélyessé vált. Vajon mi lesz vele? Helyre tudják hozni? Nagy kérdés.

Kilépvén a kapun, meglepődve látom, hogy a parti rétet ocsmányul lekerítették. Nehogy már kimenjünk megcsodálni a hullámzó tengert. A kutyás fürdető hely terjeszkedett idáig. Bemenni csak a vasút melletti kapun lehet, súlyos aranyakat pengetve. Botrányosnak tartom. Megint lenyúltak egy szabadstrandot.

!TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ helyeink, úgymint Makkos vendéglő és Gyöngyhalász étterem átélték a kényszerszünetet. Szokásos, remek kínálatukkal várják kedves vendégeiket. Találtunk viszont még egy „jelöltet”, no, nem, mint konkurencia, csupán alternatív lehetőség gyanánt. A büfésoron található középtájon. Fapipának hívják. Rendkívül kedvezőek az árai, jó és gyors a kiszolgálás, pompásak az ételeik. A gulyás igen „házias” volt, nekem nagyon ízlett. A velővel töltött lángos pedig különleges. Ja, és decemberig tervezi a nyitva tartást. Próbáljátok ki, és véleményezzétek! Jó étvágyat!

Ide tartozik még talán, hogy a közforgalmú hajóállomás melletti büfék nagy része elő avanzsált valamiféle étteremmé, változatos kínálattal és borsos árakkal. Az előző napi „aszott” kolbász vagy a megfeketedett, de sületlen hal, égett – avas olajszag pár helyen tipikus. Máskülönben a város szép, tarkállanak a virágoskertek, tisztaság és rend dominál. Pár turista és nyaraló sétálgat az utcákon. Nem érzek kihaltságot. S mondá az Úr, jól vagyon ez így! Maradjunk is ennyiben.

Reggel még mindig erős a szél, a hullámok sem csitulnak. Mi azért megkockáztatjuk a vízre szállást – persze megfelelő „öltözékben” –. Nyugat felé kanyarodunk. Oldalszélben kapjuk a spricceket, dőlünk, paskolunk, de végül is haladunk szépen. Szűk két óra elteltével befutunk Balatonmáriafürdő kikötőjébe. Persze, a „rongyokat” még a nyílt tengeren, hullámzás és szél közepette kellett eltüntessük, ugyanis a csatorna igen keskeny, hely nincs a szélbe állásra. Szerencsésen partot érünk. A kikötővezető beirányít minket az egyetlen olyan helyre (baloldalon az első), ahova valami mélyebb (1,60) merülésű jószág befér. Egyébként a vízszint úgy másfél méter környékén van. Alatta még vagy fél méter „lekvár” tesped, amit ugyan lehet „dagasztani”, de nem ildomos. Beragadhat az ember. Mivel ez a hely nem BHZRT kikötő, hanem a Balatonmáriafürdő TVSK telephelye (egy éjszaka ingyenes BHZRT bérlőknek), kérlek benneteket, hogy aki ide készül, feltétlenül jelentkezzen be telefonon a +36 30 4221718 számon, hogy eligazítást kapjon, illetőleg átvehesse a „mindent nyitó kulcsot”, ugyanis anélkül még a stégről sem tud kijutni.

Első pillanatban kiderül, hogy egy teljesen védett, vadregényes, szeretett tavunkon páratlan, csatornatorkolat mélyén megbúvó, igen kedves, barátságos és meghitt kikötőbe csöppenünk. Madarak, álatok, halak, színpompás szitakötők és lepkék, vízi és egyéb növények. Van itt minden. Mintha egy folyó holtágában járnánk. 

Király Pista (kikötővezető) végigsétál velünk a birodalmán. Célszerűek és praktikusak az újonnan épült vizesblokkok, az iroda is több, mint elfogadható. Megtudjuk, hogy 84 hajónak tudnak helyet biztosítani, és pár vendéget szinte mindig képesek befogadni egy – egy éjszakára. Csak ugye a vízmélység. Igen elkelne egy kotrás, főként a híd feletti szakaszon, ugyanis onnan sodródik ide az iszap. Részletes információkat kapunk az elérhető kocsmákról. Ebédidő lévén, el is indulunk felderítésükre.

Mindjárt a szomszédban várja vendégeit a Part étterem. Fine dining, de menü azért kapható. A többi kaja különleges és drága, rendes leves nincs. Sétálunk is tovább, felfelé a Csatornapart utcán. Pár lépésre a baloldalon árválkodik a Promenád étterem és kávézó kerthelyisége. Rengeteg asztallal büszkélkedik, viszont egy árva vendéget sem látunk. Az étlapja nem rossz, viszont a pultban látható dolgok, számomra nem valami bizalomgerjesztőek. Lépkedünk odébb. Jobbra fordulunk, átsétálunk a hídon, majd két saroknyira a Rákóczi Ferenc utcában meglátjuk a Hableány éttermet http://hableany.com/ . Árnyas kerthelyisége terített asztalokkal hívogat. Itt is – ott is ül pár kuncsaft, és jóízűen falatoznak. Betérünk. 

A kaja és a felszolgálás minden igényünket kielégíti. Húsleves, vadsült, töltött paprika. Nagyon meg vagyunk elégedve. Aperitif pálinkával, fröccsel, tokkal vonóval (két személyre) 6560 Ft. Nyugodt szívvel, határozottan és melegen javaslom a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! https://turazoknak-ajanlott.webnode.hu/l/turazoknak-ajanlott-aktualis-lista/ címre. Annál is inkább, mivel ősszel is szeretnének nyitva tartani. Mondjak negatívumot is? A számlán szereplő webes elérés nem létezik (pontos adatokat a !TÚRÁZÓKNAK AJÁNLOTT! listából nyerhettek).

Visszafelé jövet beugrunk a Florida fagylaltozóba. Kellemes, nagy a választék, ízletes, cukormentesek is akadnak bőven. Ajánlom őket is.

A délutánt „ellógjuk”. Kell ilyen is egy túrán. Sétálgatunk, elgyönyörködünk a környezet és a természet szépségeiben. Továbbá, a kikötő mindkét oldalán rendelkezésre álló szabadstrandokban. Kedvesek, családiasak, jópofa büfék, stégek, fürdő eszközök. És egyáltalán nem zsúfoltak. Bőven van hely úgy a tűző napon, mint a hűs árnyékban. Szóval kellemes. Úgy, mint itt „a Balaton gyöngyszemén” minden. Pedig nincs itt semmi. Ó pardon, azért lenne. Látok a neten egy attraktív helytörténeti kiállítást http://www.balatonmariafurdo.hu/helytorteneti-gyujtemeny/. Májustól szeptemberig látogatható. De be kell jelentkezni. A telefont persze nem veszik fel – este hétkor –. Akkor ennek annyi. Pedig ilyenkor jó múzeumozni, nem a déli hőségben. Sebaj. Baromi jól érzem magam e nélkül is. Elmélázom az alkonyatban. Lesem a csatorna tükörsima vízét. Kószapocok úszik farkával evezve, hosszú nyomdok hullámokat keltve. Nádirigó kerreg, nádiveréb karicsol, nagykócsag pózol a nád szélén, bakcsó bukdácsol a köveken. Récék vezetik csibéiket ötös csoportokban, szárcsák surrannak ide – oda. A békák meg brekegnek. A kockás kígyó pedig, csak a fejét dugja a felszín fölé, körbenézve, hiszen annyira kíváncsi jószág. Szóval miért is jó itt? Mert még „nagyarc mentes övezet” is? Talán úgy összességében remek ez a hely. Jó néha kicsit megpihenni, lelassítani.

Meg kell néha állnunk, hogy a lelkünk utolérjen!

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!