Abban a kalózban ülve, éltemben először hallgattam víz csobogását, éreztem a hajó dőlését, a szél erejét. Tudtam, hogy valami olyat találtam, amit sohasem fogok elveszíteni. Ugyanannak a szezonnak az őszén már tanulóként jártam hozzád és követtem a rövid, de egyértelmű és határozott utasításokat. A következő tavasszal az első „gyakorló túrán” vettem részt, amit azóta oly sok követett.

Minden itt kezdődött.

Összebarátkoztunk, elhívtál a versenyekre és megmutattad, hogy a Balatonon nem csak nyáron lehet vitorlázni, sőt „Azt se bánnánk, ha egész évben be lenne fagyva”. Később már oktathattam is ott, ahol egykor én tanultam és segítettem, ha „volt valami a weboldallal”. Azóta része az életemnek a vitorlázás, a Balaton és nem csak nekem. Megannyi tanítványod áll most dermedten és keresi a szavakat, próbálja elképzelni a Balatont nélküled, de nem lehet.

Amit nekünk adtál, több, mint amit meg lehet köszönni.
Amit nekünk adtál, azt tovább kell adnunk, hogy örökké velünk maradj.

Tudom, hogy szél öcsénk, víz húgunk, nap bátyánk odafent is vigyáznak rád.
Cserébe végre megtanítod őket vitorlázni, de csak azért, hogy aztán elvihesd őket túrázni is!

Remélem odafent is van egy Capella, legyen hozzá mindig jó szeled.

Ég veled

Szutor Ferenc
Az egyik tanítványod.