Pedig higgyétek el nagyon is törvénytisztelő állampolgár vagyok. Ha mégis átlépek a jogszabályi korlátokon, arról csak a betarthatatlan rendeletek tehetnek. Ilyen ez a nyomorult motorhasználati tilalom is. Szombaton közös vitorlázást terveztem Badacsonyban üdülő  barátaimmal. Ahhoz, hogy Füredről szabály-tisztelően odaérjek már péntek reggel el kellett volna indulnom az ismert szélmentes időjárás miatt. Inkább a szombat hajnali indulást választottam. Pirkadatkor mentem át a csövön volt valamennyi talán 2-3 csomós északkeleti, azzal a GPS szerint estére már ott is lettem volna Badacsonyban. Leszereltem hát és alapjáraton 800-as fordulatszám mellett a várható érkezésem délelőtt 10 órára módosult. Miért nem hagytam fenn a vitorlát? Civil kurázsi. Ha motorozok hát motorozok. Nem akarok sunyítani, a rendőrnek is van önérzete, nem szeretik ha hülyének nézik őket. Egy lobogó vitorlával futó hajó a legrosszabb kamuflázs. Nem is szoktak megállítani, de lehet, hogy azt feltételezik, hogy erre fel vagyok jogosítva. Végül is mindegy, eddig elég jól megúsztam.

9kor Révfülöp előtt találkoztam a Finn bajnokság népes mezőnyével, 10-kor ki is kötöttem Badacsonyban. Jót vitorlázgattunk, a gyönyörű, de eléggé gyengeszeles időben, majd délután 4 óra körül búcsút intettem a csapatnak és elindultam hazafelé. Teljes szélcsend, motorral irány Kelet. Alig tettem meg néhány kilométert amikor az enyhe északkeleti kezdett frissülni, ezért tanulmányozni kezdtem az előrejelzéseket, mert van az a szélerősség amiben már érdemes akár cirkálva is vitorlázni.  

Ekkor ért mellém a rendőrség.

-          Jónapot kívánok, ellenőrzés! Szólnak mosolyogva.

-          Jónapot! Válaszolok mérsékelten őszinte mosollyal.

-          Tudja miért állítottuk meg?

Most barkóbázunk? Kérdezem magamban, de kész vagyok az adekvát válaszra:

-          Természetesen - mondom én, de mielőtt folytatnám már jön is a válasz a saját kérdésükre.

-          Motorhasználat. Tudja-e hogy ez szabálytalan?

Hogy tudom-e? Még talán náluk is jobban tudom, évek óta ezen rugózok, de nincs olyan szerveződés, amelyik komolyan hajlandó lenne ezzel az idejétmúlt rendelet módosításával érdemben foglalkozni. Lobbiztam már épp eleget. Még olyan politikust is találtam, aki ebben az ügyben kész lett volna a parlamentben interpellálni, de aztán jött a Covid és volt fontosabb téma.

-          Igen tudom, és azt is tudom, hogy csak a legközelebbi kikötőig mehetnék motorral, pont oda, ahonnan jövök. Ha nem motorozok, soha nem érek haza, ha motorozok, szabályt szegek.

-          Akkor elismerem a szabálysértést?

-          El.

-          A büntetési tétel 5-50000Ft, az ön esetében a legenyhébb tételt alkalmazzuk.

-          Hálásan köszönöm - mondom én, és tényleg. Ha összevetem az évek és a lemotorozott kilométerek számával akkor jobb, ha meg sem szólalok.

Az adminisztráció elég hosszadalmas. Minden dokumentumomat leellenőrzik, majd jegyzőkönyvet vesznek fel, végül kiállítják a csekket. Amíg mindez elkészül, beszélgetek az éppen ráérő rendőrrel. Tisztában vagyok azzal, hogy 100%-ig szabályos és törvényes az eljárás. Kedves, udvarias, rendezett megjelenésű, tisztatekintetű fiatalemberekkel van dolgom, mégis megpróbálok kétséget ébreszteni eljárásuk társadalmi szükségességében. 

Az a rendelkezés amelyik értelmetlenül korlátoz, az tarthatatlan, normális jogrendben már rég meglett volna változtatva. Van, ahol a füvön átvágó gyalogosok nyomán utat építenek, van ahol elkerítik és tiltó táblát helyeznek ki. Nálunk a tiltás a menő. Nem biztos, hogy helyesen teszem, ha elbizonytalanítom a rendőröket hivatásuk gyakorlásának társadalmi hasznosságában. Nekik ez a dolguk, nekem meg az lenne, hogy betartom a szabályokat.

Azt is megértem, hogy a csendes őszi időben a strandok kiürülnek, nincs esemény, így a motorozó vitorlázók a büntethetőség terített asztalát és hasznos elfoglaltságot kínálnak.

De könyörgöm, akkor amikor 600 hajó igyekszik motorral, hogy elérje a Kékszalag rajtját, vagy 40 órás vergődés után motort indít, hogy hazaérjen, akkor valaki kiad egy nagyon is humánus parancsot, hogy aznap nincs intézkedés? Mert évek óta nem hallottam arról, hogy ilyenkor bárkit is megbüntettek volna. És éjszaka? Ahogy lemegy a nap a járőröző rendőr is nyugovóra tér. Tudjuk mi ezt notórius szabálysértők, ezért ha lehet, ehhez igazítjuk mennivalónkat. Persze a parancsnok elrendelhetné az éjszakai motorlest, de nem teszi. Ez is egyfajta humánus hozzáállás.

Mire befejeződik az adminisztráció, átveszem a csekkemet, és már-már barátsággal elbúcsúzunk. Azért még megkérdezem:

-          Emlékeznek arra a téli történetre amikor a rendőrök a parton autóval órákon át követtek egy  szélcsendben motorozó vitorlázót, hogy a végén 10000 ft-ra megbüntethessék?

-          Hogyne emlékeznénk! Én voltam.

Nos ennyit a megrendíthetetlen hivatástudatról.

A szél közben annyira felfrissült, hogy felszereltem és vitorlázni kezdtem. Este 6 óra körül értem el Révfülöp magasságát, ahol sikerült elkapnom a Finn Bajnokság aznapi utolsó futamát. Ezek a srácok már reggel 9-kor ott álltak a rajtvonalon és este napnyugtáig minden lehetőséget megragadtak, hogy meg legyen a kellő futamszám. Le a kalappal a rendezés előtt.

Mielőtt a nap lebukott volna Badacsony mögött, gyorsan csináltam egy képet. Azt mondják, hogy a giccs a boldogság művészete. Akkor én egy nagyon giccses képet csináltam. Mikor teljesen besötétedett motort indítottam és így még aznap sikerült ágyba kerülnöm.