De ki is volt Ő tulajdonképpen? Lássuk életrajzát:

Holovits György (Kőröshegy, 1946. június 15. – 2018. május 3.) olimpikon, vitorlázó.

1946. június 15-én született Kőröshegyen. 1964-ben mezőgazdasági technikumban érettségizett. 1968-ban a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1969 és 1983 között a Pusztaszemesi Új Kalász Mgtsz hús-marha ágazati vezetője volt. 1983 és 1986 között a Boglárlellei Belkereskedelmi Szállítási Vállalat műszaki ellenőreként dolgozott.

1965 és 1980 között a Budapesti Spartacus, 1981-től az MTK–VM vitorlázója. 1965-től a válogatott keret tagja. Edzője 1965 és 1984 között Dolesch Iván, 1984-től Németh István volt. 1991-ben az MTK–VM Külkereskedelmi Bank SE szakosztály vezetője. 1997-től vitorlásboltot és iskolát üzemeltetett Balatonföldváron.

Az év magyar vitorlázója címet nyerte el 1972 és 1978 években. Csillaghajóval versenyezve Olimpiai játékokon vett részt 1972. évben, Münchenben (Gosztonyi Andrással), ahol nyolcadik helyet szerezetek, illetve 1980. évben, Moszkvában (Holovits Tamással) a tizedikek lettek. Világbajnokságon huszonkettedikként ért célba 1985. évben Hellerup városában. Európa-bajnoki szereplései: 7.: 1971, Cascais, 15.: 1981, Balatonfüred, 17.: 1970, Sandham, 21.: 1983, Kiel, 26.: 1982, Alassio, 35.: 1968, Nápoly, valamint 63.: 1987, Kiel. Országos bajnokságot nyert tizenhét alkalommal; 1967, 1968, 1969, 1971, 1972, 1975, 1977, 1978, 1979, 1980, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990 években. Másodikként végzett 1970. évben. A dobogó legalacsonyabb fokára 1981 és 1989 években állhatott fel.

A 25-ös jolle vitorlást is meglovagolta. Országos bajnokságot nyert 1985 szezonban, második lett 1986 évben és harmadik 1991 – ben.

Szédületes karrier, Pazar eredmények. Valódi vitorlázó, remek sportember, igaz barát volt, a tökéletességre törekedett.

               Délután tizennyolc órára gyűltünk össze. Fiatal és éltes hajósok, sporttársak, tisztelők, érdeklődők. A perzselő napfény valamint hőség elől a legtöbbünk árnyékba igyekezett menekülni.

               A résztvevőket Mihalovics Dóra, a BHZRT marketing vezetője köszöntötte, majd Veigl Gábor vezérigazgató tartott ünnepi beszédet. Köszönve a megtiszteltetést, örömét fejezte ki a névadásról. Hangsúlyozta a közös munka fontosságát, fejlesztések, bővítések szükségességét.

               Utánuk következett Csontos Péter (Béla úr kapitánya) kiváló vitorlázó. Az Ő szokásos hajós, lényegre törő egyszerűségével idézte fel közös emlékeiket, együtt gondolkozásaikat. Visszaemlékezett Gyuritól kapott számtalan jó tanácsra, sziporkázó ötletre, melyeket a hajója jobbá tételére hatásosan tudott alkalmazni. Méltatta eredményeit, felhívván a figyelmet az akkori kor nehézségeire és visszásságaira, melyek a versenyzők helyzetét és eredményességét befolyásolták. A hallgatóság heves tapssal jutalmazta szónoklatát.

               Ezután következett a leleplezés aktusa.

Holovits Huba polgármester és Veigl Gábor vezérigazgató urak libbentették fel a fátylat Lukács János (Szlovákiában élő) szobrászművész alkotásáról. Ismét felzúgott a taps. Ennek elültével Sajni Balázs plébános megáldotta a szobrot. Ezzel az ünnepség hivatalos része véget is ért. A résztvevők viszont még hosszú ideig szemlélték az emlékművet, kisebb-nagyobb csoportokban halkan beszélgetve, anekdotázva, felidézve közös emlékeiket szeretett és nagyra becsült Gyuri barátunkról.

               Magam sem sietek eltávozni a helyszínről. Beülök a kocsmába, s fröccsömet kortyolgatva visszarepülök jó huszonöt évet az időben. Kedves feleségem és Ági barátnője, a sikeres elméleti vizsgát követően, gyakorlati megmérettetésükre érkeztek Balatonfüredre. A vitorlásvizsga helyszíne a néhai, szép emlékű „bankos kikötő” volt. Bő másfél órával a kitűzött időpont előtt értünk oda. nem csoda, hiszen tombolt az északnyugati szélvész. Persze erősen reffelt nagyvitorlával és normál fokkal hajóztunk. A holt időben nekiálltunk a várható manővereket gyakorolni, úgymint bójára állás, vízből mentés, mólóra kötés… stb. Szépen, ismételten lezongoráztuk a gyakorlatokat, majd kikötöttünk. Jött is Gyurikám (mint nagy-büdös magas, kérlelhetetlen, megkérdőjelezhetetlen vizsgabiztos) – széles mosolyával – és közölte: Az emeleti veranda üvegje mögül végignézte ténykedésünket. Nagy megelégedésére szolgáltak a látottak. Úgyhogy, most teljes vitorlázattal csináljuk végig ugyanezt. A jelöltek egymásnak mancsaftoljanak, én pedig számat befogva üljek a kabinban. Elmormolván magamban valami „maximalista állat” kiszólást, megkértem nejemet, hogy egyszer az életben, bármiféle vita vagy kétkedés nélkül csinálja azt, amit súgok a háttérből, akkor nem lesz gond. És mit tesz isten, így is lett (egyetlenegyszer az életben). Mindkét hölgy dicsőséget aratva, elismeréssel megszerezte a képesítést.

               Szóval jól meghajtottál Gyurikám! Soha nem fogom elfelejteni!

2021. június 20.

               Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!