Talán a halmozottan hátrányos intézkedéseknek is köszönhető, hogy az osztály szellemisége összetartása példaértékű. A Kalóz soha nem volt olimpiai osztály, nem rendez világbajnokságot, nem kap szövetségi támogatást, a rendőr a parti sávba zavarja, mégis közel 90 éves története során sikerült megőriznie tekintélyét, bizonyítania megkerülhetetlen szerepét a vitorlázás meghatározó hajóosztályai között.
Az osztály bajnokságát eredetileg a Hejőkeresztúri tavon rendezték volna, de a pandémiás korlátok nem tették lehetővé a megfelelő előkészületek elvégzését, így a verseny az MVM hathatós segítségével a Koloska kikötő bázisára szerveződött. Az MVM csapata Héjj Ádám és Solymos Gabi vezetésével, összefogva az ASE- val nagyot mentett idén, hogy legyen egyáltalán bajnokság
A 35 nevezett hajóban legalább 20 magyar bajnok, és a látványosan fejlődő és keményen felkészült juniorok mellett, a legendás múltú szenior korcsoport, az öregek is rajthoz álltak. A Kalóz közismerten elpusztíthatatlan szerkezete gyakorlatilag mindenki számára egyenlő technikai feltételeket biztosít. Magunk is egy 38 éves hajóval versenyzünk, szinte semmilyen hátrányt nem érezve az új korszerűbbnek tűnő hajókkal szemben. Sajnos ebben az évben igen kevés edzésen, versenyen vettünk részt, így némi bűntudattal vettük elő a még télen megvásárolt új vitorlánkat, mert felkészültségben nem álltunk készen a megmérettetésre.
Meg sem fordult a fejünkben, hogy ebben az erős mezőnyben látványos eredményt érhetünk el. Ketten összeadva 129 évesen a második legidősebb páros voltunk, ráadásul az átlagnál könnyebb testsúlyunk sem sok esélyt kínált az előrejelzések szerint is erős szeles versenyen. Azt a taktikát követtük, hogy minimális kockázatvállalással próbálunk egy relatív jó átlagot menni, hiszen a 12 futamosra kiírt verseny még két kiejthető futam mellett is ad elég lehetőséget a hibázásra. Nem erőltettük a kiélezett rajtokat, kerültük a kapuknál kialakuló tömegjeleneteket, és igyekeztünk beosztani fizikai terhelhetőségünket.
A rajtokat valóban túl puhán kezeltük, de előre bemértük a cirkálási szögeket, és azzal, hogy azonnal a pozitív slágokat húztuk, ezzel szinte mindig fel tudtunk érni a középmezőny elején. Ha azt láttuk, hogy az alsó kapunál nagy lesz a torlódás, akkor inkább az üres bójára mentünk, ahol több időnk maradt az ügyetlenkedésre. Egy erősszeles versenyen sajnos nem rendelkezünk napi 3 futamra elegendő fizikai erőnléttel, ezért technikai megoldásokkal próbáltuk enyhíteni kínjainkat. Már az első futamban éreztük, hogy tennünk kell valamit, hogy a kitűzött célunkat a mezőny első felében való befutást elérjük. A shottal annyira feszítettük a hátsó élet, hogy a felső harmad szépen kinyisson, és elsősorban a lékocsi mozgatásával operáltunk a hajó tisztességes kiülése helyett. A fock behúzó pontját úgy állítottuk, hogy feszes behúzás esetén se gyűrődjön fel az alsó rész. Ami a legfontosabb: igyekeztünk minden szélfordulót kihasználni! A második napon, bitang erős szélben is működött az állítás, annyi módosítással, hogy a svertet is kissé felhúztuk, valamint a hátszelet lehetőleg a begyakorolt jobbcsapáson kezdtük és a halzolás előtt lekaptuk a spít anélkül érkezve a kapuba. Ahogy haladtunk előre javult a technikánk, végül a 11 futamból 8 alkalommal végeztünk a mezőny első felében. Az utolsó négy futamban már többször is az abszolút első tízben haladtunk, hatalmas küzdelmet vívva a szenior mezőny legendás doyenjével a most is fantasztikusan vitorlázó Szentpéteri Ádámmal. Az utolsó futamon úgy számoltuk, hogy a befutóban elkövetett ügyetlenkedésünk miatt el is vesztettük szenior vezető helyünket, el sem hittük, hogy a végső elszámolás egy ponttal mégis nekünk kedvezett.
A 2021-es Bajnokság legnagyobb meglepetését a Gmeiner István - Kő Tamás kettős fantasztikus győzelme jelentette. Tudtuk, láttuk, hogy ők már egy ideje a csúcsot ostromolják, de megszoktuk, hogy a bajnokságot vagy a Bencéék, vagy a Szuszuék nyerik, vagy megjelenik egy olyan világsztár mint Ian Ainslie, akik nem sok esélyt adnak egy kistavi menőnek. Ezek az arcok most is itt vannak, de Gmeinerék végig kézben tartják az irányítást.
Az utolsó nap bizonytalan, hogy lehet e futamot rendezni, de a szél megjön, és pont befér még két hibátlan futam az időlimit lejárta előtt. Drámai két menetben hatalmas küzdelmet vív a két esélyes. Ian nemzetközi profizmusának, match race rutinjának minden fegyverét beveti, kétszer is legyőzve ellenfelét, aki abban a tudatban köt ki, hogy veszített. De nem! A kiesők által átrendeződő eredményszámítás a soproni vitorlázók első helyét igazolja! Meghatva könnyes szemmel állnak a dobogón, amikor egy ismerős hang vezényli az üdvözlő rigmust: „ A 2021-es Kalóz Magyar Bajnokság győztesére háromszoros hip-hip hurrá!” István édesapja, nevelő edzőjük az idősebb Gmeiner Pista bácsi az, aki gyenge egészségi állapotára való tekintettel, ezúttal nem kísérte el a fiúkat erre a versenyre. Amikor elérhető közelségbe került a bajnoki cím, a kalózos csapat megszervezte, hogy a díjkiosztóra a papa is megjelenjen, amiről a fiúk semmit sem tudtak. Azt a hangulatot, azt az ünneplést, amit a bajnokok megélhettek kívánom, hogy más is átélhesse!
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy reménytelen Kalózba fiatalokat beültetni, mert őket inkább az olimpiai osztályok, vagy a korszerű vitorlázatra épülő rohanógépek érdeklik. Öröm volt látni a fiatalokat, akik bele bele kevernek a régi es jelen bajnokok csataiba széles vigyorral es lelkesedéssel
A bajnokság fairplay díjasa Ian Ainslie, akit leginkább Janinak hívunk – kemény, könyörtelen, ha kell furfangos versenyző -, nem hagy ki semmilyen helyzetet a győzelem megszerzése érdekében. Sokak szerint olyan mint egy gép, de a befutó után mindenre figyelő emberré változik. Meglátta a luvba borult Vass Ádám - Simkó Zsolt hajóját és azonnal a segítségükre sietett. Zsolt két hónapot töltött Covid fertőzöttként az intenzíven, már eleve kemény vállalás volt, hogy ebben a nagy szélben elindultak. Jani ezt tudhatta, mert azonnal vízbe ugrott, segített a hajó felállításában, tehermentesítve a légzési nehézségekkel küzdő sporttársát.
Nem mehetünk el szó nélkül Sipos Péter nevével fémjelzett rendezői csapat ténykedése mellett sem. Tudjuk, hogy ő az egyik legprofibb legtapasztaltabb aktív finnesként is minden szempontot mérlegelő rendező, de ahogy ezt a 11 futamot levezényelte, az nem csupán a jó szél érdeme. Kevesen tudják, hogy ebben a szélben csak a déli part közelében lehet normálisan vitorlázható pályát kirakni. Ő igen. Kevesen használják – ha kell - a fekete zászlót a rajtnál, ő mindig tudja mikor kell alkalmazni. Nincs szörnyűbb ha nagy szélben két futam között - sokáig tökölődik a rendező, mert pusztul a vitorla. Ő nem. Nehéz döntés egy elrajtolt mezőnyt egy brutál szélforduló miatt visszalőni, de még nehezebb elengedni abban a biztos tudatban, hogy az elfordult pálya félútún visszaáll, és aki jól olvassa a pályát annak semmi hátránya nem származik. Végül a legnehezebb döntés az utolsó napra maradt: lehet e még futam, vagy eldőlt a bajnokság. Sokáig úgy nézet ki, hogy lehetetlen a lengedező forgolódó szélben pályát tűzni, de azért kivitte a mezőnyt a sporttársak többségének morgolódása ellenére. És ez is bejött! Dél körül stabilizálódott a szél, indította a 10. Futamot. A három órára kiírt limitből még maradt a befutó után vagy 25 perc, ezt ellazsálhatta volna, de nem! Az egyre frissülő szélben megrendezte a legdrámaibb küzdelmet hozó 11. futamot is, mert neki ez volt a feladata. A rendezői csapat, a versenybíróság példás együttműködésének köszönhetően alig, hogy partot értünk az eredmények már ki voltak függesztve. Na jó, rajzszögezve.
Megszámlálhatatlanul sok bajnokságon vettem már részt de ilyen hangulatot ekkora összetartást még sehol nem éltem át.
Köszönet a versenyzőknek, rendezőknek, a zsűrinek, és a parti kiszolgálásnak!
Volt csülkös, tejfölös, juhtúrós, sajtos lángos! Nyami! Ha lesz jövőre is, már csak emiatt is nevezek!
Fotó: Cserta Gábor és Szántó Áron
