Most dicsekszünk vagy panaszkodunk? Nincs jó válasz, mert az előnyszámos vitorlázás tényleg egy orosz rulett. Vannak hajók amelyekkel gyenge szélben nagyot lehet menni, vannak a jó átlagra képesek és az olyanok mint amilyen a mienk, hogy a nagy tömege miatt bizonyos szélerő alatt meg sem mozdul. Ez a verseny is már a rajt pillanatában eldőlt, egyrészt mert a déli oldalt választottuk, másrészt mert mire az északi frissülés megérkezett, addigra a teljes mezőny elpörkölt. A beígért északi viharban bízva húztuk a balcsapást, de a várt élesedés helyett leállt, letompult így a kenesei bójára még egy jót kreutzolhattunk is.
A két bőszeles szakaszon a spéci önstabilizáló OXLEY vitorlánkkal sikerült befognunk az elbitangolt mezőnyt. Különösen jól haladtunk a Siófok-Tihany szakaszon, ahol egészen 60 fokig felélesedve is remekelt ez a különleges bőszeles vitorla, de annyi előnyt nem tudtunk szerezni, hogy a vége táblát delegálhattuk volna valamelyik sporttársnak.
Mégis nagyon élveztük. A tisztességesen felépített hátrány levette rólunk a verseny stresszt, élveztük a napot, a társaságot, a finom szendvicseket és a hűtőből előkerült jeges üdítőket. Gyönyörű fotókat készíthettünk, mert ebben az éles helyzetek sem hátráltattak.
Örülhettünk annak is, hogy a gyenge eredmény nem fogja javítani az előnyszámunkat, mintha ez bármit is jelentene egy megátalkodott one-design hívőnek.
Ha ennyire nem sokra tartjuk az előnyszámos vitorlázást akkor mi a fenének indulunk ilyen versenyeken? Ugyanazért, ami miatt több tízezren lefutnak egy különleges helyszínen rendezett maratont, vagy részt vesznek bármilyen tömegsport rendezvényen. A közös élmény varázsa. Nevezhetnénk zarándoklatnak is, hiszen nekünk ez is az.
Nem mindegy ki nyer?
