Útközben 20 óra körüli időben érte el őket a vihar az Edericsi-medencében tóközépen.  Felborultak, az árbocuk lefúrt a mederfenékbe, és a rajta lévő két személy a felborult hajó vízből kiálló fenékrészén vészelte át az éjszakát.  A felkutatásukra indult kereső csapat csak másnap, augusztus 5-én 06 óra 48 perckor találta meg őket." Így foglalja össze röviden az amúgy kimerítő részletességgel megírt esettanulmány ezt a nem minden tanulság nélküli történetet. De talán érdemes néhány részletét feleleveníteni ennek a Balatonon egyáltalán nem szokványos esetnek.

A balatoni 25-ös jollén rendszeresen versenyző, gyakorlott vitorlázó kapitány és vitorlázni nem tudó társa indult neki az útnak - szél hiányában, motorral. Egy vízirendőr figyelmeztette őket a közelgő viharra, javaslatára lehúzták a vitorlát, és tovább hajóztak céljuk felé. Motorjuk - mint utóbb kiderült a karburátor szennyezettésge okán - csak csökkent teljesítménnyel üzemelt, így a vihar a Szigligeti-öböl közepén érte utol őket. A horgonyt nem dobták le, a hirtelen jött szél a hajót felborította, az árboc négy méter mélyen fúródott az iszapba. A vihar alatt a fürdőlétrán, illetve a kormányon és a motoron kapaszkodtak, majd a hajótestre kimászva várták a mentést. Mivel hozzátartozóik várták őket Gyenesen, úgy remélték, hamar kaphatnak segítséget.

Mivel a vitorlás nem érkezet meg Gyenesre a várt időben, egyikük férje jelentette az esetet a Vízirendőrségnek. Azonban sem hozzájuk, sem a Vízimentőkhöz, sem a közeli kikötőkbe nem érkezett bejelentés a bajba került vitorlás hollétéről. A vihar eláltával Fonyódról, Keszthelyről és Vonyarcvashegyről indult el egy-egy mentőhajó, de a sötétben éjjellátó készülés és/vagy hőkamera hiányában nem jártak sikerrel. Végül a napkelte után újraindított keresés vezetett csak eredményre - szerencsére a kimerült és átfagyott hajósoknak nem esett bajuk.

És mik lennének a tanulságok?

Mindig tájékozódjunk megfelelően a várható időjárási körülményekről, és az előrejelzések és a viharjelzés ismeretében tervezzük meg utunkatTartsuk rendszeresen karban a vitorlás segédmotorját, és ellenőrizzük a megfelelő működésétA nagy hónalj- és nyakkivágású, 50 N-os úszássegítő mentőmellény nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. Ezek nem képesek a magatehetetlen, eszméletlen sérültet a hátára fordítani, ami pedig kulcsfontosságú lehet egy komolyabb balesetnélFigyeljünk a Vízirendészet tanácsaira, és ha szükséges, a kapott információk fényében módosítsuk eredeti utitervünketA felborult hajó nehezen észrevehető a keresés során: igyekezzünk minél inkább láthatóvá tenni

Tovvábbi ajánlások:

Feltöltött és vízhatlan tokban nyakba akasztott mobiltelefon, a kommunikáció elősegítéséreVízhatlan tokban tárolt hajózási kisrádió vagy GPS, a MOB (Man Over Board) gomb használatának elsajátításaTelefonba beprogramozott ICE (In Case of Emergency) szám(ok) a hozzátartozók illetékes szervek által történő értesítéséhezA fogadó kikötő értesítése a tevezett útvonalról és érkezési időrőlA mentőmellény kiegészítése fénypatronnalA mentőmellény kiegészítése vészjelző tükörrel a napali fényjelzéshezRadarreflektor felszerelése a hajóraAz árboc lefúrását megakadályozó eszközök felszereléseMentőlámpa felszerelése a hajófarraHajózási rádió használataIzolációs mentőfólia a test kihülésének megakadályozására

 

A Verseghy Ferenc által készített részletes esettanulmány a teljes fotó- és térképmelléklettel honlapunkon olvasható: www.porthole.hu

 

 

Verseghy Ferenc