Egy skatulyából előhú-zott Piszkos Fred. Hm... A sok csilli-villi felszerelés és hajós cipő, ruha között furcsa látványt nyújtott. Egymásra és egymásba tekintve egy darabig szavak nélkül beszélgettünk, majd mindkettőnk számára jól esett ismeretlen ismerősként szóba is elegyedni. A joviális, csendes megfigyelő hangján kezdett beszélni:
Mióta ember él a Földön, a hajózás örökös öröm és kihívás. Persze felhasználható szállításra, helyváltoztatásra, békés és háborús célokra egyaránt, a hajós számára azonban mindez csak ok az elindulásra. És minden út egy újabb kihívás, egy új találkozás a Természetfölöttivel. Vajon ebben a forgatagban hányan tudják mindezt?
Viharos vizek nevelik a jó tengerészt - bölcselkedtem válaszul, igyekezvén felvenni a diktált ritmust. Vélhetően azok tudják ezt, akiknek elegendő ideje és lehetősége volt hajózni e tudás megszerzéséhez.
A bölcsesség nem idő és nem életkor kérdése - taglózott le most már a tenger mormogására emlékeztető hangon. Láttad már Magyarország térképét? Tavak, folyók, csatornák. A belvízi hajózás Mekkája lehetne. Tehát a lehetőség is adott bőven. Akkor hát, mi a válaszod, ifjú barátom?
Igaza volt! Szívem szerint ott azonnal elsüllyedtem volna szégyenemben. Az életösztön azonban nem engedte, hogy havariát üzenjek. Lázasan kutattam a megoldást az elmémben. Erőlködtem, erőlködtem, de nem ment. A huncutul mosolygó szemébe néztem, és a görcsös akarásomat elengedve talán telepatikusan láttatott velem egy jövőképet. Érezte, hogy szelet fogtam, és újra belekezdett. A hangok most már az óceánok zúgására emlékeztettek.
Nézz körül! Mit látsz? A jelen egy viszonylag szűk - legalábbis látszólag - pénzes elit magánklubjának és a vérprofi versenyzőknek az elegye. Jól van ez így? Talán. Ez a világ része. Ilyen mindig volt, és mindig lesz. Csakúgy, ahogy egykor az autózás is úri mulatság volt, a teniszezés pedig nemkülönben. A csontjaimban viszont érzem, hogy új szelekkel új résztvevők érkeznek!
Ahogy az osztrák hegyeket osztrák, úgy a magyar vizeket kora tavasztól késő őszig magyar családok százezrei népesítik be. A belföldi turizmus a lovaglás és a modern ló, a kerékpár mellett a hajózás legkülönbözőbb lehetőségeit és kombinációit kínálja annak érdekében, hogy a közös élmények a családok összetartozását erősítse. Kis, közepes és nagyobb közösségek alakulnak, és az egymásra figyelés természetes formái a társadalmunk mindennapjaiba is visszaköltöznek. A képdoboz folyamatos tudattompító és lélekölő bambulása helyett az újonnan épülő kikötők sokaságában gyermekek hancúroznak egymással, a szülők beszélgetnek(!), a nagyszülők a természet bölcsességeire tanítják az unokákat. Az igazi kihívás az egység megteremtése a szétaprózódással szemben. Ahol az egyediség a közösség színességét gazdagítja, és nem a kitűnni, az elkülönülni vágyást jelenti. Mert a vízen, a hajón, különösen a viharban ezek a szabályok, ez a túlélés eszközrendszere.
Vannak hajósaink a világ tengerein. A magyar hajósnak, ahogy a magyar tudósnak vagy a magyar szakmunkásnak, nagyon jó a híre. Mert a szaktudása a természet iránti alázattal, kreativitással és jó ösztönökkel van keverve. És zászlóvivői mindannak a tudásnak, amelynek a széleskörű eljöveteléhez immáron elérkezett az idő. Egy szellemiségi forradalom a béke köntösében. Hajók, hajók, hajók, kikötők és kikötők, ameddig csak a szem ellát. Egy új magyar hajós társadalom van ébredőben.
Amíg beszélt, mosoly bujkált a hangjában, nem minősített, nem ítélkezett. Majd ahogy jött, úgy ment. Mire magamhoz tértem, ő már régen más vizeken suhant, lebegett. Köszönöm a beszélgetést és a tanítást! Jó szelet, szellem Fred!
Horváth Géza
